Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

508. országos ülés 1891.j niiins 18-án, csütörtökön, 301 Fenyvessy Ferencz képviselőtársunk igen magas röptű beszédeket szokott mondani, hanem hogy röpülésében, a mióta egy pirouette-tel a kormánypártra átszárraazott, oly magasra emelkedjék, hogy Szent Péter szerepére vállalkozzék a kulcsokkal és a megyék kapuit ő akarja kinyitni, hogy — bocsánat e kifejezésért — egy közönséges házmester szerepét játszsza, (Derültség a szélsőbalon.) ezt nem vártam tőle. De erre a t. képviselő úrnak szüksége nem is volt, felhozhatta volna egyszerűen a saját példáját Azon politikai szerepet, melylyel a t. képviselő úr e pillanatban e házban bír, Veszprém megyének köszönheti; annak a Veszprém várraegyének, mely rá nézve teljesen idegen volt. E8 mégis azt látjuk, hogy ez a Veszprém vármegye — meglehet kivéte'esen — megnyitotta előtte kapuit és mondhatjuk, hogy a képviselő úr olyan politikai carriért csinált a vármegyében, hogy egy kerülete ennek következtében már harmadízben választja meg képviselőjéül. Tehát épen saját példája szolgál czáfolatáúl annak, hogy a vármegye kapui az idegen intelligens elemek előtt zárva maradnak. Ez nem úgy van, t. képviselőtársam, a vármegyék szívesen látják az idegent is, csak két dolgot követelnek tőle: tisztességet és tehetséget. (Úgy van! Úgy van! Elénk tetszés a szélsőbalon.) De Fenyvessy Ferencz t. képviselő úr az intelligens fiatalság a jeunesse d'orée nevében kívánt e kérdéshez szólan. Méltóztassék nekem is megengedni, t. ház, hogy erről a jeunesse d'orée-ról én is elmondhassam a magam véleményét. (Halljuk! Halljuk !) Nem az az oka annak, t. ház, hogy a jeunesse d'orée nem megy a vármegyékbe, hogy annak kapui előttük zárva maradnak. Tisztelet a kivételeknek, egészen más oka van ennek. A jeunesse d'orée nak egy része tanulmányait itt a fővárosban végezve, megszokja a kényelmes, előkelő életet; megszokik még egyet, a mit György Endre t. képviselőtársam mondott e napokban: a servilismust; megszokja azt, hogy inkább görnyed a ministeri előszobákban, futkos a hatalmas és befolyásos férfiak protectioja után, hogy„ ezek segélyével sokkal kényelmesebb állami bureaukban találja meg foglalkozásának helyét és módját, a hol, meg lehet talán egy kis munka mellett, délelőtt a körmét tisztogathatja, el lehet a lapokat is olvasnia, délután a Stefánia-úton jól szabott kabátban feszíthet, este pedig az orpheumok és caféchantanok pillangóiban gyönyörködhetik. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ez sokkal kényelmesebb dolog, mint télennyáron, hidegben-melegben, sokszor feneketlen úton egyik községházából a másikba bujkálni és annak az egyszerű paraszt embernek sokszor panaszait végighallgatni. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Egyébiránt, t. ház, a múlt évben szerencsém volt egy alkalommal Szilágyi Dezső igen t. minister úrnak ez iránti véleményét meghallgatnom. Igaz , hogy csak magánúton és magán helyen történt, de azt hiszem, hogy annak felidézésével nem fogok a minister úr ellen indiscretiot elkövetni. (Halljuk! Halljuk!) Az állami administrutioról lévén szó, a minister úr megnyugtatott engem arról, hogy ne higyje senki, ne féljen attól senki, hogy a jelenlegi tisztikar helyett egy nagy bureaucratiai chorust akarunk a vármegyékbe beültetni. A világért sem, sőt ellenkezőleg a mai gentry-t akarjuk a vármegyékben látni és különösen a vagyonosabb gentry-t, melynek ingatlan vagyona is van, mert abban nemcsak erkölcsi, hanem egyszersmind vagyoni garantiát is lehet találni. Akkor megmondtam a minister urnak, hogy ez egyszerűen nem lesz lehetséges, mert jövőre az a vagyonos gentry nem vállalhatja el azokat állásokat, a melyeket most betölt. Az a vagyonos gentry szolgálhat a maga vármegyéjében, ott, a hol — nem tudom — 4 - 800, vagy 1000 holdas birtoka van, a melyet ha maga nem is kezelhet, de legalább felügyelhet rá és e mellett megyei tisztséget is betölthet; de a törvény újabb rendelkezése következtében, hogy a tisztviselő áthelyezhető, pedig áthelyezhető vagy közszolgálati érdekből, vagy családi nexus következtében : az a gentry többé nem vállalkozhatik erre, mert nem lehet elképzelni olyan gentry-t, a kinek vagyona van, a kiben tehát meg van az anyagi garantii, de nem is lehet tőle várni, hogy most például a Dunántúlról elmenjen Zemplén vármegyébe, néhány hónap múlva közszolgálat érdekéből Turóez vármegyébe és ezután nem tudom melyik erdélyi megyébe. {Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez tehát egyszerűen nem fog sikerülni. De a ministerelnök tir és államtitkár úr (Halljuk! Halljuk!) egészen másképen is eontemplálják e tiszti kart {Halljuk! Halljuk!) s nem is ezen vagyonos gentry kezére akarják bízni a vármegyét, mert az államtitkár úr már határozottan meg is jelölte azt, hagy ha e javaslatot cl nem fogadjuk, lehetséges, hogy későbben egészen más alapokra fektetett javaslat fog előterjesztetni, a mit csak mintegy vésztjósLólag említ nekünk. Hogy a t. ministerelnök úr és államtitkár úr ezt a másik, új generatiot honnét fogják venni a vármegyékben, arra nagyon kíváncsi vagyok, mert az bizonyos, hegy a mai végzett fiatalság jórészben állami hivatalokban, a bíróságoknál, egy része meg kint a vármegyékben, egy más része pedig otthon hivatal vállalás