Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-518
168 518 * országos ülés 1891. június 30 án, kedden. megye nem lesz többé; ezekre, t ház, én azt válaszolom: Igaz, hogy parlamentáris országban, mint a milyen a mienk is, a kormány változandó és nem állandó; azt is megengedem, hogy jöhet idő, a mikor az állam függetlensége és önállása meg fog támadtatni; de én azt hiszem, hogy míg ebben az országban az önkormányzatnak legerősebb bástyája, a parlament meg lesz, addig nem lesz itt oly parlamenti kormány, a mely ennek a most benyújtott törvényjavaslatnak kapcsán közigazgatásunknak tovább fejlesztését és bevégzését ne eszközölje. Lesz mindig ebben a. nemzetben annyi erő, hogy oly kormányt, a mely ezt a megkezdett művet nem folytatja vagy épen ellenkező irányban akarná folytatni, hogy azt a kormányt ez a nemzet, ennek választói többsége támogatni nem fogja. (Úgy van! jobb felöl.) Ha pedig valaki azt hiszi, hogy jöhet még oly idő, a mikor államunknak önállása, függetlensége lesznek megtámadva : én erre nézve kijelentem, hogy én ilyen lehetőségben nem hiszek. Ha valaki megkísérlené Magyarországon, hogy az alkotmány és törvény helyébe a kard vagy az ágyú uralmát helyezze, akkor azon évezredes jogi axióma alapján: »vim vi repellere lieet«, a nemzet majd fog tudni magán segíteni, mint a hogy segített a múltban. Én ilyen eshetőségben nem hiszek. Az újabb alakúiások, az újabb politikai viszonyok ennek az esetnek a lehetőségét meglehetősen kizárták; de nagyon csodálkozom, hogy épen azok, a kik ennek a lehetőségét megengedik, arra törekszenek, hogy nemzetünk ne tömön'thesse össze erejét, hanem darabolja szét 63 vármegyére és ezzel a szétdarabolt erővel nézzünk a lehető nagy esemény elé. Eötvös Károly t. képviselőtársam szerint a nemzet úgy tarthatja fenn magát, hogy nemzeti egyéniségét gondosan megőrzi. De kérdem: a nemzet egyéniségét akképen őrizhetjük-e meg jobban, lm 63 felé daraboljuk erőnket, vagy ha összes nemzeti erőnket tömörítjük, összpontosítjuk? Én ez utóbbit tartom és azt hiszem, hogy ha egyesült erővel megyünk akármi elé, azzal az egyesített erővel többet tudunk kieszközölni, mint 63 felé* szétosztott erővel. (Helyeslés a jobboldalon.) Nézetem szerint, hogy egyesült erőnk lehessen, szükséges, hogy a központi kormánynak adjuk meg a szükséges hatalmat, hogy a nemzet erejét egyesíthesse, a nemzeti feladatokat megoldhassa; de a nemzeti feladatok megoldása körüli ténykedésében adjon elegendő tevékenységi kört az önkormányzatnak is. Egyébiránt mind az Összpontosításnak, mind az önkormányzatnak mi lehet a czélja? Semmi más nem lehet a czélja, mint az, hogy ezen országot erőssé tegyük, hogy az ország mint alkotmányos, szabad, független ország, az európai nemzetek társaságában még évezredeken át fennállhasson és éljen; hiszen mindkettőnek ez a czélja. Nincs az a nemzet a világon, a. melynek alkotmánya és intézményei ezer év óta ne változtak volna. Hiszen Európának minden más államában ma más intézmények állanak fenn, mint ezer év előtt; nekünk is változtatni kell ezeréves intézményeinken: hagyjunk meg abból annyit, a mennyi szükséges; de azért, hogy ahhoz hozzá ne nyiVijunk, tespedésnek adjuk át magunkat,— azt helyes politikának nem tartom. Mielőtt bevégezném beszédemet, méltóztassék megengedni, hogy egy vádra tehessem meg észrevételemet. (Halljuk!) Mindig azt a vádat hozzák fel ezen párt ellen, a melynek szerencsés vagyok tagja lehetni, hogy ez és a belőle alakúit kormány 15 év óta mindig arra működött, hogy a megyéket lerombolja és az önkormányzatot megsemmisítse. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem úgy van, engedelmet kérek; a vármegyéket nem ez a 15 év rombolta le. Egyébiránt ez a 15 év felhánytorgatására én csak azt jegyzem meg, hogy a felett, hogy helyesen jártunk-e el mi, a szabadelvű párt tagjai, hogy támogattuk a szabadelvű kormányt vagy nem : a felett sem mi, mint elfogultak a kormány irányában, sem önök, kik n kormány iránt ellenszenvvel vannak eltelve, igazságos ítéletet nem mondhatunk; hanem majd fog mondani a történelem. Én csak egy tényre hivatkozom. Ki merné azt állítani, hogy Magyarország szellemileg és anyagilag valaha állt volna oly magas fokon, mint ma áll? (Az úgy van! a szélső baloldalon.) Ha csakugyan így van, akkor nincs mit tovább beszélnem. Nagyon szeretem, ha nekem ebben igazat adnak, mert ha haladás van, ezen haladáshoz ez a párt és kormány mindenesetre hozzájárult, mert mi támogattuk azokat a törvényeket, a melyekkel ezen haladás eléretett. A mi már most a vármegyék lerombolását illeti : erre nézve azt mondom, hogy nem az a 15 év rombolta le a vármegyéket, hanem az a szellem, mely 1848-ban Francziaországból az Alpeseken át hatolt be minden államba, mely a kiváltságos osztályt megszüntetvén, a nép millióknak önálló jogot adott. Ez szüntette meg a vármegyéket. Ekkor hazánk is átalakult és a milliókat tevő nem kiváltságos osztálynak jogokat adott. A vármegye elég tág volt a kiváltságos osztálynak, de szűk lett a magyar nemzetnek. A magyar nemzetnek tágabb intézményre volt szüksége és ezt a tágabb intézményt az 1848-iki törvényhozásnak óriásai a parlamentben és a felelős ministeriumban meg is alkották.
