Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-519
519. orsíágos illés 1891. Julius 1-én, szerdán. %Q{ meine Zeitung«-ban jelent meg egy közlemény, melyet nagy terjedelemben átvett a »Magyar Hírlap« ezímű lap és a melyben egyes oly részek foglaltatnak, melyek, hogy ha valók az ott elmondottak, kételyeket támasztanak bennem az iránt, vájjon az az elv, melyet az imént felállítottam és a mely ellen, úgy hiszem, nem lehet kifogása senkinek, nem sértetett-e meg? A t. ház engedélyével leszek bátor ezen közleményből egyes részleteket felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) »Az erdélyi szászok öröme — így szól a tudósítás — a kormány legutóbbi nyilatkozatain és tettein alapszik, melyek ama biztos reményre jogosítanak, hogy az erdélyi szászokra nézve ismét olyan korszak kezdődik, a midőn zavartalan békés jólétben dolgozhatnak az ország és saját néptörzsüknek szolgálatában; továbbá, hogy működését a jövőben nem akadályozza bizalmatlanság, rosszakarat, erőszak és önkény'? Szapáry gr. teljesítette, vagy legalább is kilátásba helyezte a szászok legtöbb kívánságát. Ezek közé tartozik a nagyszeben-verestoronyszorosi vasátvonal, melynek engedélyezését évtizedekig hiába várták és kérték.« Ezután így folytatja: »Nem csekélyebb örömmel üdvözölte a szász nép azt a hírt, hogy Szapáry gróf régi üldözőitől a besztercze-naszódi és a nagyküküllői főispántól végre megszabadította. Ez a tény abban nyert örvendetes kiegészítést, hogy a szászok megyéi részint határozottan jó érzelmű, részint pedig a szász néphez tartozó főispánokat nyertek.« Végre azzal fejezi be, hogy: »A szász megyék vezető állásainak eme betöltése által a szászok óhajtásai személyi tekintetben nagyrészt kedvező kielégítést nyertek; a mi pedig még fenmaradt, az remélhetőleg rövid idő múlva szintén meg fog történni. De ugyanez áll a még függőben levő tárgyi differentiákat illetőleg és a melyek a miatt a szász nép nemzeti vagyonának törvényileg engedélyezett autonóm kezelése terén évek óta eredmény nélkül panaszkodik « Ezek azon részek t. ház, a melyek bennem azon aggodalmat támasztják, hogy a kormány a szászoknak jogos, vagy kevésbbé jogos kívánságait titkos paetum útján, nem pedig törvényes úton óhajta teljesíteni és kielégíteni. A mennyire az itt elősorolt körülményeknek utána lehetett járni, úgy látszik, hogy az illető czikk írója igen jól volt informálva. Épen ezért bátor vagyok a t. ministerelnök úrhoz interpellatiot intézni, fentartván magamnak a jogot, hogy adandó válaszára talán bővebben is felelhessek. (Halljuk! Halljuk!) Tnterpellatiom így hangzik (olvassa): »Interpellatio a magyar királyi ministerelnök úrhoz : KÉPVH. NAPLÓ. 1887— 92. XXV. KÖTET. 1. Való-e, hogy a ministerelnök úr, illetőleg a kormány az erdélyi szászokkal, mint nemzetiséggel alkudozásokat folytat és kiegyezésre lépett? Ha igen: 2. Való-e, hogy ezen kiegyezés folytán egyes hivatalos egyének ejtettek el? 3. Hajlandó-e a ministerelnök úr ezen kiegyezést a képviselőházzal közölni? 4. Helyesli-e a ministerelnök úr és vájjon tudtával és akaratával történt-e, hogy ezen kiegyezésről a magyar nemzet, a magyar törvényhozás mellőzésével a »Münehener Allgemeine Zeitung« útján értesült ?« Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kérdés oly egyszerű, hogy arra a t. ház engedelmével, a választ azonnal megadhatom. (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés az: vájjon való-e, hogy a ministerelnök, illetőleg a kormány az erdélyi szászokkal, mint nemzetiséggel alkudozásokat folytatott és kiegyezésre lépett? Erre nézve kijelentem, hogy sem én, sem a kormány más tagja, az erdélyi szászokkal sem titkos, sem nyílt alkudozásokra nem lépett és így nem volt azon helyzetben, hogy velük valamely egyezséget kössön. (Igás! Úgy vmi! a jobboldalon. Élénk helyeslés. Zaj a szélső' baloldalon.) Ezen kérdés épúgy, mint a következő kérdések is, minden alapot nélkülöznek és így nem vagyok abban a helyzetben, hogy egy nem létező cselekményről a t. háznak előterjesztést tegyek. (Élénk derültség jobb felöl.) Azon kérdésre: vájjon a kormány akaratával és tudtával törtent-e, hogy ezen kiegyezésről a magyar nemzet, a magyar törvényhozás mellőzésével a »Münchener Allgemeine Zeitung* útján értesült, bátor vagyok kijelenteni, hogy a »Münchener Allgemeine Zeitung« nem hivatalos közlönye a magyar kormánynak. (Élénk derültség jobb felől.) Ezen czikkre a magyar kormány sem directe, sem indirecte semmiféle befolyást nem gyakorolt és így annak tartalmáért semmi tekintetben felelősséget nem vállalhat. (Élénk helyeslés jobb felől.) A mi a kormánynak az erdélyi szászokkal szemben követendő eljárását illeti, ez egészen tiszta és világos. Elvárom a szász honpolgároktól, úgy, mint a haza minden fiától, hogy elismerjék az ország közjogi helyzetét, tiszteletben tartsák az ország törvényeit. Ha ezt teszik, velők szemben is oly méltányosan és igazságosan fogok eljárni, mint az ország minden más polgáraival. (Általános helyeslés.) 26
