Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

ogg 508. orsííigos fiíi's f8&l. jmrins 18-án, csfltflrtBlson. elég a pártnak; kellett tehát eszmék után kutatni, melyek őt a kormánypárttól nemcsak megkülönböztetik, hanem mint pártnak létjogosultságát indokolják is. Csakhogy ne méltóztassék két ségbe vonni, hogy a t. mérsékelt ellenzék most ÍIZ egyszer ezen eszméjével kissé megjárta: Aesopus hollójának sorsára jutott, (Derültség a szélső baloldalon.) a liol a sajttal a mesének furfangos rókája, Szilágyi Dezső ugrott el; (Derültség a szélső baloldalon.) elugrott egyenesen a kormánypártba és most a sajton ott lakmároznak t. szomszédainknak rovására. (Tetszés és derüliség a szélső baloldalon.) Valóban teljes elismeréssel kell viseltetni és büszke is lehet Szilágyi Dezső t. minister úr politikai tekintélyének súlyára; mert el lehet mondani, hogy az a párt, melynek élén a volt, ministerelnök úr, Tisza Kálmán 15 esztendőn keresztül majd a, történeti idézetekből vett logikával, majd a satyrának maró gúnyj'ával, majd pedig az ősi intézmények iránti fájó szív húrjainak rezgésbe hozatalával tiltakozott az államosítás ellen és azon párton azon férfiak, kik — jól mondatott többször — a megye emlőin nőttek fel és kik épen ezen vármegyének köszönhetik azt, hogy sokszor nem épen háládatlan pályát futottak meg itt a házban, most azon férfiak egyremásra felállanak, feláll köztük Szabó Imre t. barátom, Veszprém város képviselője és pártjának nagy ovatioja közt jelenti ki, hogy immár ez a vármegye és ez a választott tisztikar nagy nemzeti feladatok teljesítésére nem képes; feláll a ministerelnök úr is ... . Beöthy Ákos: Itt ül köztünk; beállt ellenzékinek ! (Élénk derültség.) Lits Gyula: Gratulálok. Gr. Károlyi Gábor: Megutálta a pártját ! (Derültség a szélsőbalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Lits Gyulai Feláll a ministerelnök úr is és felvilágosít minket arról, hogy bizony a változott viszonyok, a modern adorinistratio követelményeinek ez a választott tisztikar többé megfelelni nem képes és aggodalmasan felsóhajt, hogy mi történnék az esetben, ha mozgósítás következnék be, mily veszély fenyegetné a hazát mozgósítás esetén a választott tisztikarral. Mélyen tisztelt ministerelnök úr, ne méltóztassék egy nyugtalan éjszakát se tölteni ezen mozgósítás miatt. Ez a választott tisztikar már átélt egy mozgósítást 1878-ban a boszniai oecupatio alkalmával (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és mondhatom — saját példámat idézem, nem azért, hogy kérkedjem vele, mert kötelességet teljesítettem, a mivel kérkedni nines okom és jogom, de tisztviselő voltam akkor Fehérmegyében — mondhatom, hogy midőn egy napon a mozgósítási rendeletet kézhez vettük, ugyanaz nap — és ezt bizonyítani is képes vagyok --a délutáni órákban a járás összes községeiben kézbesítve volt a behívó rendelet és másnap a délutáni órákban a száznál sokkal több behívott hadköteles a székhelyen volt. Pedig ez nem volt könnyű feladat, mert a hadkötelesek egy részét tengelyen Székesfehérvárra, egy másik részét hajón Pécsre a huszárezredhez, egy részét pedig az ország határára egy tüzérés egy műszaki ezredhez kellett expediálni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Emlékezem, hogy akkor a legfőbb katonai hatóság úgyszólván éloge-okban tört ki a megyei hatóságok eljárása felett és azt mondta, hogy a mozgósítás meglepő, váratlan gyorsasággal és pontossággal hajtatott végre (Úgy van! Úgy van! á szélső baloldalon.) Hanem ha mégis hiba volt a mozgósítás körűi, az nem a politikai hatóság mulasztása vagy élhi'tetlensége volt, hanem a legfőbb hadvezetőség hibája. Különösen az intendatura körében merültek fel oly hibák, a melyek a mozgósításnak bizonyos fogyatékait tüntették fel. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A ministerelnök urnáiba t. államtitkár úr már sokkal tovább megy. 0 egész leplezetlenül kijelenti előttünk, hogy a jelenlegi rendszer és a választott tisztikar fentartásában az országra nézve nagy veszélyt lát. Ezen veszélynek elemzésébe e pillanatban nem bocsátkozom — talán későbben megteszem — de a t. államtitkár úrnak egy állítására kénytelen vagyok megjegyzést tenni. (Halljuk.'Halljuk!) A t. államtitkár úr beszédjének elején ugyan kijelentette, hogy ő intézményeink hibáit nem akarja a külföld piaezára vinni, de később mégis egész leplezetlenül Magyarország vármegyei tisztikarának a következő vádat vágja szemébe az ország, mondjuk a világ ezíne előtt: »az állam akarata nem érvényesül, a törvények és kormányrendeletek nem hajtatnak végre, az administratio magasabb feladatainak nincs elégtéve és nincs megbízható hivatalnoki kar«. Az előbbi állításokra kissé későbben fogok áttérni, most pusztán azon kijelentésre akarok megjegyzést tenni, hogy nincs megbízható hivatalnoki kar. És én igen kérem a t. államtitkár urat, méltóztassék megmondani, hogy e megbízhatatlanságot mikép méltóztatik érteni; úgy e, hogy a tisztikar az állameszme szempontjából nem megbízható, vagy úgy, hogy általán nem megbízható? A vádat én sem így, sem úgy nem fogadhatnám el, (Helyeslés a szélső baloldalon.) de különösen ez utóbbi szempontból absolute nem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha a t. államtitkár úr feláll és azt mondja, hogy ő Nyitra vármegyében, a hol alispán és főispán volt, ezen tapasztalatokat tette, ezt a t. államtitkár úrnak készségesen el kell, hogy higyjük, de ha a mélyen t. állam-