Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-517

517. országos ülés 1891. június 27-én, szombaton. 151 jegyzem, hogy ezen engedély megadása minő színben tünteti a budapesti német színház alapítását. (Malijuk! Halljuk!) A Bécsben megjelenő »Börsen- und Handelsberieht« czímü lapban olvasom a következőket! (Halljuk! Halljuk! olvassa.) »Da der hauptstädtische Magistrat gestern die Concession zum Bau eines deutsehen Theaters in Budapest bewilligt hat, tritt die schon längst geplante Gründung einer Actiengesellsehaft hiefür abermals in den Vordergrund. Wie man vernimmt, sind die Pläne für das neue Theater vom Berliner Arehitecten Heuschel bereits fertiggestellt. Die Baukosten ditrften •sich auf etwa fi. 600,000 belaufen; diese Summe soll zu einem Drittheil durch die Emission von Prioritäts-Aetien, zu einem Drittheil durch die Aufnahme eines Hypothekeriinlehens, und der Rest durch die Herren Architeet Hentschel, Hans Forster in Braunschweig und Director Lesser beschaíFt werden. Der Bau des Theaters soll am 1. August beginnen und bis zum Herbst des nächsten Jahres beendet werden.« Hogy a berlini ésbraunschweigi német hazafiak miért találják kedvező tőkebefektetésnek, hogy kétszázezer forintot egy német színház alapítására fordítsanak Budapesten, azt kutatni vagy a fölött véleményt mondani, magamat illetékesnek nem tartom. Hanem a kormányhoz fordulok, mely nem a német, hanem a magyar érdekeknek hívatott képviselője és fordulok azzal, hogy emlékezetébe hozzam Budapest fővárosának május hó 27-én tartott közgyűlésének következő határozatát, a melyet a hivatalos Fővárosi Közlönyből vagyok bátor felolvasni. Arról volt szó, hogy magán vállalkozóknak egy magyar színház engedélyeztessék a város anyagi megterhel tétésével, mitől a főváros közönsége vonakodott és egyszersmind a következő határozatot hozta; »Mivel tény az, hogy a magyar nemzeti színház úgy fekvésénél, mint csekély befogadási képességénél s egyéb körülményeknél fogva a mai félmillió lakossal bíró Budapestet már ki nem elégíti: kétséget sem szenved, mikép itt az ideje, hogy a lakosság számára, valamint az évenkint nagy számban megforduló idegenekre való tekintettel s culturalis és nemzetiségi szempontból egy nagyobb hazai színműintézet létrehozásának eszméje megpendittessék. DJ ilyennek megteremtésére egyedül a magas kormány lévén hívatva, általa volnának erre vonatkozólag a szükséges előmunkálatok megindítandók és a czélszerű intézkedések megteendők, mely esetben kijelenti a főváros törvényhatósága, hogy annak létrehozására és fentartására a maga részéről a legmesszebbre menő áldozatok meghozatalára mindenkor kész volna.« Ezen készségről a kormánynak hivatalos tudomása lévén, módjában és hatalmában áll megtudakolni, hogy ezen készség miben leli gyakorlati kifejezését, vagyis ha a kormány egy új magyar színháznak ezen fővárosban felállítását tervezi és erről Budapest főváros hatóságát értesíti, Budapest főváros nem késhetik a kormány felhívására kijelenteni, hogy mindazon segélyt, melyet egy ilyen nemzeti müíntézet számára a kormány igénybe vesz, a lehetőség határai között ezen főváros közönsége készséggel megadni fogja. Ily concret terveit a kormánynak kérem, és megvagyok róla győződve, hogy Budapest főváros hatósága az ő ünnepélyesen adott szavát éa ígéretét teijes mértékben be fogja váltani. Hozzáteszem, hogy ezen műintézetet azon 150.000 lakos teszi szükségessé, a ki a Lipótvárosban, a Teréz- és Erzsébetvárosban lakik. És ha megfontolom, hogy a népszínháznak alapítása 10 esztendő alatt minő változást hozott létre nemzetiségi szempontból azon városrészben, a melynek központját ma a népszínház képezi: (Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor nem vonhatom kétségbe azt sem, hogy egy ily műintézetnek létesítése a Lipótvárosban rövid idő alatt hasonló eredményeket fogna maga után vonni. r S midőn a kormány szándékában fekszik az Újépületet lebontani, a miről értesítve vagyok; midőn ott egy nagy térnek átalakítása forog szóban: nem látom semmi nehézségét annak, hogy ezen óhajtása Budapest főváros közönségének talán a legközelebbi időben megvalósítható legyen. Erre való tekintettel, azon reményben, hogy a budapesti magyar lakosság megnyugtatására az igen t. kormány 30 napon belül kérdésemre válaszolni fog, intézem interpellatiomat a magy. kir. belügyminister úrhoz, a mely, előrebocsátásával a már általam felolvasott fővárosi határozatnak, következőleg hangzik (olvassa.): »Interpellatio a m. kir. belügyminister úrhoz. Budapest főváros közgyűlése f. évi május 27-én egyhangúlag a következő határozatot hozta: »Mivel tény az, hogy a magyar nemzeti színház lígy fekvésénél, mint csekély befogadási képességénél s egyéb körülményeknél fogva a mai félmillió lakossal bíró Budapestet már ki nem elégíti: kétséget sem szenved, mikép itt AZ ideje, hogy a lakosság számára, valamint az évenként nagy számban megforduló idegenekre való tekintettel s culturalis és nemzetiségi szempontból egy nagyobb hazai szinműintézet létrehozásának eszméje megpendittessék. De ilyennek megteremtésére egyedül a magas kormány lévén hívatva, általa volnának erre vonatkozólag a szükséges előmunkálatok megindítandók és a czélszerű intézkedések megteendők, mely esetben kijelenti a főváros törvényhatósága, hogy annak létrehozására és fentartására a maga