Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
510. országos ülés 1891. június 20-án, szombaton. 365 az, hogy az a vállalkozó miként kapja meg a maga pénzét. (Halljuk! Halljuk!) Mert a míg az megkapja, a hány fórumon az keresztülmegy, a successus az — és ezért jótállok, mert utánajárhat mindenki—hogy ilyen 2 — 3 frtos műtárgy — mert az államépítészet nem mondja, hogy »objectum«, vagy nem mondja »karfa«, hanem azt mondja: »mütárgy«, {Élénk derültség és tetszés.) — ilyen 8 frtos műtárgy belekerül az államnak valami 100 ügyszámába és az ellenőrzés 63 forintba. (Derültség a szélsőhalon.) Miért szükséges ez? Hogy ebből a 3 írtból el ne lopjanak egyet. (Élénk derültség.) Mert ha egyet ellopnak, azért megvan az a karfa, az igaz; de hogy el ne lopjanak, 63 frtjába kerül az államnak. (Derültség a szélső haloldalon.) Ez az a jogállam, t. ház. (Zajos derültség és tetszés a szélsőbalon.) És ez az állapot, melyre nézve 1866-iki februári feliratában azt mondta az országgyűlés (olvassa): »Alkotmányos életünk folytán ez óvta meg hazánkat a bureaucraticus rendszertől, mely az ország institutióival, nyilvános életével, szokásaival egyenes ellentétben van.« (Tetszés a szélsőhalon.) Ha önök be akarják hozni ezt a parlamentaris felelősségből állítólag folyó kinevezési rendszert a maga összes retortáival, a melyre nézve nagy elégtétellel eonstatálom, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselő úr is felemelte ellene nyomatékos szavát; ha be akarják hozni a modern jogállam berendezésének ily figuráit, mint a hogy már behozták: akkor azt kérdem, hogy a ministeri felelősség miből áll, ha neki 30 millió ügyszámról kell felelni? (Derültség a szélsőhalon.) Miből áll Baross minister úrnak felelőssége — gondolom, ő a kereskedelmi minister (Derültség.) — mikor körülbelül 80—90 ezer ügyről kell felelnie?! Mi a felelősség? Jöjjünk e fogalommal tisztába. Hisz ha a minister oly ügyért felel, a melyet vagy maga intéz, vagy a melynek intézésébe befoly, vagy a melynek intézése, közvetlenül felügyelete mellett történik, vagy a melyre egyáltalán valami figyelmet fordít: ezt értem; de hogy 50 — 60 ezer hivatalnokból álló állami szervezetben 30 millió ügyszám elintézéséért feleljen a minister és azt higyje valaki,, hogy ez parlamenti felelősség, hogy ez nagy nemzeti szabadságoknak biztosítéka: ez lehetetlenség. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Még kell nézni, hogy egy embernek physicuma — még ha olyan is, mint a t. kereskedelmi, vagy mint a t. pénzngyminister úré — a napnak 24 óráját és, az emberi életnek nyomorúságos 50 — 60 évét számítva, mire képes a 30 millió ügyszám vagy a pénzügyminister úrnak évi 142 ezer ügyszáma mellett, azt tessék megítélni. Ez voltakép nem ' egyéb, mint a ministeri felelősség köpönyege alatt ezer és ezer éretlen fogalmazóra bízni az ország kormányzatát s a közigazgatást. (Úgy van! Űyy van ! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Nem folytatom tovább a kérdésnek ezen részét, (Halljuk! Halljuk!) majd a részleteknél talán minden kormányzati ágra vonatkozólag részletesen kiterjeszkedünk vagy én, vagy barátaim e kérdésre; de a parlamentarismussal együtt jár a kormányzat állandósága, a bizalom a ministerium iránt. Hát t. ház, e tekintetben én is azt a methodust követem, a melyet Schvarcz Gyula t. barátom, hogy auetoritásra hivatkozom; de nem Burgundba vagy Flandriába megyek érte; (Derültség.) hanem hivatkozom egy férfilíra és annak oly korban tett nyilatkozatára, a mely korban még a közösügyi kiegyezés sem történt meg: tudniillik Deák Ferencz nyilatkozatára. T. képviselőtársam tudja jól, hogy 1844-ben Kolowrat gróf államminister indítványára azt az úgynevezett administori systemát akarták Magyarországba behozni; meg is kísérelték a magyar kormány élén gr. Apponyi György, az osztrák kormány élén gr. Kolowrat, És mondhatom, az egész ország nagy ellenszenvvel fogadta az administratori systhemát; de ha a mai cabinet csak olyan javaslattal állana elő a nemzet elé, mondhatom még Csanády Sándor t. képviselőtársam is megdicsérné érte a ministert, hacsak olyannal állana elő. (Derültség.) De mikor a jelszó az volt: többséget a kormánynak, parlamentisálni kell a kormányt és voltak a nemzettel egészen együtt tartó államférfiak, a kik ezt hangsúlyozták, hogy a parlamentarismus megkívánja és akkor is az volt a jelszó, a mit gondolom, Szalavszky államtitkár úr is és a minister úr is hangsúlyozott, hogy lehetetlen az, hogy saját közegei ne legyenek a koimánynak, mert hisz a kormányzatnak többséget kell a törvényhozásban bírni stb: akkor Zala vármegye, az a vármegye, a melynek vérét veszik most és vérét vették 1886 óta, az ország törvényhatóságait a parlamentarismus természetére nézve ekkép világosította fel 1846. márczius 3-iki közgyűlésében: »A magyar király, midőn a törvényhozó hatalmat a nemzettel együtt közösen gyakorolja, nem akarhatja, hogy a nemzet szava oly többségnek szava legyen, melyet a kormány saját érdekében keresett és szerzett össze, mert az ily többségnek szava csak mesterséges visszhangja volna a kormány kívánságának, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) nem pedig tiszta és el nem fogúit kiömlésc a nemzet akaratának.« (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ily többség mellett a törvényhozó ' hatalmat tettleg mindenkor egyedül és kizárólag
