Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-510

352 610. országos ülés 189Í. június -20-äu, szombaton. megye és általában a vármegye-rendszer, a magyar nemzet politikai szabadságainak az a rendszere, melyet eddig vármegyei rendszer alatt ismertünk, hogy fajúihatott el annyira, mint a dolgok ma állanak ; de mielőtt erre rámutatnék, Szalavszky Gyula t. képvisel őtáráam néhány állítására kell egynémely megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk !) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a megyei önkormányzatnak megmentésére az egyedüli mód egyrészről a kinevezés, másrészről az, hogy a megye még kevesebb közigazgatási teendővel hízassék meg. Hát, bocsánatot kérek, a logikát nem keresem, mert a logika biztos és egészen hasonló ahhoz, melyet a szent inquisitio mondott a szerencsétlen vádlottakra, hogy: üdvözülésed egyetlen módja az, ha téged előbb megkínozunk, aztán megégetünk. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbalon.) Tehát a vármegyei önkormányzatnak megmentésére — azt mondja a képviselő úr — az egyedüli mód, egyrészről a kinevezés, másrészről az önkormányzat és a közigazgatási teendőknek mennél kisebb mérve legyen. (Szalavszky Gyula államtitkár tagadólag int.) Szó szerint így mondotta, de ezzel a t. képviselő úr még nem fejezte be ezt a sajátságos theoretisálást, hanem hozzátette (Halljuk! Halljuk!) és ezt nekünk mondotta, hogy ezt figyeljük meg: »hogy pedig ez az utolsó kísérlet, mert ha ezen javaslatot el nem fogadjuk, hát majd jön akkor.'. .« Hát kérdem, mi jön akkor, (Nagy derültség a szélsőbalon.) ha mi ezt a javaslatot el nem fogadjuk? Mert én biztosítom t. képviselőtársamat s mindazokat, a kik ezt a javaslatot támogatják, hogy nekünk ugyan a mai rendszer semmi esetre sem kell; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) az 1886-ban átigazított vármegye, melyről egyébiránt később lesz szerencsém szólani, nekünk semmiféle alakjában sem kell. De azt hiszik Önök, hogy mi nagyon megijedünk attól, hogy ha ebből a törvényjavaslatból törvény nem lesz? Mi attól nem ijedünk meg; mert ezen törvényjavaslat után nem következhetik be más, mint a báró Bach által megkísértett magyar rendszer, azon hazugság nélkül, hogy az várraegyének neveztessék. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Jön majd az igazi rendszer, hazug név nélkül. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mai szintén az igazi, de hazug névvel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja, t. képviselőtársam — és itt saját szavait idézem, még pedig oly alakban, mint a hogy a hírlapokban közölve lett, mert nem volt szerencsém azokat személyesen hallhatni — hogy a kinevezési rendszernek aequivalense a jogállam s a ki a választási rendszert akarja, az nem akarhatja a jogállamot. — Közpályám folyamában gyakran találkoztam bizonyos jelszavakkal, a melyekről a közéletben azt szoktam mondani, hogy ostoba és bolond kifejezések. Ugyanezzel kell jellemeznem ezt a szót is, hogy jogállam, a nélkül, hogy ezzel személyt akarnék érinteni, mert hiszen ezt a szót, hogy »jogállam«, nem a t. képviselő úr találta fel, hanem Schwarcz Gyula t. barátom kútfőrrásaiban készülnek az ilyen jelszavak. Teljesen hasonló ehhez az, midőn néhány évvel ezelőtt behozták nálunk az államépítészeti hivatalt, pedig ez nem csinál egyebet, mint hidakat. (Élénk derültség.) Egészen olyan bolond az a kifejezés, a melyet a hírlapok bizonyos gyilkossági és emberölési művelet megjelölésére használnak s a melyet úgy neveznek, hogy angyaí-csinálás. S egészen olyan bolond dolog, mikor bizonyos, a mi dolgainkról komolyan semmit sem tudó úri emberek itt a házban — bocsánatot kérek a kifejezésért — nyakló nélkül vagdalódzanak a publicisticával, szóval és írásban, azt mondván, hogy ez európai fölfogás. Ezek közé tartozik ez a szó is: jogállam. De ilyen nincs; van állam, ebben .vannak jogviszonyok és azok rendeztetnek. Az egyik államban az önkormányzat így, a másikban arnúgy rendeztetik; nálunk ezer éven keresztül fejlődött és nálunk mind a jog, mind az állam a nemzet saját belső természete bölcsesége és elszántsága által fejlesztetett. Már most azt mondják, hogy válaszszunk vagy az európai felfogás és a jogállam közt; vagy válaszszunk a szabadságnak a nemzet saját jelleme és ezeréves politikájával szerzett biztosítékai között. Bocsánatot kérek, de én ezt nem értem s mrg vagyok róla győződve, hogy azt t. képviselőtársam sem, de senki itt a házban nem érti. (Élénk derültség bal felől. Mozgás a jobboldalon.) Mert ha valaki értené ezt, nem így determinálná a fogalmakat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mi tehát az a nagy baj, az a nagy betegség, a mely ellen a t. kormány és a többség ezt a javaslatot orvosszerú'l akarja használni és minő nagy lehet azon baj, a melylyel szemben még t. szomszédaink, a mérsékelt ellenzék is indokoltnak és megengedhetőnek tartja, hogy ily javaslat támogatására vállalkozzék? Szalavszky Gyula t. államtitkár és képviselő úr e kérdésre is megfelel, azt mondja, hogy: >az állam akarata nem érvényesül, a törvények és rendeletek nem hajtatnak végre, az administratio magasabb feladatainak nincs elég téve és nincs megbízható hivatalnoki karunk«.