Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-508
3 10 508- orszflgos Illés 1891 viselő úr beszédjének ama részére, a melyben azt mondja, hogy az ellenzék egy része nem is ismeri tulajdonképen a javaslatot, valamint a közbeszólások alkalmából a házszabályokra való hivatkozására, feledve a multat és bízva ezt egészen Pulszky Ágoston t. képviselőtársamra, egyáltalában nem akarok reflectálni. Hanem csakis arra a rettenetes obstructiora, melyről különben az igen t. képviselő úr is saját bevallása szerint csak annyit tud, hogy olvasta, vagy hallotta: eire a rettenetes obstructiora vonatkozólag — a mely ő szerinte igen veszedelmes fegyver és olyan eljárás, a mely nem vonz, hanem taszít — akarom igen röviden megjegyezni azt, hogy e tekintetben legyen tökéletesen nyugodt az igen t. képviselő úr, mert a mi pártunk, bármit cselekedjék is most, vagy a jövőben, azt kétségkívül nem fogja cselekedni soha, hogy valakit eltaszítani vagy bárkit is akarat i. vagy jobb meggyőződése elleneié magához vonzani akarjon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen kis kitérés után most vissza kívái ok térni az igen t. államtitkár úr beszédjére fentebb tett észrevételeimhez. Én azt hiszem, t. ház, hogy azon néhány példa, a melyet az államtitkár úr beszédére reflectálva felhoztam, teljesen elegendő azon előbbi állításom bebizonyítására, miszerint a t. államtitkár úrnak nagy beszédében igenigen sok olyan merész állítás foglaltatik, a melyeket tényekkel igazolni és mint színigazságokat ezen tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak védelmére, támogatására felhasználni egyáltalában nem lehet. És engemet egyáltalában nem is tántorítottak el sem a t. államtitkár úrnak, sem a javaslat mellett érvelő többi t. képviselőtársaimnak beszédei azon eredeti álláspontomtól, melyet e javaslattal szemben mindjárt az első elolvasás után elfoglaltam. (Helyeslés a sélsö baloldalon.) Nem tántorítottak el és nem ingattak meg azon határozott meggyőződésemben, hogy ha ezen könnyelműen és meggondolatlanul készített és most minden áron, minden úton és módon áterőszakolni szándékolt javaslat törvénynyé válik: akkor és ez által lesz Magyarországon magyar absolutismus a hatalmi körben; lesz teljes centralisa tio a közigazgatásban. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Absolutismus és centralisatio: mindkettő olyan, a mely mellett az önkormányzat sem a megyékben, sem a városokban, sem a községekben meg nem állhat, hanem megsemmisül. Mindkettő olym, a mely sem a közszabadságnak nem tesz szolgálatot, (Helyeslés a sélső baloldalon.) sem pedig a jó közigazgatás czéljainak elérésére eszközül egyáltalában nem szolgál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én egy ilyen haszon és áldás nélküli, június 18-án, csütörtökön. sőt végeredményében káros és veszedelmes javaslatot, hogy törvénynyé váljék, a magam szavazatával nem támogathatok, el nem fogadhatok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szeretném, óhajtanám, kívánnám és akarnám, t. ház, a közigazgatásnak javítását, fejlesztését, szóval a közigazgatásnak reformját; de nem a közigazgatásnak államosítását. (Helyeslés a szélső balon.} Állami administratiora a megyénél én még csak nem is gondolok, nem különösen ezen törvényjavaslat mellett, melyben a közszabadságnak garantiáit nem látom. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem vagyok én és nem vagyunk mi a józan és korszerű haladásnak, intézményeink alkotmányos úton való fejlesztésének sem ellenségei, sem útjában állói, mint azt Busbach képviselő úr oly merészen, de természetének teljesen megfelelőleg szemünk közé vágni elég merész volt. De nem tartozunk ám azok közé sem, kik pusztán csak divatos eszmékért, vagy — de nem mondom tovább — sutba dobják, lomtárba helyezik a nemzet által századokról-századokra híven őrzött, legféltettebb s legdrágább kincsöket is. Mi a nemzet jogaiból, alkotmányából, a közszabadság garantiáiból nem engedünk csak egy porszemnyit sem. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mi most is, midőn a közigazgatás javításának és fejlesztésének óhajtása mellett a választási rendszer fentartásáért, illetőleg a megyék önkormányzati jogaiért küzdünk, azt hiszszük — és valóban úgy is van — hogy ezzel a közszabadságnak teszünk szolgálatot. (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) Jól tudjuk, hogy a hivatalos Magyarország nincs velünk, nincs velünk a hivatalos megye, és nem fog majd, ha rákerül a sor, velünk lenni a hivatalos város, sem a hivatalos község. Ezt jól tudjuk; de másrészről hiszszük és tudjuk, hogy velünk van a nemzet nagy zöme, a haza fiainak nagy része (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ez a tudat nekünk erőt, kitartást, lelkesedést ad. (Úgy van! a szelő baloldalon.) Ne gondolják és ne higyjék, hogy majd kifáradunk; ne gondolják, hogy majd elkedvetlenedve a küzdelemben, tán meglazulunk itt az egységben. Nem. Ez a párt meglazulhat ugyan valaha a külső egységben, mert hiszen lehetetlenség nincs, valamint az sem lehetetlenség, hogy e javaslat törvénynyé nem válik, mondom, meglazulhat ugyan e párt a külső egységben, de nem lazulhat meg soha az elvekhez való szilárd, tántoríthatatlan ragaszkodásban; (Úgy van! a szélső baloldalon.) s nem lazul meg az egységben és összetartásban sem akkor, hogyha azt a
