Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-507
507. orsiftgos ülés 1891. jnnlus 17-én, szerdán. 250, nézve magamat, korántsem akarom hozzá hasonlítani , sőt olyformán érzem magamat, mikor Schwarcz Gyula képviselő úrnak alkotmánytörténelmi fejtegetéseit kísérlem meg bírálni, mintha ő az én Rákóczi-kori dolgozataimat akarná tüzetesen kritizálni. Azt hiszem, mikor ezt kijelentem, elég szerényen ítélek magam fölött és eléggé hódolok az ő tudományának és tehetségeinek, a mit nemes ellenféllel szemben mindenkor igen szívesen teszek. Miután azonban azon történetíróknál, kik az eredeti kútforrásokból búvárkodva, a vármegyék múltját tüzetesen tanulmányozták, miután továbbá magukban a kútíörrásokban : Fejér »Godex Diplomaticus«-ában, az Árpád-kori Új Okmánytárban stb. olyan adatokat találok, a melyek a Schwarcz Gyula t. képviselő úr által idézett adatokkal és azokból levont állításokkalteljesen össze nem egyeznek: kénytelen vagyok ezen össze nem férő dolgokat megvilágítani és a magam következtetéseit azon adatokból, a melyeket idézett és az azokhoz csatlakozó, velük egyenértékű más adatokból a szerint vonni ki, a mint azt meggyőződésem szerint igazságosnak találom és tévedéseit rectificálni, a mennyiben azok tévedések; sőt azt hiszem, egyik-másiknak legalább hézagosságáról felszólalásommal lesz szerencsém őt magát is meggyőzni. Mielőtt azonban felolvasnám Schwarcz Gyula t. képviselő ur beszédéből azon passusokat, a melyekre nézve megjegyzéseket óhajtok tenni, történeti adatokkal szemben történeti adatokat állítva: legyen nekem megengedve, t. ház, hogy a vármegyei intézménynek ősi alakulásáról röviden szólhassak; röviden — mondom — csak azoknak kedvéért, a kik bár ezen intézménynek jelenét és közelebbi múltját nagyon jól ismerik, rég múltjával azonban s szervezetével az ősidőkben talán kevéssé vannak tisztában. Nem lehet ezt csodálni, a mennyiben az ide vonatkozó adatok nagyrészt csak okmánytárakban találhatók és oly szakíróknál, kiknek nagy része latin nyelven, régi időben írt és a kik általában kevesek által olvasottak. A történelem tökéletesen még nem állapodott meg a vármegyék keletkezésére nézve, hogy ezt minden kétségen fölül bizton, ehhez vagy ahhoz az uralkodóhoz fűzhetné. Leginkább két iskola van, a melyeknek egyike Béla király jegyzője Annonymus nyomán magát Árpádot tartja a megyék megalapítójának, a vérszerződés idejéből, az alkotmány kezdetéből vonván le azok alakulását, a mint ez egynémelyik megyére, névszerint Csanádra nézve kétségtelenül áll, ha Annonymus tekintélyét elismerjük. Vannak azonban ismét mások, és ezek nagyobb számmal léteznek, a kik a megyék szervezését Szt. Istvánnak tulajdonítják. Kétségtelen, hogy Árpád az általa meghódított s megszállott országban az akkori viszonyokhoz képest bizonyos autonomicus szervezetet létesített; azonban itt positiv adatokat az egy Annonymuson kívíü nem bírunk, őt pedig nem fogadhatjuk el kétségtelen hitelű tekintélynek a megyei szervezetve nézve, mert ő a maga korában, a Xli. században, mások szerint a XIII. században létezett megyék állapotát írta vissza Árpád korára. Ugyanily analógia szerint az egyes nemzetségek megszállásából azt kell következtetnünk, hogy valamint a kunok szállásokban, a széke lyek hadak szerint szállották meg az elfoglalt terűleteket : szintúgy Árpád magyarjai nemzetségek szerint telepedtek le; mely területek és szállások alakulásáról számos okmány van, hogy pl. az Aba, Örs, Bors, Gútkeled, Csák stb. nemzetség az ország mily részeiben telepedett le. Nagyon valószínű tehát ennélfogva, hogy a mint nemzetségek szerint ,történi a letelepülés: egyes várak, melyeket Árpád elfoglalt, mint Ungvár, Nyitra; vagy pedig épített, mint Munkács, Borsva, Csongrád stb. várakat, ezek lettek az egyes nemzetségi szállások központjai, a nemzetségek hadainak őrzésére bízattak és ezért a várak körül határok képződtek s e terűletet ők megyének nevezték, mely Szent László és Kálmán korában is így neveztetik. E megye azonban még nem a mostani megye őse volt. hanem mintegy a kunok és székelyek területeihez hasonlítható. Ez körülbelül egy századig állott fenn; de az akkori közigazgatási autonómiáról adataink nincsenek, s természetes, hogy azon messze korból csak hézagos adatok, inkább combinatiok, sejtelmek alapján lehet következtetni. Bizonyos az, hogy I. vagy Szent Isván nagy államalkotó szelleme előtt, bár ő itt kész országot talált, a nyugati civilisatio beültetése közben azlebegctt, hogy az általa jól ismert frank, burgund, germán és más népek példája szerint létesítsen bizonyos hadi törzs és polgári kormányzati székhelyeket, a melyek által azután béke idején csendességben és nyugalomban tarthassa és a polgárosodásnak mindinkább megnyerhesse országát; háború idejében pedig mindenkor kész hadi szervezetet találhasson. így Szent István alapította az ősi megyéket, a várispánosságokkal kapcsolatosan. Itt már megint kétfelé oszlanak a historicnsok: vannak olyanok, a kik azt állítják, hogy a vármegye külön intézmény volt a várispánságoktól; nevezték parochiának. provinciának ; volt comes parochialis, comes provinciális és viszont voltak várispánok, comites castri, — tehát hogy ezek külön állók voltak, ügy lát szik azonban, és én tanulmányaim alapján azok felé hajlom, a kik azt állítják, hogy a régi provinciák, vagyis a megyék nagyobb terűletet foglaltak el, mint a várispánságok; úgy, hogy egy megye területén több várispánság is feküdt; H3*
