Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-512

14 512. orszAgos ülés 1891. jnnins 23-án, kedden. lom, alig tévedek, ha azt merném állítani, hogy sokkal több kizsákmányolatlan elsőrangú kőszén lappang azon a vidéken, mint Áninán, hol sokkal régibb telepek vannak Lehet, hogy tévedek, informatióim ilyenek; Gaal Jenő t. képviselőtársam talán meg fogja a választ adni erre a kérdésre. Ezek után, t. ház, rátérek magára az előttünk levő törvényjavaslatra. Valójában nagyon különös helyzetben vagyunk e törvényjavaslattal szemben. Az igen t. minister urnak mindenek felett ügyes, erélyes, tiszta, szerenesés kezeit ismerem és azoknak működésében teljességgel megbízom. Megbízom magyarságában, megbízom tehetségében, ha hízelegni akarnék, azt mondanám, geniejében. Azt hiszem, elég elismerést fejeztem ki, a mit pedig nem mint complimentet, hanem őszinte érzésből mondok a t. minister úr iránt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem emlékszem, hogy amióta ő a kereskedelmi és illetőleg a közlekedési és közmunkaügyi tárcza élén áll, bár ellenzéki oldalon ülök, egy törvényjavaslatot is meg ne szavaztam volna; s most mégis oly aggodalmaim vannak ennél a törvényjavaslatnál, hogy noha az ő legjobb szándékában és mondom, szakszerű geniejében nem kételkedem: mégis a lelkiismeret nem visz rá, hogy ezt a 720 — 740 millió írtra menő összeget megszavazva, még az unokáinkat is eladósítsam. Nem az államosítás ellen van kifogásom. Beöthy Ákos t. barátom tegnap itt magas szempontból kiinduló, a mi vasúti ügyeinket különböző külföldi államok vasúti ügyeivel párhuzamba helyező beszédében adatokkal fejtette ki az angol vasúti politik olasz vasúti politika igen figyelemreméltó phasisait. Kimutatta, hogy az államosítás azon államokban épen nem bizonyiílt be a legczélszerübbnek, illetőleg tekintélyes angol államférfiak szavait idézte, a kik politikai szempontból is, a közszabadság szempontjából is ellenségei az államosításnak. Megengedem, hogy azokra az államokra nézve tökélesen áll. Bizonyos szempontból aztán, a bureaucratia nevelése szempontjából, a melylyel úgy is torkig vagyunk, áll mi ránk is, de ettől ezúttal eltekintek. Ha Magyarországnak önálló vámterülete volna, ha ha nem volnánk abban a nyomoraságos függő helyzetben Ausztriával szemben, a melyben eltekintve egyébtől, a közös vámterület tart bennünket : akkor igenis lehetőnek tartanám magyar tarifa-politikát űzni, vasúti államosítás nélkül is; de ezen helyzetben önálló vámterűlet nélkül, valóban el kell ismernem azt, hogy az igazi magyar vasúti politika csakis az államosítás nagymérvű, lehetőleg teljes mérvű államosítás által érhető el; és így én elvileg tökéletesen helyeslem a jelen műveletet is, mint a mely megkoronázza az igen t. minister urnak eddigi sikeres alkotásait, a mely alkotások nemcsak az ő, hanem ő általa egyúttal a nemzetnek is sikerei. Nem az ellen van tehát nekem kifogásom, hogy az osztrák-magyar államvaspálya államosíttatik; ha kedvezőbbek a viszonyok rá, hogy most államosíttassék s nem későbben, még ez ellen sincs kifogásom; hanem van a mód, különösen a pénzügyi mód ellen, a melylyel ez végrehajtatik. Részletesen, a számszerű adatokba úgy belebocsátkozni, mint a hogyan rendelkezésemre állanak az igen t. minister úrnak magának kimutatott adatai alapján, feleslegesnek és ismétlésnek tartanám, miután ezt már többen mások részletesen megtették, közelebbről Törs Kálmán t. barátom is. Én csak azt hangsúlyozom, hogy a 9,600.000 frt 75 éven át fizetve, oly óriási összeget képvisel, melynek megszavazásába, unokáink ily mérvű eladósításába jó lélekkel beleegyezni nem mernék. Tudom én, hogy jövedelmezni fog a vasút, különösen az első években nagyon fog jövedelmezni a t. minister úr ügyes kezeiben, talán jövedelmezni fog egy pár évtizedig is; de meg kell gondolni, hogy a találmányok korszakát éljük és hetvenöt év irtóztató hosszú idő e korszakban és ki mer felelősséget vállalni azért, hogy húsz-harmincz év múlva a gőzerő is nem lesz-e túlhaladva egy új találmánynyal és vájjon az az objeetuim melyet oly drágán veszünk meg, 75 év múlva fog-e még egyáltalában valamit érni; mi pedig kötelezve leszünk a járadékot minden körülmények közt fizetni tovább is, akkor is, midőn az már majdnem semmit sem ér. Ez persze problematicns dolog, de senki sem meri azt mondani, hogy lehetetetlenség. Elég sokat tapasztaltunk már csak Edison óta is olyant, a miről nem is álmodott az emberiség és majdnem bizonyossággal lehet mondani, hogy 75 év a vasutak életében és a találmányoknak ezen korszakában valószínűleg oly változásokat fog létrehozni, melyeket ma még nem láthatunk előre. Ha a t. minister úr egy megfelelő nagy összeget contemplált volna, a mint hogy kimutatja egy helyütt a reális értéket 159, 277.000 forinttal, azután ott van az anyagkészlet stb. a forgalmi eszközökkel és a pénzbeszerzési összegekkel, a mi együtt 180,500.000 frtra rúg és ha ezen összeget kérné 4 — 5 esztendő alatt törlesztve: teljes készséggel megszavaznám ; teljes bizalommal iránta megszavaznám azt is, hogy vegyünk fel kölcsönt, bossássunk ki rentét és nem bánom, szaporodjanak ez által az államadósságok, ez a vasút megérdemli. Ezt