Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-512
20 512. országos illés 1891. június 28-áu, kedden. Magam sem tagadom s nem zárkózom él azon gondolat elől, hogy >az osztrák-magyar államvasúU-nak ezínizett vasúti vonal Magyarországon keresztül vörös vonalat képez, mely a múlt idők gyászos emlékeit máig is fentartja s a mely, habár némileg foltozgat is a viszonyokon, mégis csak német társulat. Elismerem azt, hogy ezen vasút államosítása közszükséget képez; csak az iránt vagyok aggodalommal eltelve, hogy a mióta a magyar államnak vasúti politikáját intéző kormányférfiíik lehetővé tették, hogy ezen osztrákmagyar államvasút bevételei meglehetősen megfogyjanak, a magyar kir. állami vasutak kiterjesztése folytán ezen a vasúton nem lesz az a nagy forgalom ezentúl, a mi azelőtt volt, a mikor még nem létesíttetett a budapest-újszászszolnoki, a budapest-zimonyi és a budapestbrucki vonal. Abb;;ii a hitben s azon meggyőződésben vagyok, hogy azok a Lajthán túli t. urak nagyon jól tudnak ám számolni; mit bizonyítnak 360 év óta történeti tények, melyek szerint ők velünk szemben mindig dupla krétát használtak: minek az lett az eredménye, hogy a magyar érdekek örökösen megkárosíttattak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Méltóztassanak elhinni, hogyha ezen szerződés az osztrákmagyar államvasúti társulatra nézve nagy haszonnal nem járna; hogyha a társulat a nyers bevételekből a nyers kiadások levonása után 9,600.000 forintnál magasabb jövedelemre tudott volna szert tenni: abban az esetben a miníster úrnak nem sikerült volna ezen szerződést elfogadtatni. Á papiros nagyon türelmes. Megtűri magán a kis' numerust, megtűri a nagy numerust is. A mérlegek is emberi készítmények és én úgy tudom, hogy a magyar állami hatalom az osztrák államvasútnak főkönyveiben foglalt titkaiba nincs teljesen beavatva, minek következtében az osztrák-magyar államvasút olyan mérleget állított össze, a mely ezen terhes szerződés elfogadását lehetővé tette s ez által a társulata magyar államot magának hosszú időre bizonyos tekintetben mintegy lekötetezte. Mert, t. ház, 75 esztendő hosszú idő. Maga Boros Béni képviselő úr is azt mondta, hogy 75 esztendő leforgása alatt kérdés, vájjon a technika, mely minden nap bámulatos és csodálatraméltó produetumokkal lepi meg a világot, nem fog-e feltalálni olyan valami utazó szert, a mely lehetetlenné teszi a vasutaknak is tovább működését, a mihez semmi egyéb sem kell, mint a kormányozható léghajó feltalálása. (Élénk derültség.) Ha pedig ez megtörténik, akkor, t. ház, ugyancsak megjárjuk, mert ezt a 9,600.000 forintot a szomszédoknak jóformán ingyen kell adnunk 75 éven át. (Derültség.) Föltéve, de meg nem engedve, hogy a technika tökéletesebb művet nem fog előállítani, mint a milyennek ma a vasút a járművek közt jelentkezik, egy dolog bizonyos: hogy a vétel csak akkor előnyös és czélszertí az államhatalomra nézve, ha jutányos. Meglehet, hogy a t. minister úr, a ki annyi sok jelét adta az ország iránti hűségének és a vasútügyi politikához való érzékének és helyes gondolkozási módjának; jobban meg van győződve, hogy ki fogja hozni ezen összeget évenkint, mint én; mert hiszen ő ismeri a maga hivatásának minden titkait, jövőbeli berendezésének előirányzatait; meglehet, hogy be fog jönni ez a 9,600.000 forint évenkint, de kérdezem : hogyha ez a számítás mégis csütörtököt, talál mondani, ha netán bekövetkezik, hogy az nem fog behozni csak 5 — 6 millió forintot: hová jutunk, mivé leszünk? A magyar állam vasútai 500 millió forintot érnek. A legutóbbi költségvetések alkalmával kitűnt, hogy az az 500 millió forint többet, mint 3 és 7'%-et nem hoz. Ha már most még az osztrák-magyar állam vasútra is évenkint, mondjuk 2 — 3 millió forintot rá kell fizetnünk készpénzben, ugyan kérdem a t. pénzügyminister urat: honnan fogja majd venni a többi pénzt, hogy az államnak minden nap fokozottabb mértékben mutatkozó követelményeit kielégítse, ha csak egy újabb olyan fogást nem tesz, mint a minőt elkövetett a regale megváltásával (Derültsé.j.) s a minővel — és erről positiv tudomásom van — például magában Ocsa községben a régi jogos igazságtalanul többet elvesztett a maga vagyonából 80.000 forintnál. Tudom, hogy az anyagi húroknak ilyetén való megpengetése nem valami tetszetős dolog. Tudom, hogy mikor az ember bele talál nézni a. jövő tömkelegébe és keresi az Ariadne-fonalat, a melylyel majdan e tömkelegből kibontakozni lehet, ez nem tetszik a hangadó köröknek. De, t. képviselőház, miért vágjunk mi itt, miért küldettünk mi ide? Azért, hogy a kormányhatalomnak minden néven nevezendő szerződéseit en bloc elfogadjuk? Csak azért, mert két-három esztendő múlva talán igen sokkal előnyösebben, talán igen sokkal jutányosabban eljuthatnánk ugyanehhez az eredményhez. Én megvallom, t. képviselőház, úgy vagyok meggyőződve, hogy vizsgálatom tárgyát képezzék mindazon előterjesztések, melyek a t. kormány által a t. ház asztalára letétettek, hogy törvényerőre emelkedjenek, és én megvallom, t. képviselőház, itt helyén levőnek tartom, hogy felemlítsem : nagyon fáj és igazán fájdalmasan esik, hogy minket, képviselőket, az ilyen dolgoknak bizalmas osztályülésekben való megbeszélésétől ez a gyors
