Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-500

84 500. országos illés 1891. jnnins 9-én, kedden. de itt a magyar parlamentben az ország meg­választottjai között, az ország intelligen fiájában nem lesz olyan ember, ki pénzért vagy bármi fényes ajánlatért arra vállalkoznék, hogy oda bemenjen. Bárki volna is az, t. ház, a ki itt e ház­ban a centralisatio ellen küzd, az mindenki lehet, csak az a párt nem, mely magát 48-ásnak nevezi, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) mert a 1848-ki országgyűlés volt az, a mely a cen­tralisatiot Magyarországon részben megteremtette; (Mozgás a szélső baloldalon.) mindenkinek tehát, csak az uraknak ott azon az oldalon nincs jogosultságok a centralisatio ellen nyilatkozni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Az a mi dolgunk!) Én tehát arra kérem t. képviselőtársaimat, hogy velünk együtt ezen tör \ényj a vaslat elfogadása által iparkodjanak az ország központjának súlyát hazánk érdekében gyarapítani és emelni. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) , Madarász József jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Jól tudom, t. képviselőház, hogy a vitának jelenlegi stádiumában aligha leszek képes valami figyelemreméltó új adattal, vagy érvvel a tár­gyalásnak anyagát, hogy úgy mondjam szellemi tőkéjét, gyarapítani. És ha mindennek daczára felszólalok, hogy szavazatomat indokoljam: an­nak oka abban rejlik, hogy ezen javaslattal szemben bizonyos pontig kényes, sőt nehéz hely­zetben vagyok, mely arra kényszerít, hogy el­járásomat mintegy kimagyarázzam. (Halljuk! Hall­juk!) Én ugyanis e törvényjavaslatot nem foga­dom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadhatom el, daczára annak, hogy az államosítás híve vagyok; daczára annak, hogy t. ellenzéki elvbarátaim, kikkel idáig együtt működtem és remélem, hogy velük továbbra is együtt fogok működni, azt elfogadták. Ezen el­járásomra, mondhatnám, erőt abból az ismeretes deák közmondásból merítek, mely a következő­képen hangzik: »amicus Plató, amicus Aristo­teles, sed magis aniica veriUs«. És én azt találom, hogy az igazság itt azoknak a részén van, a kik a törvényjavaslatot nem fogadják el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóz­tassanak elfelejteni, hogy itten nem az államosí­tás elvéről, eszméjéről, mondhatnám in abstraeto, van szó; hanem van szó egy concret törvény­javaslatról, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) egy intézményről és ezt az intézményt a saját értéke szerint kell megbírálni. Már pedig nekem az a nézetem, hogy ez a törvényjavaslat rossz törvényjavaslat, hogy az a közigazgatási reform egyetlen egy követelményének sem felel meg. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a törvény­javaslat nincs megindokolva, előkészítve; annak minden sarkalatos intézkedése, conceptiója el van hibázva. Hozzáteszem, hogy szerintem a t. kormánynak nincs meg kormányzati és parlamentaris reputatioja ezen törvényjavaslat keresztülvitelére. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Azt mondtam, hogy ez a törvényjavaslat nincs megindokolva. Méltóztassanak megengedni, meg fogom magyarázni, mit értek én ez alatt. Szerintem ugyanis minden organicus reform-mű sikeréhez az kívántatik, hogy az a liberális és conservativ eszméknek mintegy összhangjából, eomprommissumából származzék. A liberális eszme abban van, hogy az állam intézményei a fejlő­dés, a haladás örök törvényein alapuljanak; a conservativ eszme pedig abban, hogy az állam intézményeit tisztán újítás és változtatás kedvé­ért megbolygatni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen felfogás képezi az úgynevezett tör­téneti alkotmányok, a magyar és angol alkot­mányok sikerét. Különösen figyelemre méltó körülmény az, hogy például Angliában, midőn egy létező intézményt reformálnak, minő óva­tossággal, minő körűitekintéssel járnak el. Kü­lönösen nagy súlyt fektetnek arra, hogy az országot meggyőzzék arról, hogy azon intézmény többé nem életképes, feladatának meg nem felel; ennek következtében, ha kell, tanulmá­nyozzák, s a parlamentet adatokkal, tényekkel, bizonyítékokkal látják el. Nézetem szerint, t. ház, nekünk is így kellett volna eljárni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt is szükség lett volna adatokra, tényekre, bizonyítékokra, hogy íme ezen mos­tani közigazgatási rendszer voltaképen miben hibázik? Abban hibázik-e, hogy az állam aka­i'ata nem érvényestíl ; hogy a törvények, a kormányrendeletek nem hajtatnak végre; hogy nincsen vagyon- és személybátorság; hogy az administratio magasabb feladatainak nincseu elég téve; hogy a hivatalnoki kar nem meg­bízható ? Mert én állítom, t. ház, hogy ha az ember még úgy meg van is az államosítás szükségéről győződve, de mindaddig ezt a reformot sikere­sen be nem hozhatja: míg nem tudja azt, hogy a mostani rendszer voltaképen miben hibázik. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Csak egyet említek. Én például azért va­gyok az államosításnak híve, mert azt találom, hogy így egy olyan magistratust kapunk, mely a magyar állameszmének híve; és mit találok? Hallomásom szerint a mi t. erdélyrészi bará­taink, a kik, azt hiszem, erre a kérdésre nézve igen finjm érzékkel bírnak, azt mondják, hogy ép a magyar állameszme érdekében szükséges a

Next

/
Oldalképek
Tartalom