Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
510. országos fllés 1891. június 20-sín, szombaton. 345 a szélső baloldalon.) Ők azt gondolták, hogy az alkotmány erőssége és biztossága az önkormányzati rendszerben, a vármegyei rendszerben soha kérdés tárgyát nem képezheti. Mekkora naivság volt ez azoktól a férfiaktól, mert hiszen most nemcsak, hogy kérdés tárgyává tette azt a többség, hanem azt az egész rendszert, a melyről a nemzet illetékes vezetői századokon keresztül abban a meggyőződésben voltak, hogy az a politikai szabadság biztosítéka, nemcsak hogy kétségbe vonják, hanem egyenesen agyonütni törekednek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek az iránynak útját állani a mi feladatunk s egyik legszentebb kötelességünk. (Úgy van ! Úgy van! a ssélső baloldalon.) Igaza van abban a t, ministerelnök úrnak, ko^gy a megyei rendszer nem mindig volt olyan, mint a mostani. Hiszen a mai megyei rendszer nagyon lényegesen különbözik csak attól is, mely 1870-ben állíttatott fel. Az 1870. évi megyerendszer nagyon lényegesen különbözik az 1848. előttitől. De a múlt századokban, mikor a nemzet a megyei rendszer útján védekezett, egyrészről a török hódítások, másrészről az alkotmány megsemmisítésére törekvő bécsi irány (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) s ezenkívül a bécsi kormány katonai absolutismusa ellen, (Igás ! Úgy van! a szélsőbálon.) természetesen más volt a vármegyének feladata, ennélfogva más is volt sok tekintetben alakulása és szervezete, r mint például a vegyes házbeli uralkodók, vagy Árpádházi királyaink alatt, mikor talán csak a királyi hatalom s talán csak az olygarchák ellen (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és nem az alkotmány megrongálása vagy megsemmisítése, nem az osztrák befolyás és beolvasztás s nem az idegen katonai absolutisnnis ellen kellett védekeznie. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Igaza van a t. ministerelnök úrnak abban, hogy az Árpádházbeli királyok korában s kivált az első s talán még a második században is ä megyének még más speciücus hatásköre és föladata volt és szerkezete is ahhoz alkalmazkodólag más volt, mint később, mikor a megyék még a honvédelmi szerkezet, az úgynevezett várszerkezetre, volt alapítva. Hogy azonban a választási rendszer nem 1723-tól kezdve áll fenn, azt nyíltan bizonyírja — s nagyon csodálkozom, hogy a ministerelnök úr nem hivatkozott rá, ámbár meglehet, mások talán már idézték -az 1504: II. törvény is, mely az alispánt is a megye megegyezésével és akaratával rendeli választandónak. Továbbá nyíltan bizonyítják azon választási donatialisok, privilégiumok és judicalisok, melyek szerint a szolgabírák, valamint az alispánok is, már I. Károly király alatt úgy említtetnek, mint a kik a nemes és nem-nemes lakos- I KÉPVH. NAPLŐ. 1887-92. XXIV. KÖTET. ság által választatnak. Felemlítem itt — s Thaly Kálmán t. barátom ezt talán már fel is hozta — (Halljuk! Sálijuk!) azon nevezetes diplomát, mely 1322-ben kelt, s melyben Pozsony vármegye szolgabírái a Csallóköz összes nemesei és nem-nemesei által választottaknak neveztetnek: »per nobiles et ignobiles eonstitutk; felemlítem III. Endre decretumát, melyben már a szolgabírói névről és hivatalról is említés van téve, sőt a történetbúvárok kétségtelen hitelességű okmányokat kutattak már fel, melyekből kitűnik, hogy a szolgabíróhoz hasonló állású és hatáskörű tisztviselő már IV. Béla idejében is létezett. Ezzel csak annyit akartam igazolni, hogy tévedett a t. ministerelnök úi, midőn azt állította, hogy a vármegyéknek választási jogköre, választási hatalma 1723-tól kezdődik. Okiratilag kétségtelen és bizonyos, hogy a vármegyéknek választási jogköre s választási hatalma már a XlV-ik, illetőleg a XlII-ik században megvolt. Schwarcz Gyula t. képviselőtársam azoid)an azt állítja, hogy Zsigmond királyt flandriai, hesseni és burgundi minták vezették a megyerendszer kifejlesztésére 1435-ben. Ez egy szerencsétlen felfogás, a mint hogy egyáltalában vannak szerencsétlen tudósok és szerencsétlen politicusok, legnagyobb tömegben Magyarországon, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a kiknek az a furcsa szokásuk van, hogy a mi jót és okosat talárnak itthon, arra mindjárt ráfogják, hogy azt hesseni, burgundi és flandriai példák után vettük; a mi pedig rosszat találnak, akár itthon, akár a külföldön, arra azt mondják, hogy magyar alkotás. (Derültség a szélsőbalon.) Én t. képviselőtársamnak azt a tanácsot adom, hogy maradjon ő Aristotelesnek most felfedezett és még ezentúl felfedezendő iratai tanulmányozása mellett, (Élénk derültség bal felől.) maradjon Athén és egyéb görög városok ismeretlen részeinek kutatásánál. (Derültség a szélső baloldalon.) De nem tanácsolom, hogy azt mondja, hogy a mi királyaink között volt egyetlenegy is, a ki a megyei rendszert külföldi példák után törekedett volna kifejleszteni és hogy ez épen Zsigmond király lett volna. Egyáltalában nem tanácsolom neki, hogy azt állítsa, hogy mi a megyei rendszert, a mely 1435-től kezdve századokkal előbb és utóbb és a mai napig fennállott, ilyen alakban hesseni, flandriai vagy burgundi példák után szerveztük volna, holott az ily alakban ott sem azelőtt, sem azután meg nem volt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen meglehetős elméleti természetű fejtegetések között némi sulylya! bírónak tartom a t. ministerelnök úrnak azon állítását, hogy a legrégibb vármegye nem volt sem közigazgatási, I Sem önkormányzati szervezet és hatalom. De 44
