Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-504

204 501, országos Ölés 1881. jnnins 13 án, szombaton. ton megtartatott mostanáig. Az a kifogás tehát, hogy nem találkozott volna jelenleg oly egyé­niség, a ki ezen állást be tudta volna tölteni, el nem fogadható. Hiszen b. Orczy és Szögyényi sohasem szolgáltak a diplomatiában, innen a képviselőházból és a közéletből mentek oda. Én nem akarom a többséget megsérteni azzal az állítással, hogy azon az oldalon nem lennének erre való egyének. Nem hiszem ezt, mondom, de ha hinném is, nem mondanám meg a kül­föld előtt, hogy Magyarországon nem találkozik egyén, a. ki ez állást képes volna betölteni. A mi azt illeti, t. ház hogy a jelenleg oda kinevezett udvari tanácsosnak gr. Cziráky Béla urnak még bizonyos iskolán kell keresztűl­mennie, mert jelenleg az illető osztály vezeté­sére képesítéssel nem bír, ezt el nem fogad­hatom. Mert ha ő még most nem képes ezen állás betöltésére, tetszett volna oly egyént választani és kineveztetni, a ki annak a betöltésére képes. Nekem tudomásom van arról, hogy proponálva volt egy olyan diplomata, a ki ma is diplomatiai szolgálatban van — Burján a neve — hanem őt a ministerelnök úr nem fogadta el. Nagyon jól tudom, t. ház, hogy a küliigy­ministeriumban csak két osztály van. Az elsőnek a vezetője voltaképen államtitkári teendőket teljesít, a második az administrativ ügyekkel foglalkozik, a harmadik osztály vezetője a kereskedelem-politikai ügyek élén áll. De épen az a körülmény, hogy csak egy osztályfőnök van, a ki politikával foglalkozik, a ki a minis­tert helyettesíti, szükségessé teszi azt, hogy ha a minisíer nem magyar, hanem osztrák : akkor a paritás, vagy ha önöknek úgy tetszik a dua­lismus alapján legyen az őt helyettesítő o: ztály­fonök magyar. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mutassuk meg a külföldnek, hogy ott vannak magyar emberek és hogy az a közös kültigyminisíerium nem csupán osztrák minis­terium, a. minek most külsőleg is inutitkozik. Mert most elkezdve a pecsétjétől, a mely ma a dualismus 24-ik esztendejében még mindig ugyanaz, mint volt Metternich herczeg idejében, tudniillik a kétfejű sas, ha méltóztatik a sche matismusban végig nézni, látni való, hogy a ministeriumnak csak 7°/o-) e magyar, a hadügy­minísteriumnak pedig csupán 2%-a. No hát, t. ház, hol van itt a paritás, hol van itt a dualismus? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk szükségünk van arra, hogy Bécs­ben úgy az osztrákokkal szemben, mint a küíügy­ministeriimmál a külfölddel szemben tanúbizony­ságát adjuk annak, hogy legalább azt a kevés jogot, melyet az 1867-iki alkotmány az ország­nak meghagyott, érvényesítjük (Helyeslés a szélső baloldalon) és hogy ott nekünk vannak em­bereink. Mert ha az a theoria kap lábra, hogy azért nem lehet oda magyar embert, küldeni, mert nincsenek jártas diplomatáink; másrészről, ha nem gondoskodunk arról, hogy legyenek: akkor a jelen állapot örökösen fenn fog maradni. Nem fogadhatom el a ministerelnök úr vá­laszát. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. képviselőház! Csak egyre akarom a t. kép­viselő urat figyelmeztetni: arrat. i., hogy ily sze­mélyes kérdésekre, a melyek még el nem dön­tettek, hivatkozni nem szokás. A t. képviselő úr jónak látta ezt tenni; de biztosíthatom őt, hogy a mi a Sofiában levő diplomatiai ügynökre vo­natkozó állítását illeti, informatioja teljesen hi­ányos volt. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministerelnök úr válaszát Pázmándy képviselő úr interpellatiojára tudomásul venni, igen, vagy nem"? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő ura­kat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóz­tassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Következik a ministerelnök úrnak, mint belügyniinisternek válasza Pázmándy képviselő úrnak második interpellatioj Gr. Szapáry Gyula ministerelnök, mint belügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Pázmándy képviselő úr interpellatiot intézett hozzám az iránt, hogy miként van az, hogy a vasmegyei alispán a rendes fizetésén kívül 1300 frt pótlékot húz és azt a kérdést fűzte hozzá: való-e az, hogy ő ezen összeget mint sze mélye s pótlékot húzza? Kétséget nem szenved, t. ház, hogy azon kimutatásban, melyet volt szerencsém a t. háznak benyújtani arra nézve, hogy a tisztviselők fize­tése mennyi volt a múltban, mennyi a jelenben és mennyi lesz a jövőben, a »megjegyzás« rovat­ban csillag alatt az áll, hogy a vasmegyei al­ispán a fizetésén kívül 1300 frt pótlékot húz. T. ház! Az, hogy az alispánnak fizetésén kívül 1300 frt jár, az teljesen való; csakhogy ama, kimutatásban, melyet a számvevőség készített, téves az a megjegyzés, hogy az az összeg mint személyes pótlék jár. Bátor leszek előterjeszteni ezen ügy állásai; úgy, a mint ez Vasmegyének legutóbbi közgyű­lésén — ha jól emlékszem június íl-én — a Szecsődy Kálmán bizottsági tag úrnak e tárgy­ban tett interpellatiojára adott válaszból is ki­tűnik. (Halljuk! Halljuk !) 1883-ban választatott meg ő Vasmegye alispán­jává, rendes fizetésén kívül természetben való la­kással. Az ő lakása volt pedig egy, a megye tu­lajdonát képező Stáb nevezetű házban. 1887-ben az igazságügyinmister úr kezdeményezésére a

Next

/
Oldalképek
Tartalom