Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-498
34 *» 8 « országos Blés Í891. junlns 6-án, saombaton. foglalkoznia kell: a nemzet magasabb érdekeivel kifelé és egészében — arra kell törekedniük, hogy ők a nemzet nagy érdekei számára takarítsák meg munkaidejüket és munkaerejüket s a nemzet kisebb feladatainak teljesítését bízzák az önkormányzati közegekre, hogy ők annál erőteljesebb és hatalmasabb tevékenységet fejthessenek ki. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha tekintjük államférfiamk minőségét, arról győződünk meg, hogy uem azzal foglalkoznak, a mi dicsőségére válnék egy államférfiúnak, hanem a belügyminister foglalkozik azzal, a mihez ért, 8 a meddig felér az ő politikai színvonala, t. i. beáll 63 megye főispánja főispánjának. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig épen azért, t. ház, mert államférfiaink nincsenek oly nagyok, mint más államokban, arra kell törekedni, hogy az ország közigazgatási szervezetében a munka jobban meg legyen osztva és hogy középszerű férfiak támogatásával és segítségével is megoldhassa a nemzet a maga feladatait. (Úgy vem! Úgy van! bal felöl.) Középszerű tehetségek nagyjában az állami életet sem helyesen felfogni, sem felkarolni nem képesek. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) És nevezzenek önök meg egy férfiút, kinek akkora legyen az elméje, fáradhatatlansága, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon-) akkora lehessen lelkiismeretsége s kinek legyen hozzá annyi ereje, hogy az állami közigazgatás szervezete mellett a közigazgatásnak minden részletét állandóan figyelemben tarthassa, (Igaz! Úgy van! o szélsőbalon.) minden visszaélésre legyen szeme, minden tevékenységéhez legyen egy biztató szava és minden működéséhez legyen ellenőrző képessége. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Bocsássanak meg, ily férfiút ma a magyar kép viselőházban nem ismerek (Igaz! Úgy van! a a szélsőbalon.) és a ki magát ilyennek állítja, az az emberi erő s az emberi agy képességeit túlbecsüli s az inkább szereti a hatalmat, (Zajos tetszés a szélsőbalon.) mint hazáját, mert túlbizakodottan ítéli meg saját képességét és kevésre becsüli a nemzet, tehetségét. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Egy államnak saját belszerkezetét nemcsak szükségletei, hanem a rendelkezésére álló erők szerint is kell megalkotni (Élénk helyeslés a szélsőbalon) és én azt látom a történelemből, hogy kis nemzetek mindig az önkormányzati szervezkedés módját választották az állami életben. (Igaz! Úgy van! a szélsőbálon.) Hiszen nézzük csak meg, hogy az önkormányzati elv alapján szervezkedett Hollandia miként veri meg a nagy Spanyolországot, vagy miként él ma, Hollandia, Belgium és a Svájcz. S mit gondolnak, t. ház, hogy a Svájcz kopár sziklái mellett a svájeziak vagyonosságát mi idézte elő? Öntevékenységének az önkormányzati intézményekben felnevelt ereje s hatalma. (Igaz! Úgy van la szélsőbalon.) És mi tette lehetővé azt, hogy Hollandia a tengertől foglalta el hazáját és azon oly virágzó államot alkotott, mely kicsinysége daczára, világrészekben alapította meg uralmát? Egyszerefín önkormányzati institutionak szelleme és lelke, mely e kis nemzetnek erőt és hatalmat adott. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De itt áll példa gyanánt Spanyolország, melyről Macaulay a spanyol örökösödési háborúról írt művében azt kérdi: »Mi az oka annak, hogy az imént oly hatalmas Spanyolország egyszerre lehanyatlott, s azt mondja, hogy ennek oka az volt, hogy Castilia s Aragónia szabad önkormányzati rendszerén felépült alkotmányai által felnevelt államférfiak szolgálták még V. Károly császárságát és hatalmát, de e férfiak az ab^olutismus szolgálatában elhalálózván, a már II. Fülöp korában egységessé tett állam és absolutismus nem teremtette meg azon államférfiakat, a kik Spanyolországot, mely csak rövid idővel előbb oly hatalmas és erős volt, a gyors hanyatlás lejtőjén visszatarthatták volna.« Bármerre tekintsünk, mindenütt csak azt tapasztaljuk, hogy az önkormányzat szelleme és lelkülete az, mely a nemzeteket megedzi s a társadalmi erőket szervezi. És ha valahol, úgy nálunk e kis nemzetnél nem lehetséges azt az érvet használni, a melyet a vármegyei institutio ellen felhozatni hallottam, hogy más nemzetnél ez nincs meg, más nemzetek már hasonlóval nem bírnak. Nem az teszen egy kis nemzetet erőssé, nem az tart fenn egy kis nemzetet, hogy hasonló legyen más nemzethez, nem a hasonlítás, hanem épen a különbözőség teszi külön nemzetté^és állammá. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Es e nemzet, midőn az önkormányzati intézményeket nem a városokba és községekbe, hanem a megyei intézményekbe fektette le, így csak történeti fejlődésének megfelelő dolgot cselekedett, mert neki mindig csak az önkény és elnyomás ellen kellett harczoíni és intézményeket kellett alkotni, melyeket nem lehetett elnyomni; és ha a nemzetet egy helyen elnyomták, egy másik városban vagy községben a hatóság egész hatalmával melléje állt s a megye közönségét Tédelemre szólította fel. S minden egyes megye folytatta akkor is működését, inikor állami hatalom sehol sem volt és akkor is megfért, az állami hatalommal, midőn az a maga trónját elfoglalta. (Igazi Ügy van! a szélsőbalon.) Azt mondják, hogy nem liberális a vármegyei önkormányzat, hanem liberális az állami közigazgatás, az állami közigazgatásról szóló javaslat. Nem értem, hogy mit értenek azalatt, hogy liberális ? Mert ha azt, hogy az a szabadelvű, a mi a nép jogát szaporítja és az a nemszabadelvű, a mi azt apasztja: akkor a megyei
