Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-498

498. országos ftlés 1891 irányzat nem jó, hogy a védtöltések megbízhatatlanok, az ártér szűk, az átereszek hasznavehetetlenek, a töltéseket pedig, a mikor látták, hogy mit kellett volna cselekedniük, maguk vagdaltatták át. (Mozgás a szélsőbalon.) Ez szégyenteljes dolog. De jellemző az is, a mit a hidakkal csináltak. Hány új hidat építettek, azt nem tudom; de kettőt tudok: a vágit és a badonait. Az első áradat azonban magával sodorta és romjaik már a Fekete-tengerben vannak. A műszaki tanácsot kinevették, mert míg azok a hidak, melyeket a püspökség állíttatott, megálltak idáig a sarat, addig ez az első áradat alkalmával odaveszett s még ember- és állatélet is esett áldozatul. (Egy hang szélsőbal felöl: Ez érdekes!) Még érdekesebb lett volna, ha pár nappal később történik, mert akkor magával vitte volna azt a hidat, melyen a főmérnöknek az érdemkeresztet mellére tűzték. (Élénk derültség a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Hát est választják-e vagy kinevezik? Nagy derültség szélső balfelöl.) Kinevezik. (Derültség.) Le kell vonnom tehát a következtetést, t. ház, a szaktudósok merev állításaiból. Mikor az úgynevezett 13 milliós terv és 6 milliós csonka terv között volt a vita, a szaktudósok fennen hirdették, hogy a Rába szabályozására nincsen 13 millióra szükség. Azt mondták, hogy a másik a czélravezetőbb és kijelentették azt is, hogy ha abból az érdekeltség bármily csekély törlést eszközölne, az a társulat kárával és veszélyével történnék; ha pedig nevezetesebb törlést eszközölne, az pedig az egész művet koczkáztatná. Mint szakavatatlan ember, akkor elhittem ezt a szaktudósoknak, de ma nem hiszem el, annyival kevésbbé, mert a midőn a 6 milliós csonka terv keresztülvitelét a szabadelvű kormány engedelmes többségével kierőszakolta, akkor a szaktudósok nem szóltak egy szót sem és nem mondták, hogy: »uram, minister! A dolgot törvényerőre emelted, tartozol is most már keresztűlvitetni, de mi nem vállalunk érte felelősséget* ; mint a hogy most mondják. Mert most már azzal állnak elő, hogy a 6 milliós terv nem szabályozás, hanem csak ármentesítés. Most átlátják tehát a hibát, hogy az egész munka hasznavehetetlen és kivihetetlen. Ebből én azt a consequentiát vonom le, hogy ezek a szaktudósok vagy akkor nem jártak helyes úton, a mikor a 13 milliós terv keresztülvitelét helyeselték, vagy akkor nem jártak egyenes sarkú csizmában, a mikor a 6 milliós tervvel álltak elő. A kik előre látták ezeket a dolgokat, az okosabbak közülünk, már akkor azt mondták, hogyha 13 milliós terv vitetik keresztül, hozassunk külföldi szakértőket és ne tegyük meg sötétbe az ugrást ilyen fontos életkérdésben. június 6-án, szombaton. 45 inkább reskirozzunk még egy pár százezer forintot. De a szaktudósok minden áron ellenezték ezt, valószínűleg azért — de ezt csak feltevésképen mondom, mert bizonyosra csak azt állítom, a mit tudok — mivel attól féltek, hogy talán belátnak titkos kártyájukba, hogy a terv úgy nem vihető keresztül, vagy még inkább attól, hogy tüzetes vizsgálatot tartanak és kisül majd, hogy nem 13, hanem 20 millióból sem vihető a terv keresztül. Neki mentek tehát minden előrelátás és minden elővigyázat nélkül, mert még azt az óvatosságot sem tartották szemük előtt, melyet egy közönséges árokmetsző tart szem előtt, mert az is, ha egy árkolást adtam ki neki, a talajhoz képest árkolt a szerint, a mint az vizesebb vagy keményebb volt. Ebben fekszik a baj forrása. Mert az első hiba az volt, hogy nem teljesítettek földfúrásokat legalább kilométerenkint ott, a honnan az anyagot vették és a hol az átmetszéseket eszközölték; s ennek az lett a következménye, hogy a mint a számítások kimutatták, addig, mig Abdá-ra nem értek, csak ment a szabályozás, de midőn Abdára értek, homokbuczkákra bukkantak. Akkor azután beszaladtak a kormánybiztoshoz, megkérdezni, hogy uram, mi történt itt, mert a homok miatt szabályozni nem lehet. Arra azután felírtak a ministeriumhoz, az leírt hozzánk a bizottsághoz, melynek én is tagja voltam, a mire egy magazint kerestünk, a hová a homokot tettük. (Derültség.) Szaktudósok itt még csak keresztülmentek a dolgon. Ez volt az első bűnük, a melyre a többieket felhalmozták, mert a hibát mindig takargatni akarják s így állottak elő azon állapotok, a melyektől szabadulni nem lehet. Később felmerült azután az, hogy a homokot megtalálták a Marczalnál és a Rábánál. De akkor, mikor az első homokot megtalálták, a szaktudósok még nem voltak oly tág lelkiismerettíek, mint később ; akkor megint sok vita és tenta folyt a ministeriumban, föl- és leírtak, hogy hát mi történjék. Mire végre abban történt megállapodás, hogy a vízen belül 80 —100, a vízen kivűl meg 50 — 80 centiméterrel takarták el a szaktudósok bűneit, vagyis a homokot. (Derültség.) Nem jó előirányzat. S most már a királyi kormánybiztos bejelentette, mit a minister úr hivatalosan is constatálhat s kérem is arra, hogy vegyen magának arra fáradságot s nézzen utána, hogy még hidak nincsenek. De előre kilátásba van helyezve, hogy ha a szabályozás be lesz fejezve, az két millió forintba fog kerülni. Ez előirányzat tehát nem jó, S hogy a töltések sem jók, azt eléggé bizonyítják s azt nem nekem kell bizonyítanom a ministeriumban a fel- és leíratok, a határozatok és a küldöttségeknek eredményei.