Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

596 508. országos ülés 1891. Jnnins 18-án, csHt8rt8kBn, nekem lehetne a t. képviselő úr emlékezetét multakra visszavezetnem, a midőn én nem képviselő, hanem még tisztviselő voltam, mikor a képviselő úr engem arra kért, hogy kerületemben léptessem fel és én a képviselő úrhoz azon kérdést intéztem, hogy micsoda programmal akar fellépni? Mire a képviselő úr azt mondotta, hogy: igen természetes, hogy én is az elégedetlenek táborába tartozom. (Nagy derültség a szélső haloldalon.) Meszlényl Lajos: Ez nem hamisítás! (Élénk derültség a szélsőbalon.) Lits Gyula: Különben, t. ház, a képviselő úr beszédére, áttérve, én az igen t. belügyminister urat figyelmessé teszem a képviselő úrra, mert ő nekem nagy kártyásnak látszik és veszedelmes játékot játszik. Gajári Ödön: Sohasem kártyázik, csak sakkozik! Lits Gyula: Beszédének egész tenorja ezt mutatja, mert tételekről, a kártyának mikénti keveréséről stb. beszélt. (Derültség a szélsőbalon.) De beszélt a képviselő úr még egyéb másról is; beszélt hamisításról. És itt — bocsánatot kérek — el kell ismernünk, hogy a kép viselő úr igen tüzetesen és behatóan látszik azt ismerni és igen szakszerüleg foglalkozott e kérdéssel. Erre megint az igazságügyminister úr figyelmét kell felkérnem, hogyha netalán a büntető codexnek változtatásáról vagy módosításáról volna szó a hamisítás kérdésében. Éles Henrik képviselő úrtól kérjen tanácsot. (Derültség a szélsőbalon.) Mi azonban a képviselő úrtól tanácsot sem nem kérünk, sem el nem fogadunk, különösen nem a parlamenti illemre nézve azon felszólalás után, melyet a képviselő úrtól az imént halottunk és a mely ránk azt a benyomást tette, Iiogy nem a tárgyhoz kívánt szólni, hanem az ellenzéket óhajtotta provocálni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Kijelentem, hogy őt e téren követni nem szándékozunk, hanem meghagyom a képviselő urat azon kéjelgésében, a mit érezni fog, midőn majd holnap pártjának lapjai azt fogják róla írni, hogy Éles Henrik képviselő úr szakszerű beszedett mondott. (Zajos derültség a szélsőbalon.) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, még egy másik szónok beszédével kell foglalkoznom, mely azután már teljes elismerésünket és figyelmünket érdemli, s ez Horánszky Nándor t. képviselő úrnak tegnapi felszólalása. (Halljuk!) A t. képviselő úr tegnapi, igazán magas niveaun álló szép és élvezetes beszédében többek közt hozzánk fordált és egy kérdést intézett hozzánk. Helytelenítvén azt, hogy mi a jelen törvényjavaslatnál a nemzetre provocálunk és feleslegesnek tartván azt, hogy ez alkalommal a nemzetre appelláljunk, mert ennek szüksége nem áll fenn, azt kérdezte tőlünk, hogy vájjon ha a túlsó oldalról propositio tétetnék a 67-iki kiegyezés eltörlése iránt, szükségét látnók-e, hogy előbb a nemzetre provocáljunk. Hát, igen t. képviselőtársam, abban az esetben nem látnók ennek szükségét és egyszerűen megmondom, hogy miért. Azért, mert itt distinguálni szükséges. A jelen törvényjavaslatnál a nemzet egy jogának elvételéről van szó. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A kiegyezés megszüntetése és a 48-as alap visszaállítása esetén a nemzet jogainak kiterjesztéséről volna szó. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ha én arra vállalkozom, hogy a nemzet jogát csorbítsam vagy kevesbítsem: akkor igenis provocálnom kell kérdőleg a nemzetre; de ha több jogot vagy kiváltságot akarok adni a nemzetnek: akkor ezt teljesen feleleslegesnek tartom; (Helyeslésa szélsőbalon.) mert azt csak nem lehet elképzelni, hogy kérdés tárgya legyen a magyar nemzet előtt: akar-e több jogot bírni, mint a mennyit bír a jelen pillanatban. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! (Halljuk!) A társadalmi életben időszakonként bizonyos eszmék és divatos jelszavak vetik fel magokat, melyek csakhamar a társadalomnak minden rétegét betöltik. így van ez a mi politikai társadalmunkban is. Felvetik itt is magukat koronként bizonyos eszmék, jelszavak, a melyek majd a nemzeti politika, majd a nyugati cultura követelményeként jelenvén meg, egyes politikai pártok, vagy kiváló politikai egyéniségektől felvettetnek. Az ilyen divatos eszmék és szólamok, t. ház, nálunk nagyon kapósak. Nem azért, mintha azokra szükség volna, hanem egyszerűen azért, mert divatosak és így az xíjság ingerével birnak és azért, mert reformnak neveztetnek. (Tetszés a szélsőbalon.) Körülbelül egy évtizede lehet annak, t. ház, hogy mérsékelt ellenzéki t szomszédaink egy ilyen eszmebombát dobtak Magyarország politikai társadalma közé s el lehet mondani, hogy e bomba szilánkjai a magyar politikai társadalomnak minden rétegét annyira átjárták, hogy ma Magyarországnak minden nagy és kis politikusa, a ministeri tanácskozásoktól kezdve le egész a malom alatti politikusokig, az állami közigazgatást, az állami administratiot feszegeti. Ez a legkedveltebb thémája a politikai köröknek, a magán társasköröknek, cluboknak, casinóknak, kávéházaknak és valljuk meg, a sajtó is kivette részét ebből, sőt az avatatlan közönség is — a megyei administrationak markáns kritikája mellett — bírálatra érzi magát hívatottnak és jogosítottnak, közte sokan olyanok is, kik a megyei administrationak fogalmával sem birnak, hanem olvasták talán Steint. Grneistot, vagy