Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-519

194 5Í9. országos ülés Í8M. Julius 1-én, szerdáü. van a maga éghajlata, meg vannak a maga speciális viszonyai s hogy ugyanazon fát nem minden talaj termi meg. Hivatkozásom czélja csak az volt: rámutatni, hogy más nemzetek bátrabb kezekkel hajtják végre a, reformot s alkotásuk nem toldás-toldás, hanem átfontolt, összefüggő egészséges rendszer. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy e törvényjavaslat párhuzamba állítva amaz alkotásokkal, nem vet fel magas hullámokat lelkesedésünkben. De mindemellett e javaslat kétségtelen haladást jelez. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Visszafelé!) Előnyei górcső segélye nélkül is felismerhetők. Alapgondolata helyes; a közszabadság biztosítékait nemcsak nem gyengíti, sőt erősíti; az önkormányzatba nagyobb valóságot hoz be az eddiginél; a kormány beavatkozását az autonóm jogokba szűkebb korlátok közé szorítja; ha a megyei tisztviselők javadalmazását méltányosabb alapon állapítjuk meg. egy évtized múlva szakavatott, begyakorolt tisztviselői kart nevel az országnak; s végül a democraticus irányzatnak kedvezőbb. Mert ne ringassuk magunkat csalódásba, a democraticus áramlat a törvényhozásban és a kormány kebeléhen, bármint óvakodik is túllépni a szerénység határait, még mindig nagyobb annál, a melylyel a vidéken, a melylyel a társadalomban találkozunk. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Ha körülnézünk, alig van eddig egy-egy alkotásunk, mely a valódi democratiának annyi szolgálatot tett volna, mint az, a mely a bírákra a kinevezési rendszert hozta be s az olyan kitűnő jogász, mint az én t. képviselőtársam, Polónyi, súlyos vétséget követ el az igazság s a minden tekintetben tiszteletre méltó magyar bírói kar ellen, a mikor az igazságszolgáltatás bajait a kinevezési rendszernek tulajdonítja; (Úgy van! Úgy van!) holott e bajok forrása ott rejlik, hogy a munka, melyet a bírói szervezet fejlesztése körül a letett alapokon folytatnunk kellett volna, közel két évtizeden át majdnem teljesen szünetelt. S ha mindez nem volna is a jelen törvényjavaslatban, az vetne döntő súlyt elhatározásom mérlegébe, a mi e törvényjavaslatot követni fogja. Értem a szolgálati pragmatikát, értem a curiai bíráskodásról szóló törvényt, mely nagy garantiát fog nyújtani a választások tisztaságára nézve, s értem a közigazgatási bíróságról szóló törvényt, a mely, ha sikerül, új epochát fog nyitni nemzeti fejlődésünk történetében: (Úgy van! jobb felől.) egy lépéssel ismét közelebb hozza a valósághoz a jogállamot, a melynek első alapkövét a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénynyel tettük le; azon jogállamot, a mely a valódi szabadságot az egyéni jogok sértetlenségében keresi, (Helyeslés.) s a mely minden intézmény értékét azon oltalom és támasz mérve szerint mérlegeli, a melyet ez óvó és torló hatalmával az egyéni jogoknak kölcsönöz. (Élénk helyeslés és tetszés.) Lelkiismeretem azt súgja, hogy e fontos vívmányokat annál kevésbbé szabad koczkára tennünk e törvényjavaslat elvetésével, (Helyeslés és tetszés jobb és bal felöl.) mivel azokra nézve egy oly kormány ígéretét bírjuk, a mely őszinte ioyalitásának eddig is nem egy jelét adta s a melyről erkölcsi lehetetlenség feltennünk, hogy szavát be ne váltaná. (Élénk helyeslés jobb és bal felöl.) Azon reményben tehát, hogy lassankint majd kibontakozunk előítéleteinkből, hogy fogalmaink idővel majd tisztulni fognak a valódi önkormányzat lényegéről s annak kellékeiről; azon reményben, hogy egyik oldalon kigyógyulnak azon tévfogalomból, mintha az állani ereje a központi hatalom túltengésében állana, a másik oldalon pedig felismerik, hogy a közszabadság is csak oly intézményekből meríthet erőt, a melyekben a közvélemény a nemzeti fejlődésnek támaszát, nem pedig akadályát látja; (Élénk tetszés jobb felöl.) azon reményben, mondom, hogy talán már egy közel jövőben ezen ideiglenes átmeneti alkotás egy maradandó becsű alkotáshoz fogja vezetni a nemzetet: én e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjáxil elfogadom. (Élénk hosszas helyeslés és tetszés a jobb- és baloldalon. Felkiáltások: Öt pereznyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Ki következik? Madarász József jegyző: Törs Kálmán! TÖrs Kálmán: T. ház! Azon fényes és éles, következetes argumentatio fonalán (Felkiáltások a szélsőbalról: Nem vagyunk elegen! Nem lehet folytatni a tanácskozást!) Elnök: He ha vagyunk negyvenen, az elég. Gr.Károlyi Gábor: Huszonheten vagyunk! (Zaj. Halljuk!) Elnök: A jegyzői kar meg fogja számlálni a jelenlevőket. (A jegy sok megszámlálják a jelenlevőket.) A jegyzői kar jelentése szerint negyvennél több képviselő van jelen. A tanácskozást tehát folytatjuk. TÖrs Kálmán : T. ház! Azon érvelés fonalán, melyet az előttem szólott igen t. képviselő úrtól hallottunk, megvallom gyarlóságomat, ón egészen más logikai consequentiára jutottam volna, mint a milyenre ő jutott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beszéde arról győzött meg, hogy még oly fényes és éles elméknek is, mint az övé, a par-