Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-520
620. országos ülés 1891. Julius 2>án, csütörtökön. 221 chenyi István mond: »Azért, mert az embernek a foga fáj, nem szükséges, hogy a fejét levágják.* (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még az olyan szerenesés helyzetben levő nemzetek is, melyek saját sorsuknak önálló és független urai, a melyek önállóan rendezhetik hazájuk, nemzetük sorsát, még azok is kíméletes kézzel érintik azt az intézményt, a melyhez egy nemzet kegyelettel ragaszkodik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nekünk sokkal nagyobb okaink vannak az önkormányzati rendszerhez, mely a vármegyékben volt megtestesülve, ragaszkodni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Nagyon helyesen mondta b. Prónay Dezső t. képviselőtársam: »Szeretem a régi vármegyét.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szeretem a régi vármegyét én is, mert szeretem Magyarország alkotmányát; mert szeretem a magyar nemzetet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A régi vármegye nélkül nincs Magyarországon alkotmány, alkotmány nélkül nincs m agyar nemzet. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A régi vármegye tartotta meg mind a kettőt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk nem volna szabad soha sem megfeledkezni arról, hogy még mindig él az a törekvés, a mely Magyarországot három század óta fenyegeti. Nekünk nem volna szabad megfeledkezni arról, hogy mindig él még az a nemtő, a melyről Magyarország koszorús költője azt mondja: van Magyarországnak és Ausztriának egy átok nemtője, a mely fürdik vérnek tengerében, megemésztett milliárdokat, melegedett égő városoknál, széttépte a legerősebb lánczokat, a testvért testvérhez, az apát a fiúhoz, a királyt nemzetéhez kötő szeretetnek legszentebb lánczait. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Nekünk sohasem kellene meg nem látnunk azokat a kórjeleket, a melyek a betegségre figyelmeztetnek. Itt vannak azok a kórjelek: ha úgy tetszik 1867-nekmég he nem teljesedett paragraphusai; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) ha úgy tetszik, a 14-ik és 25-ik parapímsok; ... Thaly Kálmán: Van olyan sok ! (Helyeslés a szélsőbalon.) Farkas Imre: •.. ha úgy tetszik, ott van egy nem kellő helyen kitűzött fekete-sárga zászló; ott vannak a közszolgálat érdekében tett előléptetések, vagy épen a közszolgálat érdekében tett tömeges nyugdíjaztatások. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én azt gondolom, ezek oly jelenségek, melyek előtt nekünk szemet hunyni nem szabad. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tudom én, hogy erre a túloldalról mit szoktak felelni, mit felelt nevezetesen gróf Andrássy Gyula képviselő úr. Azt mondja : az alkotmányhelyreállítása után nem lehet úgy gondolkozni, mint az alkotmány helyreállítása előtt. Azt hiszem, hogy ez egyéni yélemény és nagyon rászorul a bizonyításra. Itt van például a törvényjavaslat indokolása. Nem merném azt mondani, hogy azelőtt nem úgy gondolkoztak, mint a hogyan az az indokolásban mondva van. Azt mondja az indokolás: »A lefolyt három évtizedben szerzett tapasztalat azt bizonyítja, hogy közigazgatási szervezetünk működése egy a mai kor színvonalán álló állam igényeit nem elégíti ki.« Továbbá azt mondja: »Ily viszonyok közt természetes, hogy a haladó korral járó magasabb igények folyományaként lépett előtérbe főleg az utóbbi években az a kívánalom, hogy hazánkban létesíttessék oly közigazgatási szervezet, mely a jó közigazgatást biztosítani és ezzel az államot megszilárdítani képes.« Továbbá: »A ki hazánkban a közigazgatási reform terére lép, annak figyelme első sorban a törvényhatóságokra kell, hogy irányuljon, mert a bajok kútfeje a törvényhatóságok mostani hatáskörében rejlik.« Azután oda concludál, hogy egyedül kinevezett állami közegekkel lehet a bajon segíteni. Tegyük fel, hogy mindezeket így csak 1867. után lehet kigondolni. Ennek végeredménye mindenesetre az lesz, hogy a tömeges kineveztetés által egyedül a kormány akarata fog érvényesülni még a választásoknál is. Én kimutathatnám, hogy mindezen gondolatokat más szavakkal kifejezve 1848. előtt is elmondhatták volna így azt, hogy »a mai kor színvonalán álló állam igényeinek nem felel meg«, 1848 előtt úgy fejeztek volna ki, hogy »Magyarország elmaradott ország«. Azt, hogy »a kor igényeinek megfelelő kívánalom lépett előtérbe, hogy a közigazgatás rendeztessék*, í848 előtt úgy fejezték volna ki: »azért, hogy az ország haladjon, elv és időszerinti irányban kell mennie«. Az indokolás harmadik ellenvetését, hogy a törvényhatóságokban kell a hibát keresni akkor úgy fejezték volna ki, hogy a kormány a 62 megyében Magyarország javát pium desideriummá teszi. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A »kinevezés« szót akkor még nem merték volna nyíltan hangoztatni, hanem azt mondták volna, hogy ezen csak »erős eszközökkel lehetsegíteni«, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És 1848 előtt még azt i* hozzátették volna, hogy mindezt csak úgy lehet elérni, ha utat, módot találunk arra, hogy Magyarországon oly többség alakuljon, a mely majd a kormányt fogja vezetni. Úgy látom, hogy ez a, ezél lesz ezzel is elérve. Már most azt kérdem, mi különbség van a két okoskodás közt 1848. előtt és 1848. után, vagy 1891-ben. Megmondom, mi a különbség.
