Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-507
697. országos ülés 1991. június 17-én, szerdán. 283 Csongrád vármegye közönségétől soha senki sem nyert megbízatást arra nézve, hogy a vármegyének akár való, akár képzelt sérelmeit az ország színe elé víve, a vármegyét pelengérre állítsa s magát úgy gerálja, mint a vármegye közönségének küldötte; mert a mint a múltban megvolt, xígy megvan most és meg lesz a jövőben is Csongrád vármegye közönségében a képesség és akarat arra nézve, hogy bajait a saját hatáskörében és a törvény által reá ruházott hatósági jogkörben orvosolja: indítványozza, miszerint a vármegye közönsége e közgyűlésből — melyen először van alkalmam e kérdésben nyilatkozni — tiltakozzék az ellen, hogy a folyó évi április 22-én Budapesten járt egyének Csongrád vármegye közönségét képviselték volna. Udvardi Sándor, Sima Ferencz és dr. Ecseri Lajos kijelentik, hogy ők és társaik valóban nem a vármegye küldötteiként, hanem mint magánegyének járultak panaszszal a nagyméltóságú m. kir. belügy ministeri umhoz s a tiltakozás ekkénti kijelentése és jegyzőkönyvbe vétele ellen kifogásuk nincsen. Ezek után Kéthy Ferencz bizottsági tagnak az indítványt pártoló felszólalása folytán s Nóvák József bizottsági tagnak az indítványt pótló azon előterjesztésére, hogy a tiltakozó határozat a nagyméltóságú m. kir. belügyministeriumhoz azon kijelentéssel terjesztessék fel, miszerint a vármegye közönsége a nagyméltóságú belügyminister úr által a panaszos ügyben teendő intézkedések elé teljes bizalommal néz: A vármegye törvényhatósági bizottsága egyhangúlag hozott határozatban kimondja, miszerint tiltakozik az ellen, hogy a folyó évi április hó 22-én a nagyméltóságú m. kir. belügyministeriumnál jelentkezett magánpanaszosok — mint a hogy az az országos lapokban minden revocálás nélkül híreszteltetett — Csongrád vármegye »küldötteinek« tekintessenek, mert a vármegye közönsége senkit sem bízott meg azzal, hogy akár való, akár képzelt sérelmét a magas kormány elé vigye s magát úgy gerálja, mint a vármegye közönségének küldötte. Ezen határozatát a nagyméltóságú m. kir. belügyministeriumhoz annak kiemelése mellett rendeli felterjeszteni, hogy a vármegye közönsége terjes bizalommal néz a nagyméltóságú m. kir. belügyministerium által a panasz tárgyában teendő intézkedések elé.« Ez Csongrád vármegyének legutóbb hozott határozata s ehhez én csak azt kívánom hozzátenni, t. ház, hogy az ottani főispán nem igen kellemes feladatra vállalkozott, midőn ezen régebb időtől ott lappangó bajokat tisztázza s az administratiot rendbehozza. A főispán, felfogásom szerint, bár szigorúan, de tárgyilagosan és egészen helyesen jár el, a miért is öt abbeli működésében, hogy ezen kérdéseket tisztázza, a folyamatban levő ügyeket befejezze, ezentúl is teljes erővel támogatni fogom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla: T. ház! Az igen t. belügyminister úrnak imént előadott válasza bizonyítja, hogy nekem teljesen jogom volt interpellatiomat jóhiszemííleg megtenni, mert minden kérdésre nézve, a melyet tettem, beismerte a a minister úr, hogy ott szabálytalanságok és helytelenségek történtek. Beismerte, hogy az 1872. évi számadások 1886-ban vétettek elő Csongrádmegyében. Magának ezen ténynek constatálása elég bizonyíték arra, hogy ott az állapotok nem correctek és ott, a hol ily állapotokat eltűrnek, nem ilyen felelet van helyén, hanem a sikkasztások üldözésével kellene a feleletet megadni, (Helyeslés a szélsőbalon.) A második kérdésben, hogy t, i. a szolgabíró 23.000 írtról nem számolt el, a minister úr magát a tényt szintén elismerte, csak a czímet változtatta meg, hogy t. i. nem közmunkapénzek, hanem más pénzek tartattak vissza. Ez a dolog lényegén nem változtat. Tény az, hogy ebben is hosszú éveken át semmi lépés nem történt. Engedje meg a minister úr — bár teljes komolyságot akarok tulajdonítani válaszának — de azt komoly válasznak el nem fogadhatom, hogy egy szolgabíró megakaszthassa a vizsgálat megtartását azzal a makacssággal, hogy 24 felszólításra nem írja alá a jegyzőkönyvet. Szeretném én látni, ha nekem jogom volna és én intéznék egy szolgabíróhoz ibyen felszólítást, hogy már a második felszólításomra ne tudná: mi az én jogom és mi az ő kötelessége. (Helyeslés a szélső báloldalon. Felkiáltások jobb és bal felöl : A vármegye!) De van egy nagyon lényeges tétel ezen csongrádi számadásoknál, a melyet nem írtam ugyan be interpellatiomba, de ha jól emlékezem, szóval előadtam. Legyen szabad a minister úr emlékezetét felfrissítenem és azt itt ismételnem. Midőn ezen számadások sok huzavona után, az ottani bizottsági tagok többszörös felszólalása után, végre a közgyűlés elé kerültek és bizonyos körülmények napfényre jutottak: az előkészítéssel megbízták a megyei számvevőt, Kádárt; midőn azonban észrevették, hogy ő nagyon szigorúan veszi a vizsgálatot, mert kijelentette, hogy a napló hamis, hogy a számadás okmányai hamisak: akkor az iratokat elvették tőle és egy másik számvevőnek adták. (Felkiáltások jobb felöl: Ez a vármegye!) A másik számvevő, midőn előterjesztette véleményét, egyáltalán semmi hibát nem látott és mindent rendben levőnek mondott : akkor 36'
