Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-498

4-2 Í98. országos ülés 1891 jnnius 6-án, szombaton. Nem, hanem épen azon vidékeket, a melyekben az önkormányzati elemek leggyengébbek s a melyek mellett, ha a jelenlegi rendszer fenmarad, minthogy az administratio rendes feladatainak sem képes megfelelni az ottani közönség, okvetlenül mindig újra fel fog hangzani a vád és nyitva marad az a forrás, a melyből a képviselő úr által lesírt könyek fakadnak. De, t. ház, még egy további mozzanat is van, a mely a központosítás szempontjából szükségesnek mutatja a jelen törvényjavaslat intézkedését : és ez az, hogy minden egyéb téren, mint az általános közigazgatási ágak tekintetében, a központ, a tninisterium és a vidék közt, hogy úgy mondjam, folytonos vérkeringés és összefüggés áll fenn. Az igazságügyminister, a pénzttgyminister, a kereskedelmi minister különösen a közlekedés terén, a honvédelmi minister és még a vallás- és közoktatásügyi minister is mindnyájan abban a helyzetben vannak, hogy egyrészt a ministeriumban gyakorlati tapasztalatokat szerzett egyéneket a vidékről mindig behívhatnak, másrészt a központban kiképzett és az állami administratio kíván limait érvényesítő egyéneket a vidékre helyezhetnek. Egyedül a beliigyministerium nem volt és nincs azon helyzetben, hogy ezen vérkeringést tényleg az administratio magasabb és központi és az administratio közvetlen végrehajását és érvényesítését teljesítő elemek közt kellő mértékben fentarthassa. Ez pedig nem oly csekély és mellékes körülmény, mint a minőnek első pillanatra látszik; mert nem szabad elfeledni, hogy lehetetlen, hogy az a tisztviselő, a ki a mostani rendszer mellett csupán megyéjében lehet tisztviselő és soha megyéjéből ki nem kerül, a ki a legalsó foktól az alispánság, esetleg a főispánság mindig egy és ugyanazon localis környezetben marad, teljesen ne penetráltassék az illető localis érdekek érzete által, oly mértékben, hogy bizonyos színvakság áll be nála az általános, az állatni szempontok iránt. . . (Úgy van! Úgy van! jobb felől) . . . s viszont ismét lehetetlen, hogy oly minisíeriumban, a melynek személyzete szukköríí bureauraticus testületet képez és a melynél minden idegen elem behozatala igen érzékeny anyagi és előmeneteli kárt okoz az ott levő elemeknek, azért, mert a kör szűk és mert onnan megfelelő pályára kifelé nem mehet senki, lehetetlen, hogy el ne tompuljon az érzés a localis érdekek iránt, lehetetlen, hogy bizonyos chablonszeríí, hogy úgy mondjam bureaucraticus, az élettől távol levő felfogás érvényt ne nyerjen. És ilyen felfogás felül és alul rendkívüli kárt okoz és pedig azért, mert oly hatóságok összemüködését teszi nehézzé, a melyeknek minden tekintetben, minden egyes intézkedésre vonatkozólag teljesen összevágóknak kell lenniük és mert frictiót, súrlódást idéz elő épen a gépezet azon kerekeiben, a melyeknek simán kell tulajdonképen a munkát végezni. Tehát ezen szempontokból is látjuk, hogy a eentralisatio, a melyet egyébiránt ezen, a multak emlékei következtében kellemetlenné vált szóval nem is lehet helyesen jellemezni, hogy az állami tudat és akarat egységes érvényesítése, a mely e törvényjavaslat előtt lebeg, múlhatlanúl sziik séges. De másrészről, azt hiszem, épen oly könnyen és világosan bebizonyítható, hogy az önkormányzat elemei, melyek a törvényjavaslatban lefektetve vannak, sokkal szélesebb, jobb helyzetet fognak teremni az önkormányzat tekintetében, mint a minő Magyarországon az utolsó évtizedek alatt fennállott. T. ház! Itt is igen egyszerűen, igen világosan előadhatom az erre vonatkozó érveket. Az önkormányzat — bármit mondott legyen e tekintetben Vadnay Andor t. képviselőtársam — tagadhatlanúl nemcsak az állami tevékenységnek közvetítésében és nemcsak a saját ügyekben való hatósági hatalom érvényesítésében, de egyszermind az ellenőrzésben is leli becsét, a melylyel hatalmi körében az állami tevékenységet, kiséri, esetleg kiigazítja és kellő irányba tereli, a nélkül, hogy erős conflictusok támadjanak. Már most mi történt a múltban? A múltban Magyarországban merőben az önkormányzat közvetlen saját és átvitt teendői iránti intézkedés joga fejlődött ki; és kifejlődött a lehető legnagyobb mértékben. Hiszen 1848. előtt a közigazgatás közvetlen végrehajtási részét kizárólag a vármegyék eszközölték. Hiszen még 1848 után a mai napig is a vármegyék által választott és a vármegyei fegyelmi hatalom alatt álló és a vármegyei utasításnak alávetett tisztviselők végezték úgy az állami, mint az önkormányzati teendőket. Már most, t. ház, mi következett be? Bekövetkezett az, hogy az ellenőrzés szerepe egyrészről, a speciális Önkormányzatnak saját körében való tevékenysége másrészről, lassankint elsenyvedt, elsatnyult, hogy a saját közegei felett a megye nem gyakorolta azt a felügyeletet, a melyet neki gyakorolni kellett volna; mert ha még ellenőrzést akartak is, inkább gondolták szükségesnek a kormányt ellenőrizni, mint hogy az alsóbb rétegű hatóságok irányában tanúsítottak volna kellő felügyeletet. De elhanyagolták egyszersmind saját közvetlen érdekeik gondozását is. T. ház! Vájjon mikor az clőbbení, a kormány tekintetében való közvetett intézkedési és részben ellenőrzési jogot is megszüntetjük, nem adunk-e nemcsak alkalmat, de közvetlen okot is arra, hogy fontosabb, az önkormányzat sajátlagos feladatainak az illető körök jobban megfeleljenek? Hiszen ha valamely fa egy irányban