Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-497

ODJ 407. országos ülés 1891, június ö-én, pénteken. tonkivüli épen úgy, mint a 48-as és függetlenségi párt. Közbevetőleg méltóztassanak megengedni, hogy egy megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Én mindig kimondom véleményemet és így nagyon sajnálom, hogy itt ezen elnevezésben ott van az »és«. Az »és« szóra nagy súlyt fektettünk a hadseregnél; de itt, ezen elnevezésnél nagyon sajnálom, mert én e kettőt: a 48-as és a függetlenségi pártokat nem tudom megkülönböztetni, hanem szerintem vagy 48-as, vagy függetlenségi. De méltóztassanak megbocsátani ezen közbeszólásomat. Hát nem méltóztatnak észrevenni, hová jutottunk a Deák-korszak óta, menynyire megváltozott már csak maga az országgyűlés jellege, de mennyire megváltozott maga a felfogás? Hiszen hogyha ilyen törvényjavaslatot a 60—6l-es években merészelt volna a kormány előterjeszteni, kérdem Tisza Kálmán volt- és Szapáry mostani ministerelnök urat, mit szóltak volna akkor'? Bizonyára ők kérték volna annak a ministernek vád alá helyezését. De ítzóta nemcsak jellemileg, de jellegileg is megváltozott az országgyűlés. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a szőnyegen levő törvényjavaslat elbírálásánál a nemzetiség' kérdésnek. Ez olyanféle ijesztgetés. Ha pénzre vau szüksége a hadseregnek, akkor jön az orosz és a háború. Most előveszik a nemzetiségi kérdést. Pedig a nemzetiségi kérdés nálunk olyan, hogy teljesen ignorálni kellene, de nem ignorálják. Egy példát hozok fel. A zniói és rőczei gymnasiumot évközben bezárták. A kiküldött vizsgálók megállapították, hogy a tanárok államellenes tanokat terjesztettek és tanítottak. A helyett, hogy az eljáró vizsgálók a tanárokat átadták volna a közvádiónak vagy a ministernek és haza- és felségárulás! pert emelt volna és oda küldtek volna a megye vagy város költségére oly tanárokat, a kik az ország törvényeit respeetálták volna, a gymnasiumot egyszerűen bezárták, a tanárokat; pedig szabadon hagyták. Pedig ez által csak azokat a szegény embereket büntették meg, a kik gyermekeiket járathatták Znión iskolába, de Rózsahegyen vagy Nyitrán már nem, mert ahhoz szegények. Mi idézte elő Magyarországon a nemzetiségi kérdést'? A kortespolitika. Hiszen a nemzetiségi elemek a 60-as évek óta választották meg önöket Turóczban, Liptóban, Árvában. ("Úgy van! a szélsőbalon.) Akkor jó volt az az elem is; most pedig a nemzetiségek ellen panaszkodnak. De ha majd a választás lesz, megint felhasználják ezt az elemet. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.)M.%,g&w is tanúja voltam, mert az akkori időben ott laktam, hogy ezek így történtek. Azt is meg tudom mondani, hogy egy megyében miért volt rossz a választás és miért rossz ma is. Mert már a 60-as években mellőzve voltak az illető bizottsági tagok a választásoknál, kirekesztettek és mások eszközölték helyettük a választást. Ez mindenesetre rossz dolog. De ki volt ennek az oka? Maga a kormány, mert eltűrte. Államosították a törvénykezést, ígértek gyors, olcsó bíráskodást, bírói felelősséget. A bírói karra nézve készséggel kijelentem, hogy az magas színvonalon áll, megvan abban a jóakarat, törvénytudás és honszeretet, de nem hallottam még egyetlen esetet, midőn egy "bíró feleletre vonatott volna; tudnék pedig hivatkozni itt e házban egy igen jeles képviselőtársamra, a ki bővebben meg tudná ezt mondani, mint én, hogy mi lesz az a közigazgatási bíráskodás, az a közigazgatási felelősség. Mert méltóztassanak megengedni, a mai napig az állami kinevezés csak a megyei tisztviselőkre és körjegyzőkre fog kiterjesztetni, utóbb a bírákra és meglehet, hogy az alantasabb községi közegekre is fog kiterjedni. De ki fogja tehát ezeket kinevezni? Azt mondják, a minister; de hogyan fogja a minister őket kinevezni, mikor őket nem is ismeri? Ki fogja őket nevezni a minister, bizalmi férfia, a főispán előterjesztésére. Ennek bizalmi férfiai lesznek a járásokban: a főbíró, a szolgabíró, vagy nem tudom, minek akarják újabban nevezni. Es így megint csak az lesz, a mi eddig volt. Eddig a főispán candidált valakit, azt rnonván, tessék megválasztani. Most az ő ajánlatára kinevezi ugyanazt az egyént a minister. Es a felelősség? Arra még gondolni sem lehet. Ha vizsgálom ezen új törvényjavaslatot, én az államosítást és az önkormányzatot összeegyeztetni semmikép sem tudom. Ha úgy fogjuk fel az államosítást, mint a hogyan államosíttatott a törvénykezés; ha úgy veszszük az államosítást, mint a miként az adóügy államosítva lett: akkor én ezt értem és ha a többség elfogadja, nem szólhatok semmit; de önök azt mondják, hogy »önkormányzat és államosítás*! Pedig ez két egymással merőben ellenkező fogalom. Az, hogy a közigazgatásban az állam gyakorolja a felügyeletet, az én felfogásom szerint legalább nem ütközik természetadta törvénybe. De hogy egy államot ellenőrizzen a közönség és hogy a közönség gyakorolja a felügyeletet, az merőben lehetetlen. Én a 60-as évek óta folyvást a közigazgatás terén működöm és azzal bajlódom, de ré-