Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-511
390 511. országos Illés 1891.jnnlns 22-én, hétfőn. mondja .'jogában van az államnak, hogy az 1855. január 1-étől kezdve harmincz év múlva a jelen engedélyt bármikor is teljesen beválthassa. A beváltási ár meghatározása czéljából a vállalatnak a valóságos beváltást megelőző hét? év alatti tiszta évi jövedelmei felszámít tatnak, ezen összegből a két legmostohább évnek tiszta jövedelme levonatik és a fenmaradt, öt év átlagos tiszta jövedelme arany vagy ezüst pénzben kiszámíttatik. Az 1882: XLV. t.-ezíkkbe iktatott szerződés 2. §-a az engedélyokmánynak ezen intézkedését fenntartja és elrendeli, hogy e szerint történjék az évjáradék kiszámítása. Megjegyzem Beöthy Ákos t. képviselőtársamnak, hogy ez nem is szokatlan stipulatio; inert 7 évnek fölvétele és a két legmostohább év levonása, azóta keletkezett számos más engedélyokmányban ugyanígy szerepel és ez áll majdnem minden engedélyokmányban. Egyéb tekintetben megállapítja az 1882-ik szerződés XIV. czikke minimum gyanánt az utolsó év tiszta jövedelmét. Mit mond e részben az 1882: XLV. t.-ez. ? Azt mondja, hogy e minimum 5V2°/o-a azon tőkének, mely a magyar vonalakba fektettetett. Tehát igénye van a társaságnak ekkora évjáradékra mindaddig, a míg azt az öt évi átlagból kikerül; de a mint az öt évi átlag a befektetett tőkének öW/o-ánál kisebb, akkor a befektetett tőkének 5 l /ä%-os járadékára van igénye. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy nem tartja helyesen kiszámítottnak az évjáradék alapjául szolgált évi bevételek kimutatását. A t. képviselő úr ezen állítását nem méltóztatott közelebbről megjelölni és bizonyítani, Beöthy Ákos.* Azt nem mondtam, hogy nincs helyesen és jól kiszámítva! C <ak azt mondtam, hogy két számítás létezik. (Zaj.) Baross Gábor kereskedelmi minister: Azt méltóztatott mondani, hogy az évi jövedelmek nincsenek jól kiszámítva. Hogy, t. ház, jól vannak kiszámítva, két oknál fogva állíthatom. Először, mert ezek a számok a társaság mérlegéből vannak véve, az évi mérleg nyomán vannak felállítva. Már pedig ezen mérlegek oly időből erednek, midőn a társaság nem gondolt arra, hogy az államosítás most fog megtörténni és másrészt bizton feltehető, hogy ily tekintélyes társaság, mely oly kiváló vezetés alatt áll, semmi körülmények közt sem fog nyúlni ahhoz, hogy mérlegében a valótól eltérő eredményt mutasson fel. (Úgy van, úgy!) De igenis telt valamit a társaság, a mi a mérleg javára volna írható és ez az, hogy a societarius költségeket, melyek több százezerre rúgnak, szintén az üzleti számla terhére állította, mely költség, ha azon helyre utaljuk át, mely azokat megilleti: akkor nem ez az évi tiszta jövedelem állna itt, hanem más, rectifieálva azon plussal, melyet a társaság ezen költségek ezímén évenkint levon. De maradjunk azon az alapon, melyet a társaság ez irányban addig követett és akkor elő fog állani az az összeg, mely a társaság évi járadékának átlagát 8,545.275 forintra teszi. Itt, t. ház, fel kell említenem azon kifogást, hegy az állam kétszeresen teljesít bizonyos megváltást. Először fizeti ugyanis az annuitást az elért jövedelmek alapján, másodszor fizeti a forgalmi eszközök értékét, a mely pedig már benn van az évi jövedelemben. Igaz, t. ház, hogy a forgalmi eszközök a jövedelem eléréséhez szolgáltak ; de a forgalmi eszközök nem eshetnek ugyanazon megítélés alá, mint a megváltás többi tárgyai. Beöthy Ákos t. képviselőtársam helyesen méltóztatott példaképen egy birtokra utalni, melyet ő 80.000 forinton vett s 100.000 írtért adna el. Kétséget nem szenved, hogy ha az a birtok í0.000 forintot fog jövedelmezni, megvette pedig eredetileg csak 80.000 forinton, a t. képviselő úr az eladáskor nem fog 80.000 forinttal megelégedni, hanem a 10.000 forintnak megfelelő értéket fogja kívánni. A forgalmi eszközök külön megváltását nem mi találtuk ki, hanem erre az 1855-iki concessio és az 1882-iki törvény kötelez bennünket. Ha az osztrák-magyar állam vasút-társaság üzemeiből többet tud kihozni, mint 5Vä 0 /o-ot, az az ő javára esik és azért van kikötve az évjáradék, a mely hét évi átlagból, a két legrosszabb év levonása után előáll. Kétségtelen, hogy ha a társaság nem 9 milliót, hanem 20 milliót hozott volna ki, a mint hogy 1883-ban jövedelmét 12 millióval mutatta ki: ezen öt évi átlag-számításból azon 12 millió lenne megfizetendő, mert ez volna az az összeg, a mely e társaságot concessio és törvény értelmében megilleti. Lehetett volna-e a társaságot más eljárásra kötelezni? Administrativ úton nem. És bírói úton? Lett volna-e az a bíró, a ki világos törvény és concessio ellenére ítélt volna: azt nem tudom; de hogy a kormány közforgalmi szempontból sem lehetett azon helyzetben, hogy a jogi alapot megtagadja, mikor barátságos egyezkedésről van szó: az előttem világos. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ez egészen correct, tiszta álláspont. (Helyeslés jobb felől.) Hasonlóan áll a forgalmi eszközök kérdése. Mit mond erre nézve az a concessio, a melyet az 1882 : XLV. tezikk úgyszólva megújít? E törvényezikk a következőket mondja. Bocsánatot kérek, hogy németül fogom felolvasni, mert a német a jobb szöveg (olvassa):
