Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-509
3 36 SOft. orsíAgos ülés 1891. jnnius l»-én, pénteken. részletére vonatkozólag némileg izolált nézeteim vannak. Ezen nézeteimet leszek bátor kellő alkalommal a részletes vita folyamán bővebben kifejteni ; de annál inkább kötelességemnek tartom még az általános vita folyamán előadni azon indokokat, melyek engem a továbbfejlesztés alapjául a javaslat általános elfogadására késztetnek (Halljuk! Halljuk!) Másrészt, t. ház, némely, ez utóbbi napokban a túloldalon elhangzott állítás czáfolatának megkísértése váratlan alkalmat nyújt nekem az egész reformra vonatkozó nézeteim kifejtésére, melyeket, nem akarván a t. ház becses figyelmét hosszan igénybe venni, igyekezni fogok lehető röviden adni elő. (Halljuk! Halljuk!) Midőn én az első ez irányban komolyan megindult mozgalmak alkalmával vizsgálódásom tárgyává tettem : hasznos-e, szükséges-e a szolján levő reform — általánosságban mondva — a kinevezési rendszer behozatala Magyarországon; két kérdést vetettem fel magamban. Az egyik az volt: való-e azon állítás, hogy a megyei közigazgatás Magyarországon rossz? Ha igen, ennek főoka valóban a választási rendszerben fekszik-e vagy nem ? Ezen két kérdésre adandó választól tettem függővé a reformra vonatkozó általános nézetemet s a helyzetet akkor is úgy ítéltem meg, hogy ha ezen két kapcsolatos állítás való, úgy a kinevezési rendszer kercszlűlvitele a kormánynak s az azt támogató pártnak nemcsak egyszerűen helyeselhető, vagy nem helyeselhető politikai cselekvése, hanem a helyzetből folyó kötelessége. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Az első állításra nézve, hogy t. i. Magyarországon a közigazgatás rossz, általános és nagy az egyetértés. Még a t. túloldalon is alig találkozott hang, mely ennek ellenkezőjét vitatta volna. A vitának minden egyes szónoka, itt is, ott is, egyaránt sietett egy-egy vonással hozzájárulni az Ugron Gábor képviselő úr által »bénítottnak« mondott közigazgatásunk sötét eesetcléséhez, melynek torzalakját oly élénken tárta elénk Beöthy Ákos t. barátom, midőn a túloldal lelkesedett helyeslései között kiáltott fel: »a megyei rendszer a mostoha viszonyok által a nemzetre erőszakolt expediens, melylyel a valódi nagyság magaslatára emelkedni nem lehet!« Ha tehát közigazgatásunk valóban rossz : akkor csak t. barátom imént idézett mondását keli még bizonyítanom, azaz azon körülményt, hogy a megyei rendszer mellett közigazgatásunk kellő magaslatra nem emelkedhetik, s már is ott vagyok azon előbbi állításomnál, mely szerint nekünk, kik a reform mellett küzdünk, annak keresztülvitelén teljes erővel fáradni, több, mint egy egyszerűen helyeselhető vagy nem helyeselhető eljárás, több annál, mert a helyzetből folyó kötelességünk. (Éléuk helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok, t. ház, a két rendszer bővebb elméleti vitatásába mélyedni; egyrészt azért nem, mert hiszen e vita folyamán is több ízben hangzottak már el oly érdekes és fényes elméleti fejtegetések, melyek után mindaz, mit fölhozhatnék, igen halavány színben tűnnék elő; másrészt azért nem, mert ezen rendszerekről szóló elméletek, meg vagyok győződve, a t. ház úgyszólván minden tagja, előtt különben is annyira ismeretese.:, hogy legtöbbjét azok ismétlése nagyon is untatná. De legyen szabad, t. ház, röviden utalnom arra, mennyire megbénítja megyei tisztviselőinket azon Damokles-kard, mely egész működésük folyamán fejük felett lóg, egyre figyelmeztetve őket, hogy állásuk és kenyerük csakis a saját személyükért való korteskedés azon talentumától függ, melylyel, lehetőleg kénye-kedve szerint járva el mindenki, gyakran fontosabbnak tartják a népszerűség megszerzését kötelességük teljesítésénél, a mely népszerűséghaj húszat, a választások felé haladván (Helyeslés jobb felől,) az idő, fokról-fokra olyannyira nő, hogy a választások küszöbén gyakran a közillemet sértő módon erősbödik. Legyen szabad utalnom ezen körülményre: mily nehezen szánja el magát képzett és jóravaló fiatalságunk egy bizonytalan jövő kétes kenyérkeresetére, s daczára annak, hogy sok egyéb hivatalt szívesen vállal el, idegenkedik a megyei szolgálattól; minek természetszerű következménye, hogy mindeddig nem fejlődött, de nem is fejlődhetett ki meg3 7 éinkben egy minden igényt kielégítő, kellő magas niveaun álló tisztviselői kar. De vannak olyanok is, t. ház, kik avval állnak elő: »hiszen minden valószínűség szerint többnyire ugyanazok lesznek kinevezve, kik a megyei hivatalokat eddig is bírták a választóközönség bizalmából, mert más alkalmas elem alig lesz található; mennyível lesz tehát jobb a megyei közigazgatás, ha ugyancsak azok fogják intézni, kik eddig intézték ?« Erre, t. ház, csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Nekem is igen valószínűnek látszik, hogy nagyrészt a mostani tisztviselők lesznek kinevezve; de a szorosabb összefüggés az állani egyéb hivatalaival, a szigorúbb ellenőrzés lehetősége s első sorban a nagyobb függetlenség a közönséggel szemben ugyanazon tisztviselőket is komolyabbakká, alkalmasabbakká s részrehaj latlanabbakká fogja tenni, (Élénk helyeslés jobb felöl.) De másrészt itt a főeredinéuy a jövőben várható. Méltóztassék a külföldi államok történetében példát mutatni arra, hogy egy erős és jó tisztviselői kar, a törvényhozás egy egyszerű actusával varázsként született volna meg. Aligha lesz lehetséges, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Az
