Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-517

148 *>!'• országos ülés 1891. jniiius 27-én, szombaton. szavam, mint hogy magam és egyházam, valamint a magyar nemzet nevében, (Zaj.) a mennyiben, mint országos képviselő arra jogosítva vagyok, (Helyeslés bal felől.) a kormánynak ezen, úgy a közoktatásügyi miuister, mint a ministerelnök úr nevében adott válaszát köszönettel vegyem tudomásul. (Helyeslés bal felől.) Ha egy pár rövid megjegyzést bátorkodom tenni, nem a t. minister urak válaszára való kritika szempontjából, ha­nem a saját egyházam és a dunáninneni super­intendentiában történtekre való tekintet nélkül, nehogy azt gondolják, hogy visszaélek a t. ház türelmével ilyen teljesen kielégítő válasz után, hát erre a t. ház elnézését kérem. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Nem térek ki azokra a dolgokra, a melyek a püspök választást megelőzték. A t. minister űr felelete e tekintetben teljesen igazolta akkori felszólalásomat és eső után köpenyeg nem kell, annál kevésbbé, mert a minister úrnak második felvilágosítása biztosít engem arra nézve, hogy az újonnan megválasztott ottani egyházi főható­ság, névszerint Baltik püspök azokra a kér­désekre, melyeket az igen t. közoktatásügyi minister úr hozzá intézett, oly felvilágosításo­kat adott az igen t. kormánynak, melyek a kormányt teljesen kielégítették, illetve megnyug­tatták és a melyek tehát nekünk is azt a reményt nyújtják, hogy a dunáninneni kerületnek evan­gelicus püspöke úgy az állam, mint az egyház iránti kötelességeinek mindenben eleget fog tenni. {Helyedés.) A mi a zsinatot illeti, igen fontos kérdés az. hogy a dunáninneni kerület, midőn a zsi­natra vonatkozó meghívást elutasította és az ellen óvást emelt — a mi okot szolgáltatott az én felszólalásomra — ezt azon a czímen tette, hogy megtagadta —- és ezt már ismételve tette — az egyetemes gyűlés, a mi conventünk, mint legfőbb egyházi hatóságunk jogerejét; ő azt mindig' csak mint értekezletet, nem mint ható­ságot tekinti. Ez ellen szólalok én itt fel, mert már a helytartótanács a 20-as években meg­állapította, hogy a magyar ágostai evangelicus egyház legfőbb hatósága az egyetemes gyűlés. Tehát ezen hatóságnak mindenféle határozatait minden, ez egyházhoz tartozó gyűlés elfogadni és teljesíteni tartozik. Az egyetemes gyűlés lévén a magyar evangelicus egyház legfőbb egyházi hatósága, annak határozataival szemben tiltakozásnak vagy óvásnak helye nincs, az efféle ő\ás ipao facto érvénytelen, semmis. A gyűlés tartására való engedélyt az egye­temes gyűlés határozatánál fogva az egyetemes egyház számára kérték és nem egy egyházkerület nevében vagy annak számára. A dunáninneni egyházkerület tiltakozása már ennélfogva is tárgytalan. Ezeket azért hoztam fel, hogy bebizonyít­sam a zsinat törvényes összehívását. És mal­most, hogy ezen leendő zsinatnak határozatai miként fognak végrehajtatni, az iránt teljes meg­nyugvással nézek a t. kormány lekötelező és hazafias eljárásának elébe. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Méltóztatik a vallás- és közoktatásügyi minister úr válaszát tudomásul venni: igen vagy nem? (Tudomásul veszssük !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik ugyancsak a vallás- és köz­oktatásügyi minister ár válasza Ugron Gábor képviselő úr interpellatiojára. (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Csáky Albin vallás- és közokta­tásügyi minister: T. ház! Ugron Gábor t. képviselő úr folyó hó 17-én interpellatiot intézett hozzám, mely a következő rövid kérdés­ben culminál: »Szándékozik-e a kormány s ille­tőleg a vallás- és közoktatásügyi minister a primási méltóság betöltése iránt minél hamarabb intézkedni ?« Válaszom erre a következő. Habár a kor­mány épen azért, mivel tudatában van annak, hogy mily nagyfontosságú a primási szék be­töltése úgy közjogi, mint egyházi szempontból, óvakodik minden elhamarkodástól; mégis, tekintve a fenforgó és általánosan ismert viszonyokat, kívánatosnak tartja, hogy a primási szék minél előbb betöltessék és e szerint kíván is eljárni. (Általános helyeslés.) Ezzel, t. ház, befejezhetném válaszomat, ha a t. képviselő úr interpellatioja indokolásában nem hozott volna fel olyakat is, miket válasz nélkül nem hagyhatok, mivel különben a latin közmondás szerint reám foghatnák, hogy bele­egyeztem, mert hallgattam. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő űr a többek közt egész álta­lánosságban szól a főpapok rossz vagyonkezelé­séről. Azt hiszem, hogy igazságtalan ilyen álta­lános vád, igazságtalan a főpapokkal szemben, de igazságtalan velem szemben is. Igazságtalan a főpapokkal szemben, mert a t. képviselő úr beszéde folyamán maga is csak két concret esetre tudott reámutatni a múltban, midőn ilyen helytelen vagyonkezelés constaLáltatotfc; de igaz­ságtalan különben is a főpapokkal szemben azért is, mert ez idő szerint tudtommal egyetlenegy ily helytelen vagyonkezelés sem fordul elő, ilyenről semmiféle tudomásom nincsen. De igazságtalan a t. képviselő úr vádja velem szemben is és pedig azért, mert hiszen már ministerségem első évében, tehát két* évvel ezelőtt életbeléptettem egy újabb szabályzatot, a mely a főpapi javak kezelését szigorúbb ellen­őrzés alá helyezte és a mely hívatva van mel­lőzni, vagyis inkább lehetőleg kizárni olyan ese-

Next

/
Oldalképek
Tartalom