Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-510

810. országos ülés I89l.junlns 20-ftii, szombaton. 361 vescit«, magyarul: a nép felkiáltása vagy panasza terheli a tisztviselőt: ott a nádor tartozott bíráskodni és igazságot szolgáltatni és a megyei közgyűlés nyilvánossága azok hatalmaskodása ellen igenis óvszer volt. A mostani rendőri bíráskodás közegei: a szolgabíró stb. ellen kísértse csak meg t. képviselőtársam a megyei közgyűléshez vagy a nyilvánossághoz folyamodni. Nem ér ezzel el semmit. Akkor még nem volt a közigazgatás az igazságszolgáltatástól elvileg elválasztva, most pedig el van választva. Akkor az nem volt visszalépés a kor fejlődésével szemben, most ez valóságes reactio. Akkor a régi magánjogi viszonyok sok tekintetben elválhatlanúl össze voltak szőve a közjogi viszonyokkal, az urbériség, a czéhrendszer, a rendi felosztás, az aviticitas, ezer és ezer magánjogi dolgok majdnem szétválhatatlanúl össze voltak kapcsolva a közjogi s közigazgatási érdekekkel. Ha tehát azok a bíróságok ítéltek : annak akkor volt értelme; ma nincs sem értelme sem jogosultsága, sem tisztessége másutt, mint Magyarországon. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem volt elég a múlt rendszerben — a melynek, sajnálattal látom, folytatása van most is — hogy a bírói competentia alá per eminentiam tartozó kérdéseknek egész óriási tömege csempésztetett át a köz'gazgatásba és helyeztetett a kormány discretionarius hatalma alá; hanem egyenesen a magánjogi érdekek felett is a ministeri hatalom instituáltatik. Itt vannak a kihágási, a gyám és gondnoksági esetek, itt van a fegyelmi jog kérdése a tisztviselőkkel szemben. Nem tudom ugyan, hogy hány tisztviselője van ma ennek az országnak, de úgy sejtem, hogy több van aránylag, mint a világ bármelyik művelt államának. Mert annyiféle hivatal van már és oly nagy tömegben, hogy bizony a hivatalnokok száma családjaikkal együtt többre rug fél milliónál ebben az országban és mindegyik kenyér, hivatal és ellátás tekintetében a végső fórumban a ministertől függ. Rosszabbul állunk e tekintetben, mint Mária Terézia idejében. Azt a rendeletet, melyet Mária Terézia a szolgálati pragmatikára nézve kiadott, nem respectálják a ministerek, vagy ha respectálják, ezt kivételképen, egyénenkint, szabad tetszés szerint teszik. Hogy az elmozdítás minő dolog és hogy a tisztviselők fölött hogyan rendelkeznek a minister urak: arra példaképen itt van a bírósági praxisból egy eset. Pestmegyében két vonat összeütközött azért, mert az egyik vonatnak a vezetője elaludt, mivel 64 órán keresztül kényszerítve volt szakadatlanul hivatalos szolgálatot teljesíteni. KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIV. KÖTET. (Egy hang a jobboldalon: Ezek nem állami tisztviselők !) De íme itt vannak a postai tisztviselők, a kik szintén erejök megfeszítésével teljesítik a szolgálatot. Az erdőüzem, beerdősítés, erdőhasznosítás, ez mind olyan magánjogi ügy, a melynél a minister belenyúlhat az egyes emberek zsebébe. Vízművek engedélyezésében, vizek halászati kihasználásában, hasznosításában, árterek megállapításában és a vitás kérdésekben a minister a végleg döntő fórum; ezek pedig mind a magángazdaság körébe tartoznak. A vámszedés jogának engedélyezése a minister kezében van; a vámjogot a minister engedélyezi. Ilyen a közadók és a bértartozások elengedése, a vasúti engedélyek adása, magánvasútak javadalmazása, italmérési és dohánytőzsde jogának adása, dohánytermelési engedélyek adása, gyártási és ipari kitüntetések, ipari termékek és czégek hivatalos jaj ánlása és nem ajánlása; kormánybiztosi, gátépítési és egyéb terhes kötések; 40 — 50 ezer hivatali állás betöltése, czímek, rangok, nemesség, subventiók, segélyezések, ellátások adományozása és így tovább. Hiszen, t. ház, ne méltóztassék indignálódni és csodálkozni azon, hogy e házban még akkora ellenzék van, mint a mekkora van; hanem inkább csudálkozzanak azon, hogy egyáltalában van, (Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) a közhatalmaknak és közhatóságoknak oly kezelése mellett, mint a hogy nálunk látjuk; intézményeinknek oly középkori rendetlensége és zavartsága mellett, mint a hogy nálunk van, a hogy itt a közigazgatás beleavatkozik, durva kézzel, dúl-fúl a bírósági teendőkbe ; a hogy itt a magán megélhetésnek ezer meg ezer módja és eszköze egyenesen a ministertől van függővé téve; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a hogy itt a magán existentiák tönkretétethetnek, vagy felemeltethetnek. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De mindez nem a megyei rendszernek a bűne, mindez nem annak a következése. Mindez azon kormányzati és törvényhozási fonák intézkedések következménye, a melyeknek ez ország, mint egy holt tárgy, a folytonos experimnentumok tömegének 1876. óta ki volt téve. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És most önök ezen javaslattal ezt a veszett rendszert akarják sanetionálni, megkoronázni és betetőzni. (Ügy van! Úgy van! Élénk)Jetssés a szélsőbalon.) Tudom, hogy a szándék ellenkező; azt is tudom, hogy a jó szándékról mit szokás mondani, hanem majd erről az intentioról is legalább pár szót lesz szerencsém mondani. Két főíndokot szokás felhozni ezen javaslat érdekében, a melyek köztíl az egyiket különösen gróf Apponyi Albert fejtette ki, azután az ő nyomdokaiban Fenyvessy Ferencz t. képviselő46