Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-498

498. országos ülés 1891. junta* 6-án, szombatom. g<y adásáról és megosztásáról van szó: azt ne a felső rétegek kobozzák el a középsőtől és alsótól; hanem ellenkezőleg amazok juttassanak ezeknek, mert a szabadság sajátságos kincs, mely elosztatván, a rész épen annyit ér, mint az egész és az egész semmit sem veszít értékéből. Hisz a népnevelés azért van, hogy a népet a politikai hatalommal való élésre tanítsuk. Micsoda kormányzat volt az önöké 23 éven át'? Önök a 18 évi politikai elnyomatásban élt nemzetet 23 év alatt nem a politikai jogok helyes gyakorlására, nem a közintézmények szervezésére és vezetésére tanították; hanem arra, hogy azokkal úgy ne éljen, vagy azokat elhanyagolja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a legerősebb vád önök ellen, mert az a jó kormány, a mely a népet legjobban megtanítja és szoktatja saját ügyeinek helyes intézésére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A középosztály befolyt eddig a vármegyék útján. A vármegyei institutionak sajátságos természete volt. Az olyan volt és olyan ma is, mint a gépnél a regulator. Maga munkát nem végez, a ki látja és nem ismeri, azt mondja, hogy csak nehezíti a gép súlyát, emeli annak árát, minden nap erőt vesz el, a gőz erejét és a tüzet apasztja és fogyasztja. De midőn bekövetkezik a válság ideje; midőn az erő túl van feszítve, a regulator az, a mely az egész gépet megmenti. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső . bal felől.) így van ez a társadalomban, a megyékben szervezett középosztálylyal is. Lehetséges, hogy el van erőtlenedve, hogy nem végzi a munkát, hogy súlyt képvisel, erőt fogyaszt, az árt magassá teszi; de ha eljön a válság és veszély pillanata, ez képes megvédeni a hazát egyfelől minden külbefolyás és támadással szemben, mert Magyarországon sohasem a kormányférfiak voltak nemzetiek, ezek sohasem képviselték a nemzeti törekvést, hanem a nemzet középosztálya és intelligentiája volt aunak képviselője; (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) másfelől, ha bekövetkezik egy socialis forradalom, az alsóbb osztályok háborgása: a középosztály kell, hogy legyen közvetítője, kibékítője az osztályháború elenyészésének, mert ő áll közelebb a néphez, az ő befolyását ismeri és szereti a nép, ezért nem szabad a középosztályokat megsemmisíteni, mert akkor a társadalmi forradalom veszélye nagyra nő, mihelyt a nagy vagyon és a proletárok között nem áll erős középbirtokos osztály és gazdag kisbirtokos nép. (Igaz ! Úgy van!a szélsőbalon.) Hiszik-e önök, hogy önöknek egyenkint, vagy nekünk lesz-e annyi befolyásunk, hogy a vármegyékben az eddig kiküszöbölt zsidók és az eddig elhanyagolt értelmiség érvényesülni fognak? Nem; a vármegyék egészen azoknak ! az elemeknek lesznek kiszolgáltatva, a melyek ide fönn a kormány körül fognak csoportosulni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezek lesznek egyfelől a kormányhatalom támogatói, másfelől azon magasabb társadalmi osztályok, hogy ágy mondjam, az olygarchicus aristokratia tagjai s a kormány ezeket és nem a vidéki urakat fogja meghallgatni arra nézve, hogy kit nevezzen ki közigazgatási tisztviselőnek. A vármegyék megszűntével a politikai befolyás nem a népre fog átszállani, nem egyesek közt fog feíoszbmi, hanem a magasabb osztályok kezébe fog az jutni Ha Magyarország történetébe tekintek, azt tapasztalom, hogy soha a nemzetre veszedelem nem jött xigy, hogy annak az élén az olygarchicus aristokrtia ne lett és vezető szerepet ne vitt volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi lesz következése e törvényjavaslat elfogadásának ? Hogy minden olygorchiának tetszik az, arról önök meggyőződhettek; mert ha ez a törvényjavaslat olyan demokratikus, olyan nagyon liberális volna, úgy már régen prüszkölnének ellene az olygarchiák. Midőn tehát azt látom, hogy a politikai hatatom birtoklásától az egész középosztály megfosztatik; és midőn látom, hogy ez a szerencsétlenség és balsors következtében vagyonától megfosztott középosztályt, mely századokon keresztül letéteményese volt a magyar nemzetiségének és védte a magyar nemzet jogait, most a kormány a magyarnemzet egysége nevében még politikai hatalmától is meg akarj a fosztani, hogy azt annál könnyebben kiszolgáltassa: akkor méltatlan volnék azokra az ősökre, a kiktől szár- i mázom, méltatlan volnék arra a nemzetre, a 1 melynek kebeléből eredtem, a székely nemzetre, (Tetszés a szélsőbalon.) — a mely- I nek minden egyes tagja egyenlően szabad, egyenlően jogosrilt és a mely nemzet azon szabadságát, hogy minden egyes székely hivatalt viselhet és minden egyes székely tagja volt a megyei közgyűlésnek és minden székely önmagában az egész nemzet alkotmányát, szabadságát egész integritásával átérezhette — mondom, méltatlan volnék arra, hogy e nemzethez tartozzam, ha lemondanék e jogokról. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezekről lemondani nem tudok, nem is fogok, nem is akarok. Mert tudom, hogy ez a nemzet csak akként tudta alkotmányát, szabadságát fentartani, hogy azt egyúttal mindig kész is volt megvédelmezni; sokszor véres harezra került; egyszer-másszor a székelyt felakasztották, lefejezték, fülét, orrát levágták az egyesnek, de a nemzet alkotmánya megmaradt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha vizsgáljuk, hogy mi lesz Magyarország jelen politikai szervezete mellett a