Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-507
50?. országos ülés 1891. jnnins 17-én, szerdán. 263 ítéljenek azután a fenforgó ügyekben. Látjuk ennélfogva, hogy a főispán akkor tisztán csak elnöke volt ennek az autonóm közegekből alkotott bíróságnak, illetőleg közigazgatási intézménynek 5 és Botka maga mondja, hogy: »Politikai szempontból vizsgálván a megyei képviseletet, kettőre fektetünk nagy súlyt; első, hogy a nagy vagyon és ebből folyó mások fölötti hatalom nincs a (jualificatiók közé föl véve és ez az ős megyei kormányzatnak egyik kiváló gyöngye, melynek alapián a középvagyonú osztálynak a megyei ügyek elintézésénél irányadó befolyása fejlődött ki. Nagy politikai sálylyal bír szintén a képviselők számának arányos nagysága, melyről a fölhozott példák tanúskodnak. Ilyen egészséges alapokon nyugvó intézmény tehát alkalmas volt arra, hogy a megyének oly szilárdságot kölcsönözzön, melylyel a hazára nehezedett nagyszerű viszontagságokat is, a milyen volt a tatárpusztítás, a várispánságok rombadűlése, az anarchia és olygarchák rakonczátlansága, győzelmesen kiállhassa, sőt életképességénél fogva mindezen viharok daczára növekedve fejlődjék«. Schwarcz Gyula t. képviselő úrnak felhozott példája ellenében, ezeken kivííl még egy sor concret esetre is tudok hivatkozni, részint a Botka által idézett kútfőkből, részint a magam által az okmánytárakból kiírt adatokból. így Botka említ egy, 1214-ben Gömörmegyében tartott ülést, a melyen ily »boni, yiri ejusdem provinciae«, tehát Gömörmegyének választott békebírái tanácskoztak és ítéltek a főispán elnöklete alatt. A váradi Regestrum is már András király korából több ily esetet sorol fel. 1232 : ből szintén érdekes eset — és ezt az Árpádkori Új Okmánytárból írtam ki, — hogy Zala vármegyében, a nemesek Kehidán — a hol Deák Ferencz született — tartottak gyűlést s ott törvénykezési és administrationalis ügyeket intéztek el. IV. Béla király pedig — Fejér Codex Diplomaticusa szerint — 1243 ban a szepesi lándzsás városok nemességének bizonyos privilégiumot biztosítván, ebben a következőleg rendelkezik: »Item Comes de Seepus nec ipsos, nec eorum iobbagiones possit judicare, nisi in causis furti, monetae et decimarum; causis autem mimitis, inter se ortis, definiendis ipsimet sibi possint juclicem eligere, quetn vellent«. Tehát ezekre nézve maguk választhattak elintéző bírákat, úgy, a mint ez az országban már szokásban van. Itt van íme 1243-ból egy positiv adat, annak daczára, hogy Schwarcz Gyula t. képviselő úr azt állítja, hogy IIT. Béla utódainál ez nem volt úgy, — holott ím a király maga intézkedett, hogy a megyék békebírákat válaszszanak. És itt újra hangsúlyozom : ott van az, hogy a maguk közt előforduló kisebb ügyekben; mert a kivett három nagy ügy a nádori, illetve királyi bíráskodásnak volt fentartva. 1240-ben pedig a Hunt-Pázmán nemzetség tagjai a temesi prépostsággal perlekedvén: »Partes coramnobis — így szól a nádor — proponentes consveto jure bonorum petienmt, ut si possent ratione praevia viris probis mediantibus formám agerent compositionis, qui tandem permissione a nobis faeta, viris idoneis, interpositis, solito more virorum in talein compositionem devenerunt.« A törvény tehát ismét hangsúlyozza, hogy a szokott módon válaszszanak ily jámbor és értelmes embereket, a kik »fogott bíräk«-nak neveztettek. Ez ugyan perlekedés! ügy, de mégis önként választott bíráktól van szó. Még nevezetesebb 1248-ból egy eset, midőn Győr és Komárommegyék rendjei már mint nemesi collegium gyűléseznek, a szentmártoni benczés apátság és a templariusok közti vitás ügyben. Az mondatik erre nézve az okmányban: »consilio eöllegii nobilium et assensu«, tehát máinemesi collegium ítél Győr- és Komárommegyék részéről 1248-ban a felmerült ügyben valamely kétségtelenül nagyszabású megyei gyűlésen. így volt ez 1257-ben Zala s 1278-ban Somogymegyékkel. Végre 1291-ben, tehát III. András korában, már meghatároztatott, hogy a s>boni homines« és »boni viri«-k száma »quatuor«, vagyis négy legyen. A négyes szolgabírói intézmény kifejlődése már az Árpádok korában rendszeresítve van. Nem akarom a t. ház figyelmét az Árpádkori megyékkel tovább fárasztani; (Halljuk/ Halljuk!) hivatkozom e helyett arra, hogy végig kisértem a megyét Szent-István korától egészen III. Andráséig és hogy mindenütt van nyoma a választásnak. S Botka szerint már magának SzentIstvánnak törvényéből is ki lehet ezt okoskodni, a mennyiben a bírságoknak egy tizedrésze az ügyeket intéző békebíráknak, az arbítereknek ítéltetik oda. E szerint már Szent-István korában is voltak ilyen fogott vagy választott bírák. Szent-István korától III. Andrásig ezen intézmény mindinkább kiterjesztetett és mindinkább szélesebb alapokra fektettetett. Schwarcz Gyula t, barátom ezután megemlékezvén Zsigmond koráról, I. Ulászló 1444-iki és II. Ulászló 1507-iki decretumáról — röviden érintvén a mohácsi vészt — áttér az 1687-iki országgyűlésre. Schwarcz Gyula: Nem írtam történetet! Thaly Kálmán: Igen jól tudom t. képviselőtársam, s azért bátor leszek azt, a mit ő a vármegyék fénykoráról elmondani elmulasztott, pótolni. (Derültség bal felöl.) Sajnálom, hogy már előbb nem méltóztatott a teremben lenni; ugyanis beszédem elején széles olvasottságáról; fényes
