Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-509

3f4 509, országos ülés 1891. Juulns 19-én, pénteken. nevezési rendszer alapján szervezett közigazgatás segélyével lehetséges. Meg fog bocsátani mélyen t. képviselőtársam, ha vele ellenkező nézeten bátorkodom lenni. (Halljuk! Halljuk!) Én ugyanis, t. ház, úgy tudom, hogy állami restitutioről tulajdonképen csak 1867. óta lehet szó; mert 1848 nemcsak a nemzetet, hanem az államot is visszahelyezte az ő eb'víílhetlen jogaiba teljesen (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és ezen elévíüheílen jogok egy részéről csak 1867. mondott le. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) E lemondás és az ebből folyó érdek, a restitutio érdeke képezi e pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, politikai törekvését és czélját, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) És ha mélyen t. képviselőtársamat szintén e czél vezeti: akkor ő és társai minél többen szövetkeznek velünk és biztosíthatom, hogy rövid idő alatt sikerülni fog ezen közös törekvéseknek a magyar államot elévíílhetlen jogaiba úgy visszahelyezni, mint azt 1848 cselekedte. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) És ehhez, t. képviselőház, sem kinevezési, sem a választási rendszerű közigazgatás nem kell. Méltóztassanak itt, legfelül kezdem az államosítást, méltóztassanak itt kezdeni a magyar nemzeti állam kiépí tését. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) De ha mégis mélyen t. képviselőtársam azon meggyőződésben van, hogy e restitutio csak egy jól fegyelmezett és helyesen működő közigazgatás által lehetséges és ha azt hiszi, hogy a közigazgatás vezetése által támogatott és erőteljes nemzeti fejlődés eredménye lehet e restitutio és ha azt hiszi, hogy e közigazgatási czélt épen a kinevezési rendszer által fogja elérni, azt hiszem, csalódni fog ismét. Alapítom e hitemet egy nagy közigazgatási tekintélyre, a kire e házban igen sokan hivatkoztak már és még igen sokan fognak hivatkozni minden időkön át, ha csak valaha és valaki a közigazgatással komolyan foglalkozik; alapítom e bitemet egyenesen magára Gneistra. »Az európai cultarállamok, melyek társadalmi igényeiket több emberkor óta Angliára utalással igazolták, mindig félreismer ték azt, hogy az alkotmányos mintaállam alkotmányát épen saját közigazgatásának továbbfejlesztése által nyeri és hogy az óhajtott szabadság e minta tanúsága szerint csak úgy keletkezhetik, ha minden nép saját közigazgatási jogát és saját közigazgatási közegeit a folytonosság és igazság szellemében társadalmi rendjével összeegyezteti.* És miután ez a meggyőződésem és ilyen a felfogásom, a törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Elénk- helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Eszterházy Kálmán jegyző; Vesztei- Imre! Veszter Imre: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Az előttünk fekvő kérdésnek dogmatikai fejtegetésével nem fogom igénybe venni a t. ház türelmét. Egyszerűen kijelentem, hogy a jelen javaslatot, bár nem mindenben üti ineg azon mértéket, melyet a közszabadság az önkormányzat és a jogállam követelményei érdekében kívánatosnak tartottam volna, elfogadom. Elfogadom, mert feltalálom benne azon alapelveket, a melyeknek hasisán az egész reform, melynek tzen törvényjavaslat csak egyik alkatelemét, csak egyik lánczszemét képezi, tovább fejleszthető, kiépíthető s be is tetőzhető. (Helyeslés a baloldalon.) A miről én szólani akarok, a kérdésnek oly oldalára vonatkozik, mely eddig alig lett érintve s mely szorosan véve a törvényjavaslat tárgyát közvetlenül uem is képezi, de azzal mégis elválaszthatatlan kapcsolatban áll. Ez a kérdésnek social politikai oldala. (Halljuk! Halljuk !) Én, t. ház, óhajtom a reformot, mert az a vármegye, mely a jelen javaslat ellenzőinek lebeg szemei előtt, nézetem szerint, útjában áll az ország democraticus irányban való fejlődésének. (Helyeslés a jobboldalon.) A megye egészen 1848-ig egyedül és kizárólag egy kiváltságos osztálynak képezte birodalmát. A kiváltság a törvényben megszűnt ugyan, de nem szűnt meg egyszersmind a gyakorlati életben s különösen a társadalomban is. Tény, hogy ugyanazon társadalmi elem, a mely a régi vármegyének képezte egyedüli tényezőjét, ezen megye fogalmából, emlékéből és traditioiból kifolyólag a mai megyében is dominál s monopolisálja majdnem az összes hivatalokat. Tudom, hogy ez nem törvénybe iktatott privilégiumon alapszik; igaz az is, hogy a virilismus behozatala e tekintetben némileg változtatott a helyzeten: mindazonáltal kétségtelen, hogy a megyei befolyás ma épen úgy, mint száz évvel ezelőtt majdnem kizárólag a megyebeli közéjmemesség kezében van s hogy valamely megyei hivatal elnyeréséhez a legtöbb esetben ma is múlhatlanúl szükséges, hogy az, a ki hivatalra aspirál, valamely régi megyei családnak, még pedig ugyanazon megyebeli családnak legyen praedicatuinos ivadéka. Természetes, hogy ez nem segíti elő a társadalmi elemeknek azon assimilatioját s a jogegyenlőségnek azon megvalósulását, mely nélkül Magyarországnak nem volna jövője. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ellenkezőleg. Ha egy hosszú gyökereket eresztett régi hagyomány nagy erejénél fogva a mi társadalmunknak majdnem kizárólag csak egyik alkateleme élvezi