Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

268 5äá- orssAsros Ölés 1891. Julius 4-én, szombaton. a t. házat, hogy azt napriendre tűzni méltóztas sék. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Nagy István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Készségesen elismerem, hogy a t. minister úr mai felszólalásában nemcsak concilians, de valóságos cordialis modort választott, a mennyiben a ministeri székről hivatalos kötelességének ismerte előttem szólt t. képviselőtársam nevében a sajtóval szemben a dernentit is választani. Én mindenesetre örömmel üdvözlöm a minister urat e cordialis téren s a magam részéről nem szándékozom más húrokat pengetni. És e kiindulási pontból arra nézve, a mit a minister úr beszédjének végén mondott, hogy ő nem felel indokolásomra, hanem fentartja magának a jogot, majd ha szükségét látja, hogy feleljen, egész tisztelettel csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a mit én indokolásomban elmondottam, azért mondottam el, hogy válaszoljon rá. Ha tehát a t. minister úr jónak látta nem válaszolni, ezt egyszerűen tudomásul veszem. A t. minister urnak beszédje, illetőleg válasza lényegileg egyetlenegy kérdés körűi forog és én, ha arról lettem volna meggyőződve, hogy az adott esetben stratégiai s technikai előnyök állanak a honvédség rendelkezésére, ha katonai előnyökkel állottam volna szemben, interpellatiomat meg sem teszem. Én azonban, t. ház, az adott esetben feltétlenül és kizárólag politikai motívumokat láttam és látok. Én ezekre helyeztem és helyezem a súlyt. Evvel szemben a minister úr azt mondja, hogy szó sincs róla, hogy azok, a kik a honvédségnél megmaradnak s az áthelyezést nem kérik, valamely hátrányt szenvedjenek. Itt meg kell állapodnunk, t. ház, hogy tisztázzuk a tényállást, mert az szerintem döntő mozzanat, hogy való-e ez vagy sem? Első sorban recapitulálnom kell azt, hogy 41 törzstiszt kapta meg a felszólítást. Tehát megkapták tö megesen ; megkapták tömegesen akkor, a mikor legfeljebb csak 8—10 áthelyezésről lehetett szó; tehát megkapták azért, hogy ez irányban pressio gyakoroltassák valamennyiökre. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És éppen ezt tartom a kérdés csomópontjának, a mi elől azonban a t. minister úr kitért. És mi által tért ki? Az által, hogy feltett kérdéseim közül az elsőre egyáltalában nem válaszolt. Ha ez tévedésből történt, szívesen veszem, ha rectifikálja. Azt kérdeztem a t. minister úrtól: való-e, hogy 264. elnöki szám alatt, a magyar királyi honvédezredesekhez a közöshadseregbe való áthelyeztetésük czéljából a felolvasott tartalmú bizalmas rendelet intéztetett? Miért kérdeztem ezt, t. ház? Kérdeztem azért, mert az a rendelet, mely a kerületi parancsnokságoktól az illető ezredesekhez ment, a minister úr egész válaszát hivatalosan megezáfolja; megezáfolja azt, a. mit a minister úr itt a parlament előtt mondott. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Ez a rendelet szórói-szóra ezt mondja: (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) »Ily beosztás nemcsak a jelentkezők előnyére szolgálna« (Derültség a szélső baloldalon.) — ez van benne — »a mennyiben ismereteiket bővíthetnék, a magasabb parancsnoki alkalmazásra gyakorlatilag is előkészülhetnének; hanem a honvédségi intézmény érdekében is fekszik, mert az illetők szerzett tapasztalataikat későbben itt a szolgálat javára értékesíthetik.« (Felkiáltások a jobboldalról; Nos Ml ? Felkiáltások a szélsőbalon; Halljuk tovább!) Csak tessék meghallgatni tovább. Ezek előrebocsátása mellett és tekintettel arra, hogy ily beosztás az illetőnek magasabb parancsnokságban való alkalmazására csak előnynyel jár, (Derültség a szélső baloldalon.) ezennel bizalmasan felhívom ezredes urat, hogy a fentiek értelmében a cs. kir. közös hadsereghez való áthelyezését kérelmezze.« (Élénk tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, ha én azt kérdem a minister úrtól, hogy intéztetett-e ezen átírat: akkor ez elől kitérni nem lehet. Ha ez az átírat intéztetett: akkor kérdezem én a t házat, vájjon micsoda értékkel bír a t. minister úrnak — szívesen elfogadom — bona fide tett azon állítása, hogy hiszen semmi kény zer nem gyakoroltatott ezekre a tisztekre (Derültség a szélsőbalon.) és csak arra szoríttattak fel, hogy önként jelentkezzenek ; sőt pláne, mikor hozzá teszi még a minister úr azon, evvel homlokegyenest ellenkező állítást, hogy ez az ott maradókra semmiféle hátránynyal nem jár, hanem természetesen előnynyel jár azokra, a kik átmennek. {Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Már bocsánatot kérek, ha képzelhet a t. minister úr vagy mondhat nekem olyan törzstisztet, a ki beesülettudó hazafi és mindenek felett katona, én nem tudok nagyobb erkölcsi kényszert, mint a midőn ő felébbvalója részéről a ministerre való hivatkozással felszólíttatik a jelentkezésre azzal, hogy egyúttal kilátásba helyeztetik neki az előléptetés; vagy a kényszer fogalma iránt nem értek egyet a t. minister úrral, vagy azt kell mondanom, hogy ő szándékosan állít olyat, a mi a tényeknek meg nem felel; de én ennél nagyobb erkölcsi kényszert képzelni sem tudok. {Helyeslés. Úgy van! a szélsőbalon.) Már most t. ház, méltóztassék megengedni, én a dolgot fontosnak tartom és majd rátérek arra (Halljuk! Halljuk! szélsőbalon.) hogy ez a t. minister úrtól ma adott válasz lényegében és a cardinalis kérdést magát tekintve, hivatalosan meg van czáfolva, mert annak ép az ellenkezője