Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-511
376 511. országos ölés 1891. junins 22-én, hétfőn. fizeti. A nyugdíj-béralap, melyet az állam átvesz, tesz ingatlanokban 171.479 frtot. a többi vagyon 24%-ában pedig 519.377 frtot. Ennek fejében az állam kötelezettséget vállal, hogy az 1891. január 1-től ezen vonalak után eső nyugbéreket fizeti és az összes régebbi nyugbérek 24°/°-át átvállalja. Megemlítem, hogy az uradalmak, bányák és gyárak a szerződésben előfordulnak ugyan, de megváltás tárgyát nem képezik. Az iránt azonban intézkedés történt a kormány részéről ezen szerződésijén, hogy eme gyárak egy üzletvezető igazgatót, illetőleg igazgatóságot legyenek kötelesek Magyarországon tartani és ha egy üzletvezető igazgató van, ez, ha pedig igazgatóság, úgy ennek tagjai felerészben magyar állampolgárok legyenek. Másfelől intézkedés történt, még pedig főleg azért, mert az ország érdekében van, hogy egy ily nagy iparvállalat boldoguljon, hogy ezen gyárak és bányák részére általánosságban bár, de előnyös tarifalis kedvezmények biztosíttassanak és biztosíttassanak az iránt is, hogy a kérdésben forgó vonalak szükségleteinek beszerzéséről egyenlő feltételeket tekintve, elsőségben fognak részesülni. De az is kimondatott, hogy ezen kedvezményekre csak akkor tarthatnak igényt, ha ezen uradalmak, bányák és gyárak vagy az eddigi kezekben megmaradnak, vagy ha nem maradnának meg, magyar részvénytársaságra ruháztatnának át. Meg kell említenem még azt is, hogy úgy ezen ingatlanok netaláni átruházását illetőleg, valamint általában ezen szerződés határozmányain!, nézve az állam részéről a bélyeg- és illetékmentesség biztosíttatott. A kérdés lényege, a melyre felelnem kell, t. ház, részben az, hogy vájjon helyes-e, hogy ezen vonalak, melyek 1895. január 1-től kezdve törvénynél fogva megválthatók lettek volna, most, tehát majdnem négy évvel előbb váltassanak meg — és azután, hogy a megváltás formája és pénzügyi megoldása helyesnek tekinthető-e, vagy sem? A mi a kérdés első részét illeti, tudniillik azt, hogy négy évvel egyezségi úton anticipálni a megváltást, az ország érdekében volt-e vagy sem: ki kell emelnem, hogy ezen kérdés megbírálásánál lehetetlen szem előtt téveszteni azon díjszabási politikát és díjszabási reformokat, melyek a kormány, illetőleg a törvényhozás által inauguráltattak és a melyek teljes hatását csak összefüggő, egységes kezelés és alkalmazás mellett lehet várni és remélni. De a localis szempontokat véve is fel, hogyha az ország minden részei egyaránt közreműködtek áldozatkészségükkel abban, hogy ez a politika lehetséges legyen, hogy az államosítások, úgy, a mint azok megtörténtek, eszközöltessenek : akkor nem lehet tagadni, hogy bizonyos joguk van megvárni azt, hogy ezen politika eredményeiben a személy- és teherdíj-szállítási kedvezményekben lehetőleg arányosan és egyformán ri ;, zesíüjenek. Már jpedig az osztrák-magyar államvasút magyar vonalainak megváltásából az ország egy nagy részére ez meg fog történni. De nem hagyható figyelmen kivííl az sem, hogy a magyar államvasutak első sorban egy nagy íízletet képeznek, egy ily nagy tízlet irányításánál pedig lehetőleg elkerülendők az átmeneti és bizonytalan állapotok. Már pedig, miután az kétségtelennek látszik előttem, hogy 1895. január 1-én az állam az őt megillető joggal minden esetre fogott volna élni, e négy esztendő arra szolgálhatott volna esetleg csak, hogy az osztrák-magyar államvasút iparkodjék bevételeit mesterségesen emelni, kiadásait, mesterségesen leszállítani, a pályára minél kevesebbet beruházni, mert azt már csak félig tekintette volna a magáénak. {Úgy van! a jobb felöl.) De nem hagyható figyelmen kivííl az sem, hogy ha az osztrák-ma gyár államvasút magyar vonala be nem váltatik: akkor a magyar államvasiiton, különösen pedig a budapest-brucki vonalon nagymérvű beruházások lettek volna szükségesek. Köztudomású továbbá az is, hogy a központi pályaudvar sem birja meg azt a forgalmat, mely ma oda van utalva. Ezeken a bajokon sok irányban segítve lesz az osztrák-magyar államvasutak megváltása által. A budapest-brucki vonalon való beruházások nagy része feleslegessé válik, mert a forgalom át lesz utalható a budapest-marcheggi vonalra s a központi pályaudvar kérdése is könnyebben meg lesz oldható. Fölvethető lenne még az a kérdés, hogy vájjon azon forma helyes-e, a melyet a megváltásra a t. kormány választott? Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy a forma meghatározásánál tekintettel kellett lenni arra, hogy ezen vasútnál a czímletek egyszerűen nem vohatók be, mert hisz az osztrák-magyar államvasút osztrák vonala megmarad s ezenkívül az osztrákmagyar államvasút birtokában megmaradnak azon uradalmak, gyárak is, a melyekről már volt szerencsém szólani. De másfelől a megváltás formáját illetőleg az évjáradék-formát sem tekintve, nem téveszthető szem elől az, hogy az 1882 : XLV. tcz.-ben, sőt az engedély-okiratban is a megváltás formáját, az az a fizetendő öszszeget illetőleg sohasem tőkéről, sohasem befektetési tőke megtérítéséről, hanem mindig csak a jövedelemnek járadékban való kártalanításáról van szó. Áttérve a dolog pénzügyi részére, (Halljuk! Halljuk!) mindenekelőtt azt a kérdést kell
