Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-499
499. országos Illés 1891. június 8-án, ItétfSii. O r megvédése szempontjából itt a t. ház fóruma előtt valahára jelentést tenni kötelességem. Mi történt Czegléden, Magyarország legerősebb várában? Mert mondhatom, hogyha olyiin kerület volna Magyarországon még 350, mint a milyen Czegléd: akkor nem kellene nekünk ebben a rettentő melegben ily törvényjavaslattal foglalkoznunk. (Igaz! a szélső baloldalon.) Megtörtént, hogy az emberi gonoszság a törvény fölé kerekedett; megtörtént, hogy ott két katonai kordont állítottak fel, az egyiknél beeresztették a polgárokat, elvették tőlük a bárezát, a melylyel bemehettek volna a pzavazattevő urnához. Itt másik katonai kordon állt előttük és a polgármester azt kérdezte a választótól: hol van a bárcza? Azt mondták: amott! No ha amott van, maradjon kegyelmed a két kordon közt. így szorítottak 950 választót a katonaság közé és vitték keresztül azt, hogy a kisebbség többséggé lett, a többség pedig járt a világ végére, de nincs irgalom, nincs kegyelem, mert a törvényt nem azért írták, hogy azoknak használjon, a kiknek igazuk van, hanem azoknak, a kik azzal a hatalom érdekében gonoszul visszaéltél?. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Van, t. ház, ilyen eset másik is, harmadik is, de ez a kettő is elég annak illustrálására, hogy ; Rósz időket élünk, Rósz csillagok járnak, Isten óvja nagy csapástól Mi magyar hazánkat! Nem csoda tehát, ha az a czeglédi 950 polgár, mely szívében-lelkében tiszta magyar, elkeseredik, ha azt látja, hogy ő csak arra való, hogy adót fizessen, polgári jogát pedig nem gyakorolhatja; pedig méltóztassanak elhinni, olyan tulajdonságú nép az a 950 polgár, hogy épen olyanok lehettek, a kik Pusztaszeren megalkották a honfentartás törvényét, öt pontban a vérszerződést. Józan ész, tiszta felfogás, tiszta hazafiság, Magyarország minden előttük és hogy az ország független és magyar legyes s akár vért, akár pénzt, vagy bármit is feláldoznak ezért. És ezt a 950 polgárt kellett elkeseríteni ?> — 4 embernek előre kitervezett gonoszságával; és a midőn idejöttek a t. házhoz, hogy igazságot, elégtételt nyerjenek — különben épen Dárdai úr* volt az, a ki Kossuthra is rákente, hogy Nagy-Enyed ő miatta gyuladt ki — elkergették a népet, még csak vizsgálatot sem rendeltek el és verificálták azt az embert, a ki maga is tudta, hogy többsége nem volt. No, t. ház, hát ilyesmi megtörténhetik a választási törvény idejében, mert hát szép is az a választási törvény, kivévén belőle egyet, az adó befizetésétől feltételezett szavazati jogot és kivéve KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXIV. KÖTET. egy másikat, hogy nincs megállapítva, hogy hány forint képezze a eensnsfc. Pedig ha jóravaló, derék hazafiak kezébe kerül ez a törvény, megy a választás, mint a karikacsapás, annak rendje és módja szerint, törvényes körülmények közt; de ha sok olyan lelkületű ember intézi a választási törvény sorsát, a ki többet ad a hatalom befolyására, mint a törvény teljes szigorának alkalmazására: akkor, t. ház, ez a törvény nagyon veszélyessé válik ránk, az ellenzékre. Nos, t. ház, erre a törvényjavaslatra térek most át, inert kapcsolatba hozhatónak látom avval, a miről jelzést tettem. A javaslatnak ugyanis van egy szakasza, a mely világosan azt mondja, hogy a kormány által kinevezendő tisztviselők többé korteskedésben részt nem vehetnek, népgyűléseken meg nem jelenhetnek, semmiféle ily dolgot nem intézhetnek. Megval lom, t. ház, hogy a javaslat e rendelkezését addig, míg elolvastam s le nem vontam belőle a következtetést, kedvesen vettem; mert valljuk be Őszintén mi is, hogy nekünk a vidéken nem annyira az állam által kinevezett bírósági személyzet, vagy a pénzügyi hatóság tagjai az ellenségeink, mint épen a Tisza-aera alatt létrejött elrontott megyei törvény alapján restaurált ez idő szerinti tisztviselők. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Hanem hát azt mondja a törvényjavaslat, hogy kivételt képeznek a tiszteletbeli hivatalnokok. Mire lesz tehát szükség, ha a javaslatban a szakasz úgy, a mint contemplálva van, benne marad? Arra, hogy azt a hatalmas főszolgabírót s talán még raffinirozottabb eszű szolgabírót a kormány, látva, hogy a néppel el tud bánni s az ellenzékre veszélyes kezd leírni, a választások előtt egyszerűen felmenti és tiszteletbeli szolgabírónak nevezi ki. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez mind megtörténhetik, mert benne van a javaslatban; vagy a kormány kinevez egy hatalmasabb, egy még rosszabb, a választási szabadságot még jobban megzabolázni tudó egyéniséget, (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon) s az alatt a három hónap alatt a főszolgabíró a községeket nem fogja többé kormányozni s az alszolgabíró nem fog b ide szólni a községtanács működésébe. Ott lesz a tiszteletbeli főszolgabíró s alszolgabíró, majd megrendszabályozzák azok a választókat, hogy mily irányban érvényesítsék szavazatukat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én tehát nagyon sajnálom és végtelenül bámulom, hogy azzal az elraeéllel, melylyel gr. Appouyi t. képviselő űr, mint az egyesűit ellenzék vezérférfia, rendelkezik, a javaslatnak ezen intézkedését meg nem támadta s hogy ő, mint aki tisztességesen gondolkozik s talán nem is ismeri az ily párttaktikákból felmerülő visszaéléseket, feltételezni
