Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-500
84 500. országos illés 1891. jnnins 9-én, kedden. de itt a magyar parlamentben az ország megválasztottjai között, az ország intelligen fiájában nem lesz olyan ember, ki pénzért vagy bármi fényes ajánlatért arra vállalkoznék, hogy oda bemenjen. Bárki volna is az, t. ház, a ki itt e házban a centralisatio ellen küzd, az mindenki lehet, csak az a párt nem, mely magát 48-ásnak nevezi, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) mert a 1848-ki országgyűlés volt az, a mely a centralisatiot Magyarországon részben megteremtette; (Mozgás a szélső baloldalon.) mindenkinek tehát, csak az uraknak ott azon az oldalon nincs jogosultságok a centralisatio ellen nyilatkozni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Az a mi dolgunk!) Én tehát arra kérem t. képviselőtársaimat, hogy velünk együtt ezen tör \ényj a vaslat elfogadása által iparkodjanak az ország központjának súlyát hazánk érdekében gyarapítani és emelni. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) , Madarász József jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Jól tudom, t. képviselőház, hogy a vitának jelenlegi stádiumában aligha leszek képes valami figyelemreméltó új adattal, vagy érvvel a tárgyalásnak anyagát, hogy úgy mondjam szellemi tőkéjét, gyarapítani. És ha mindennek daczára felszólalok, hogy szavazatomat indokoljam: annak oka abban rejlik, hogy ezen javaslattal szemben bizonyos pontig kényes, sőt nehéz helyzetben vagyok, mely arra kényszerít, hogy eljárásomat mintegy kimagyarázzam. (Halljuk! Halljuk!) Én ugyanis e törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadhatom el, daczára annak, hogy az államosítás híve vagyok; daczára annak, hogy t. ellenzéki elvbarátaim, kikkel idáig együtt működtem és remélem, hogy velük továbbra is együtt fogok működni, azt elfogadták. Ezen eljárásomra, mondhatnám, erőt abból az ismeretes deák közmondásból merítek, mely a következőképen hangzik: »amicus Plató, amicus Aristoteles, sed magis aniica veriUs«. És én azt találom, hogy az igazság itt azoknak a részén van, a kik a törvényjavaslatot nem fogadják el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy itten nem az államosítás elvéről, eszméjéről, mondhatnám in abstraeto, van szó; hanem van szó egy concret törvényjavaslatról, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) egy intézményről és ezt az intézményt a saját értéke szerint kell megbírálni. Már pedig nekem az a nézetem, hogy ez a törvényjavaslat rossz törvényjavaslat, hogy az a közigazgatási reform egyetlen egy követelményének sem felel meg. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a törvényjavaslat nincs megindokolva, előkészítve; annak minden sarkalatos intézkedése, conceptiója el van hibázva. Hozzáteszem, hogy szerintem a t. kormánynak nincs meg kormányzati és parlamentaris reputatioja ezen törvényjavaslat keresztülvitelére. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondtam, hogy ez a törvényjavaslat nincs megindokolva. Méltóztassanak megengedni, meg fogom magyarázni, mit értek én ez alatt. Szerintem ugyanis minden organicus reform-mű sikeréhez az kívántatik, hogy az a liberális és conservativ eszméknek mintegy összhangjából, eomprommissumából származzék. A liberális eszme abban van, hogy az állam intézményei a fejlődés, a haladás örök törvényein alapuljanak; a conservativ eszme pedig abban, hogy az állam intézményeit tisztán újítás és változtatás kedvéért megbolygatni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen felfogás képezi az úgynevezett történeti alkotmányok, a magyar és angol alkotmányok sikerét. Különösen figyelemre méltó körülmény az, hogy például Angliában, midőn egy létező intézményt reformálnak, minő óvatossággal, minő körűitekintéssel járnak el. Különösen nagy súlyt fektetnek arra, hogy az országot meggyőzzék arról, hogy azon intézmény többé nem életképes, feladatának meg nem felel; ennek következtében, ha kell, tanulmányozzák, s a parlamentet adatokkal, tényekkel, bizonyítékokkal látják el. Nézetem szerint, t. ház, nekünk is így kellett volna eljárni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt is szükség lett volna adatokra, tényekre, bizonyítékokra, hogy íme ezen mostani közigazgatási rendszer voltaképen miben hibázik? Abban hibázik-e, hogy az állam akai'ata nem érvényestíl ; hogy a törvények, a kormányrendeletek nem hajtatnak végre; hogy nincsen vagyon- és személybátorság; hogy az administratio magasabb feladatainak nincseu elég téve; hogy a hivatalnoki kar nem megbízható ? Mert én állítom, t. ház, hogy ha az ember még úgy meg van is az államosítás szükségéről győződve, de mindaddig ezt a reformot sikeresen be nem hozhatja: míg nem tudja azt, hogy a mostani rendszer voltaképen miben hibázik. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Csak egyet említek. Én például azért vagyok az államosításnak híve, mert azt találom, hogy így egy olyan magistratust kapunk, mely a magyar állameszmének híve; és mit találok? Hallomásom szerint a mi t. erdélyrészi barátaink, a kik, azt hiszem, erre a kérdésre nézve igen finjm érzékkel bírnak, azt mondják, hogy ép a magyar állameszme érdekében szükséges a
