Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-509

3|g SÖ9. orsaiágos ülés 1891. látása szerint teljesíti? Meri-e valaki tagadni, hogy a tiszti választásokat ott egyes emberek, egyes elique-ek intézik s hogy a hivatalokat ' mint kegyadomány okát osztogatják? Hát, t ház, a ministeri előszoba, az abban való bókolás lehet demoraüsaló, megengedem ; de semmi esetre sem oly megalázó, oly szégyenteljes, mint az a csúszás-mászás, melyet a candidatus a restaurationalis mozgalmak idején a provintialis duodez zsarnokok kastélyaiban, vagy a falusi jegyzők irodáiban elkövetni kénytelen, (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és jobboldalon) ha czélt akar érni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Hát a képviselőválasztátok alkalmával? Zaj és mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! bal felől.) Én részemről oly kritikusnak látom a jelent s oly komornak a jövőt, hogy minden törvényhozási lépésnél az első kérdésnek azt tartom, vájjon — a mit teszünk — gyarapítja-e az állam erejét. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Épen azért én mindenekelőtt oly istitutiokíit óhajtok, melyek a magyar államnak erőt és tekintélyt adnak. (Helyeslés jobb és bal felől.) A központi kormányhatalom fokozatos gyengítése lehet nagyon előrehaladott, boldog, egységes nemzetek programnrja; de a még folyton ostromolt magyar nemzetnek erős kormányra s azért pontos administratiora van szüksége. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon. Mozgás a széhőbalon.) S miután az ilyen administrationak legalább is initialását s elveit látom lefektetve e törvényjavaslatban : ennélfogva ezt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszan tartó élénk helyeslés és éljenzés jobb és bal felől. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások : Kérünk 5 percznyi szünetet!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassék helyüket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. Ki következik? Nagy István jegyző: Uray Imre! (Felkiáltások a szélsőbalon: Helyre !) Uray Imre: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mielőtt hozzákezdenék ahhoz, a mit erre a javaslatra nézve mondani szándékozom (Halljuk! Halljuk!) megengedi nekem a t. ház, ha Veszter Imre t. képviselőtársamnak előbb elmondott beszédére refleetálok. (Bálijuk!) Nagyon sajnálom, hogy azt a részt, melyet a választásra vonatkozólag mondott, először azért, .mert igen sebesen beszélt, másodszor, mert zaj volt, nem hallhattam meg; de tudom, nem vesztettem vele semmit; (Derültség a szélsőbalon), mert ha valaki ehronicus betegségben szenved, azt oly doctor, mint én, e bajból ki- [ június 19-én, pénteken. gyógyítni úgy is képtelen. (Derültség.) Én tehát egyedül arra fogok reflectálni, a mit a nemzetiségekre vonatkozólag mondott, a mely szempontból is csak theoreticusan beszélt. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) A nemzetiségi kérdés Magyarországon oly óriási kérdés, a mely felett még évtizedeken át lehet beszélni és megtörténhetik, hogy még akkor sem lesz megfejtve, hogyha mindazon orvosságokat beadják is a nemzetiségeknek, a melyektől Veszter Imre t. képviselő úr üdülést vár. Mert a nemzetiségi kérdést kétféleképen lehet felfogni. Úgy, hogy a nemzetiségeket erőszakkal magyarosítom, haladva azon úton, a melyet a vaskanczellár Bismarck producált Posenban. Ezt hatalmas, erős, gazdag állam megteheti. Ha Magyarországnak annyi pénze és hatalma van, hogy ezt az utat követheti: ez a legsikeresebb, de a legdrágább eljárás. Én, ki e tekintetben külön álláspontot foglalok el, nagyon sajnálom, de ily messze nem kívánok menni, azért sem, mert ebben végeredményben mégis veszedelmet látnék, a mely kitörne minden egyes alkalommal, mihelyt a nemzetiségek arra alkalmat és időt nyerhetnek. Hisz hogy a t képviselő úrnak csak röviden bebizonyítsam, mily helytelen felfogásból indul ki akkor, mikor a nemzetiségeket a magyar államnak tisztán azon szempontból gondolja megnyerhetőknek. ha azok közt nem a választott tisztviselők, a kiket ismer, hanem kinevezett tisztviselők, a kiket soha sem látott, fognak fungálni : példára hivatkozom. Itt van Magyarország példája az 50-es években. Bach alatt cseh és német hivatalnokai voltak, a kik az országnémetesítésére mindent elkövettek és a magyar nemzet, minél jobban nyomták — bár most is úgy nyomnák — (Derültség.) annál jobban összetartott. (Úgy van! a szélsőbalon.) Én a magam szempontjából megelégszem azzal, ha be tudom bizonyítani azt, hogy a nemzetiségek iránt teljes szívből és jól érzek s azokat úgy tekintem, mintha édes testvéreim volnának, a kikkel jó és halsorsban, minden körülmények közt együtt élnünk kell; (Helyeslés a szélső baloldalon.) a kiket úgy tekintek, hogy ugyanazokat a jogokat és igazságokat kapják meg, a melyeket én élvezek. De hogyan lehet azt követelni, hogy a nemzetiségek elégedettek legyenek az országban, mikor én, az uralkodó nemzet is elégedetlen vagyok? (Derültség a szélső baloldalon.) Méltóztassék elhinni, legjobb, ha annál maradunk csak, hogy a nemzetiségek belátják azt, hogy irántuk mindenki teljes jóakarattal van. A legtöbb hiba ép abból származik, hogy elég az, ha azt mondják, hogy tót és már pánszláv, vagy hogy orosz és már muszka-