Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-506

506. országos ülés 1891 június 16-án, kedflétt. §47 a szőnyegen levő törvényjavaslatot nemcsak a kormánypárt, de a vele szemben bizalmatlan ellen­zéki párt egy része is megszavazza — hogy azok, a kik Kossuth Lajos nevével élnek, az ő leg­szebb alkotását, a népképviseleti rendszert ten­nék könnyelműen játékszerré. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj. Mozgás a szélsőbalon.) T. ház! Az obstruetio igen veszedelmes fegyver. (Felkiáltások a szélsőbalon: De hol van ? Nagy zaj.) Ha megígérik, hogy nem lesz, min­dent visszavonok. (Mozgás a szélsőbalon. Fel­kiáltások a jobbóldalon: Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Méltóztassék mindenkinek vélemé­nyét meghallgatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Fenyvessy Ferencz: Az obstruetio, t.ház veszedelmes lenne, ha lesz, mert az olyan kés, a melynek nincs markolatja: minél erősebben sújt és vág vele valaki, annál mélyebben sebzi meg ön magát. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert igaz marad az, a mit dicsőült gr. Andrássy Gyula a pártokról mondott; »minden pártnak — mondja gróf Andrássy Gyula — van vonzó és van taszító ereje; ha egy párt a hazaszeretet szülte érzületében feljajdul — a miben kételkedni nincs jogom; — ha egy párt részéről beszédek mon­datnak, bármely hosszúak, bármely szenvedélye­sek, de nem olyanok, a melyek lent alant kere­sik a tárgyat, de igenis fent a magasban az elvek és eszmék küzdelmeiben és mikor magok emelkednek, másokat is emelnek : ezen tények vonzanak, elismerést, becsülést érdemelnek. De, t. ház, ha az czéloztatnék, hogy minden egyes paragraphusnál — a mint a lapokból olvasom — húzzák-vonják a vitát, agyonbeszélés, név­szerinti szavazás által . . . Gr, Károlyi Gábor: Maga beszél agyon bennünket. Fenyvessy Ferencz: Én c-^ak gr. Károlyi Gábor agyához beszélnék, ha volna neki. (Zaj a széhő baloldalon.) Ha ilyen obstruetio ezéloz­tatik, ez az eljárás, t. uraim, nem vonz: ez taszít és rokonszenvet alig ébreszt. (Úgy van! jobb felől.) Nehogy kifáraszszam gróf Károlyi Gábor agyát, bevégzem beszédemet. (Hallju ':! Halljuk!) Én sürgős szükségnek tartom, hogy e javaslat törvényerőre emeltessék; sürgős szükségnek tar­tom, hogy a kinevezési rendszer behozassék e hazában, nemcsak állampolitikai, nemcsak nem­zet-fentartó okokból, de még egy okból, a mely e vitában kevés figyelemre lett méltatva, hazám ifjú nemzedékének intelligentiája szempontjából. Szemünk előtt nő fel újból egy ifjú nemzedék, a melyről lehet akármilyen a véleményünk, de azt tagadni nem lehet, hogy bennük és általuk egy-egy csoport képzett, derék, tamilt ifjú ember áll a nemzeti mi gyár állam rendelkezésére; és vájjon, t. ház, nem foghatja-e el keserűség a nemzet ifjú intelligentiájának egy seregét, ha látnia és tapasztalnia kell, hogy ő hiába tudja, hogy ő épen oly tagja e hazának, mint bárki más, hogy ő hiába érez együtt az egész nemzet­testtel, hogy hiába csüng lelke rajongásával mindazon, a mi a nemzet aspirtaioit képezi, hiába tanúi, készül, fárad, dolgozik: a megyei pálya előtte zárva van. (Élénk helyeslés jobb felől. Ellen­mondások és zaj a szélsőbalon.) Hatvanhárom megye hatvanhárom kapuján, a hol nem ismerik, hiába kopogtat. Lehet neki a legszebb bizonyítványa, lehet a legnagyobb készültsége, még sem lesz megválasztva, hanem helyette és ellene az, a kinek az alispán nevenapján a hivatalt már oda­ígérték. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Zaj a szélsőbalon.) Mi, t. ház, a kik a kinevezési rendszert helyesnek tartjuk és véljük, mi nem akarjuk ledönteni azt az ősi házat, a melyről Polónyi Géza t. képviselő úr oly szépen és kegyelettel emlékezett meg, mi csak ezt a kaput akarjuk betörni, hogy azon szabad szellem, friss szellemi erő, hogy egy-egy darab Magyarország, mely európai, de egyixttal magyar is, vonulhasson be a vármegyébe. (Mozgás a szélsőbalon.) Mi a 63. különböző megyei czímer helyébe csak egy czímert teszünk, de ez a czímer aztán rajongá­sunk méltó tárgya, (Mozgás és felkiáltások a szélső­balról: A kétfejű sas!) közszabadságunk biztosítéka: az egységes magyar állam czímere. (Élénk he­lyeslés jobb felől.) Én az ezen czímer által képviselt hazának örömmel fogom megszavazni a benyújtott törvénye­javaslatot, (Élénk helyeslés jobb felől.) Nagy István jegyző: György Endre! (Felkiáltások: Öt pereznyi szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet.) Elnök : Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést megnyitom. Szólásra ki következik? Nagy István jegyző: György Endre! György Endre: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Hogyha követve az előttem szóló t. kép­viselő úrnak felfogását, hódolok a parlamenti illemnek, a mely megköveteli, hogy azok, kik egy fontos kérdésben más álláspontot foglalnak el, mint azon párt, a melynek kebelében eddig­elé működtek, kötelesek nyíltan, a parlament színe előtt indokolni újonnan elfoglalt álláspont­jukat, rövid pár perezre igénybe veszem a t. ház kegyes figyelmét, egyúttal kegyes elnézését is kérem (Halljuk! Halljuk!) Nem azért, mintha szokatlan dolog volna előttem oly álláspontot foglalni el, a mely ezen házban általános rokon­szenvvel nem találkozik; hiszen a t. ház kegyes lesz talán visszaemlékezni arra, hogy voltak esetek, midőn egymagam állottam fel ezen ház

Next

/
Oldalképek
Tartalom