Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-519

192 M8 országos Illés 1891. jnlíns 1-én, szerdán. legyen, a főnöknek minden jogaival, kötelességeivel és felelősségével. Akár főispánnak, akár alispánnak nevezzék a főnököt, az nekem mindegy, csak kellő qualifícatioval bírjon; de annyi bizonyos, hogy egy hatóságnak két főnöke nem lehet, hogy a főispán mellett alispánnak nincs helye, vagy megfordítva, ha az alispánt ruházzuk fel a főnök jogaival, akkor a főispánnak nincs helye ott. {Helyeslés hal felől) Az az indokolás, a melyet a törvényjavaslat a főispán mellett felhoz, hogy t. i. a kormány bizalmi férfia, tarthatatlan, sőt sértő a tisztviselői karra nézve, (Helyeslés.) mert ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy a többi tisztviselő nem bírja a kormány bizalmát. A törvényjavaslat a főispán és alispán dualismusát hozza be, a mely csak súrlódásokra vezet s a közigazgatásban szükséges egységet, harmóniát megzavarja. A főispán mellett elég volna minden szakma élére egy tanácsos. A törvényjavaslat e helyett minden szakmát külön főnökkel lát el, a kik majdnem teljesen függetlenek egymástól. Ez valószínűleg azért történt, mivel a pénzügyigazgatás nálunk még mindig status in statu s e szakmát az által akarták laza, összefüggésbe hozni az egész szervezettel, hogy a többi szakmának is külön-külön főnököt adtak, a kiket egyenrangba kellett helyezni a pénzügyigazgatóval. A szervezetben van közigazgatási bizottság és állandó választmány. E kettőnek egyike mindenesetre fölösleges. Á közigazgatási bizottság összes teendőit bízvást át lehetne ruházni az állandó \álasztmányra, (Úgy van! hal felöl.) annál inkább, mivel ennek speciális feladata a törvényhatósági közgyűlés tanácskozásait előkészíteni, mely feladatának csak úgy képes megfelelni, ha teljesen be van avatva a közigazgatás menetébe, ha tudomása van a kormány minden rendeletéről, a mely esetleg a közgyűlésen vita tárgyát képezheti. Különben is egy része azon kinevezett tisztviselőknek, a kik a közigazgatási bizottságban ülnek, tagja egyúttal az állandó választmánynak is; nincs tehát semmi ok arra, hogy ugyanazon tárgyakról, ugyanazon egyének külön-külön ülésekben tanácskozzanak. Egy további hiba a szervezetben a sok ülésezés, a sok tanácskozás. Van, t. ház, főispáni szék. vannak a törvényhatóságnak közgyűlései, az állandó választmánynak ülésein kívül ott vannak a közigazgatási bizottságnak rendes ülései s mindezeken kívül még a szakbizottságok is havonkint külön üléseznek. (Úgy van! bal felől.) Ez a folytonos ülésezés annyira igénybe veszi, annyira kimeríti a bizottságok tagjait, hogy elvégre a munkára sem erejök, sem idejök nem marad. S minő egység az a közigazgatásban t. ház, a mikor a törvényjavaslat a szakbizottságoknak is megengedi, hogy a ministeriummal közvetlenül érintkezhessenek. Ha már a kormány a közigazgatás szervezésénél minden áron hű akart maradni a megyék keretéhez, akkor e bonyolult és nehézkes gépezet helyett, a melynek alkatrészei laza öszszefüggésben vannak egymással, sokkal egyszerűbb lett volna egy megyei tanács alakítása a kormány közegeiből és az autonóm elemekből körülbelül ugyanazon hatáskörrel, a melylyel a városokban a városi tanács bír. Ezen intézmény nemcsak az autonóm elemek befolyását a közigazgatásra, de a közigazgatás egységes vezetését is inkább biztosítaná. S most mielőtt búcsút vennék a háztól, (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad mint azt beszédem elején ígértem, egy pillantást vetnem Angliára, a mely 1888-diki törvénye által a közigazgatás és helyi önkormányzat korábbi rendszerét gyökeresen átalakította. (Halljuk!) Angliára eddig csak akkor szoktunk hivatkozni, mikor nagyon féltünk valamely reformtól s azon radicalismustól, a melyet abban látni véltünk. Ezen Anglia, a melyet az ősi intézmények cultusában mintaképül szeretünk odaállítani, most az egyszer túlszárnyalt bennünket a radiealismusban. Mindenesetre érdekes látnunk, hogy mily irányt követ, mily czélpontokat tart szeme előtt e nagy és hatalmas nemzet, a midőn középkori intézményeiből kibontakozni s a eontinentalis fogalmakhoz közeledni készül. Anglia korábbi közigazgatási rendszerében — a mint tudjuk — a közigazgatás és helyi önkormányzat a békebíró kezébe volt letéve, a ki egyúttal bírói hatalmat is gyakorolt. E békebírót a királya földbirtokos osztály tagjaiból, az úgynevezett gentryből nevezte ki. Nem mondható tehát, hogy ez a mi fogalmaink sze/int valamely megkapó önkormányzati mintaintézmény s még kevésbbé, hogy democraticus intézmény volt volna; sőt azt állíthatják, hogy a valódi helyi önkormányzat tulaj donképen csak a városokban létezett. De ezen intézmény, melyet jól emelt ki gr. Andrássy Gyula múltkori beszédében, a gyakorlati élet szükségeinek megfelelt: a békebírák egész erélylyel és odaadással, mindenek fölött pedig tiszta kézzel töltötték be hivatásukat s habár a földbirtokos osztályhoz tartoztak, soha sem emelkedett ellenök azon panasz, hogy hatalmukat azon osztály érdekében használták volna ki, a melyet képviseltek. Ez is azt mutatja, hogy a nemzetek emelkedésének nélkűlözhetlen biztosítéka a legjobb intézmények mellett is a nemzet jellemében és erkölcseiben van. Ezek pótolják a gyarlóbb intézmények hiányait is, míg a nemzeti jellem elfajulása, az erkölcsök meglazúlása a legjobb