Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-509
332 809- MSíägos ülés 1891. jnntns 19-éa, pénteken. látom, akkor itt volna azon uraknak a helye ezen a párton s nem ott, ha oly régóta óhajtják. Annak az óhajoknak soha kifejezést nem adtak, csak most, és csudálatos, hogy akkor, mikor szomszédaink az államosítás mellett küzdöttek, akkor önök és mi együtt is támadtuk őket, támadtuk mindketten; most pedig megfordult a dolog, most mindketten minket támadnak. (Derültség.) És természetes, hogy mi is forduljunk, most mindkettőjöket mi támadjuk. (Derültség a szélső baloldalon.) És az a csodálatos, hogy gr. Apponyi Albert, a mérsékelt ellenzék tisztelt vezére, daczára annak, hogy az államosítás híve, több biztosítékot kíván, tehát több jogot; önök pedig még azt is sokalják, a mit a ministerelnök úr adni akar és ma, midőn látjuk, hogy gr. Szapáry ministerelnök végeladást csinál: akkor Tisza Kálmán beáll hozzá kikiáltónak, a t. párt pedig beáll hozzá vevőnek és most licitálnak egymásra rogyásig, szakadásig, hogy melyik előzze meg a másikat. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) A különbség a qelyzetben csak az, hogy míg Tisza Kálmán rnunicipalista és generális volt: addig Szapáry volt az adjutáns és most, hogy Szapáry államosít és generális: Tisza lett az adjutánsa. (Derültség a szélső baloldalon.) A párt tagjai, ezek a »Landsknecht«-ek vagy magyarul zsoldosok, pedig csak azt nézik, hol van több haszon s több kilátás. (Úgy van! Úgy van! a szélső baluldalon. Élénk mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat c kifejezéséért rendreutasítani. (Helyeslés a jobbóldalon Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Uray Imre: Ha a t. párt nem hallotta jól meg, a mit mondtam, elmondom még egyszer; de bocsánatot kérek, azt csak el fogják ismerni, hogy a hol generálisról van szó, ott okvetlenül közkatonának, vagy mint hajdan hívták »Landsknechtek«-nek zsoldosoknak is kell lenni, Jónás Ödön: A képviselő úr lehet zsoldos, de én nem vagyok. Uray Imre: Pedig úgy néz ki. (Derültség.) Elnök: Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy itt e házban nincsenek zsoldosok és ne méltóztassanak ilyen kifejezéseket használni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Éles hamisítóknak nevezett minket és még sem utasították rendre. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Uray Imre: T. ház! Életemben meglehetős sok komédiát láttam már, de ilyent még csak egy helyütt: a bécsi Wurstli-práterben és itt e t. házban egy hamis jelszóval épúgy lépre lehet vinni ezt a pártot, mint a gimplit. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez a jelszó pedig az, hogy minek nekünk most ez a jog, *á mikor itt van a felelős kormány és a parlament. No, t. ház, hát miből áll Magyarországon az a felelős kormány és a parlament? Hiszen, t. ház mi szintén reformálni akarjuk a közigazgatást s ha úgy is lesz, a mint mi óhajtjuk, akkor is megmarad a felelős kormány, mint eddig megvolt és épúgy lesz akkor is a parlament, mint a hogy eddig volt, csak azzal a különbséggel, a mit önök nem tudnak felfogni, hogy egy jog helyett, a parlament és felelős kormány helyett, mindig megmarad kettő. És hogyha biztosíték önöknek ez a parlament, azt nagyon sajnálom, de nem tehetek róla, hogy ki kell mondanom, ilyen körülmények folytán, mint a hogy ez a parlament összeáll, mikor látom odakünn, hogy a szolgabírák miként hajtják össze a szavazókat, hogy bizalmukat és jó szándékukat kifejezzék a képviselő urak iránt, míg itten a képviselő urak a ministeri felelősségről discurálnak, a nélkül, hogy csak fogalmuk is volna arról, hogy milyen az a ministeri felelősség, mert mióta itten vagyok, ezen idő alatt sohasem merült fel oly kérdés, lett légyen az bármilyen fontos és követett légyen el a minister bármit is, a mi miatt a túloldal e nagy fegyvert, hogy a ministereket felelősségre vonhassa, valaha használta volna. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Épen ezért csodálkozom azon, hogy lehetséges az, hogy 24 év alatt nem merült föl oly kérdés, hogy a kormány saját pártjával ellenkezésbe jöjjön. Ez e házban sohasem történt meg és ezért én egy nagy férfiúra hivatkozom, a ki nagy tekintély önök előtt és ki előtt tisztelettel hajlik meg minden magyar ember, kinek müvét jól ismerik és kit az államtitkár úr is citált a múltkor. Én tehát e nagy férfiúnak: gróf Széchenyinek egyik müvéből olyasmire fogok rámutatni, a mi a viszonyokra (Halljuk! Halljuk) és önökre teljesen reá illik, czíme: »A világ, vagyis felvilágosító töredékek némi hiba és előítélet eligazítására.« Ebben gróf Széchényi »Charakter és Birodalom* feliratú fejezetében ezeket, mondja: »A kormány s az ország képviselői közti kérdések számosak s mind számosbakra nőnek, a mint t. i. a közerőmíí, rozsdáitól, penészeitől köztanácskozás által mind jobban tisztíttatik s mind elevenebbííl s rendesebből kezd forogni. Más oly számtalan tárgy közt lehetséges-e, hogy c?ak mindig egy résznek legyen igazsága? kérdem, s van-e a világon oly merész hízelkedő, ki azt állítni elég szemtelen, hogy a kormány soha nem csalatkozhatik.« Ezt, t. ház, azért olvastam fel eredetiben, hogy ne tűnjék fel úgy, mintha én mondtam volna. (Nagy derültség.)
