Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-504

194 504. országos ttlés 1891. Junins IS án, szombaton. tosít bennünket arról, hogy az, a mi megtörtént a múltban, a jövőben megtörténni nem fog? (Űgy van! Űgy van! a szélsőbalon.) A mint a múltban sohasem az országgyűlés volt az, a mely Magyarország függetlenségét megmentette és biztosította, hanem mindig a vármegye és az önkormányzat, úgy a jövő számára is meg kellene gondolni önöknek, vájjon méltó-e, vájjon helyes-e, hogy könnyelműen oda dobjuk azon institutiot, a mely eddig ezredéves múltat biztosított ennek a hazának. (Igás! Úgy van! Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Most, t ház, a választás és a kinevezési kérdés elvi jelentőségéről akarok még néhány szót mondani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Azt mondják, hogy a kinevezett tisztviselő azért jobb, mert a választott tisztviselő megbízhatlan, pajtáskodó s a sógorság, komaság és atyafiság nála a döntő. Hát a kinevezett tisztviselővel jobban állunk-e? Vájjon a kinevezett tisztviselőnél az az »úri hunezutság«, mely a t. államtitkár úr véleménye szerint az önkormányzatnál érvényesül, teljesen elsimúl-e? Én azt hiszem, hogy a különbség csak az, hogy az Úri hunczatság helyét a nagyúri himczutság váltja fel. (Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) A kinevezett tisztviselői rendszernél, mint azt más államok példája elevenen bizonyítja, első sorban felburjánzik a tisztviselők megvesztegethetősége, sőt mint Franeziaországban felburjánzott, a tisztviselői állások megvásárlása. (Úgy van! a szélzö baloldalon.) A franezia nagy forradalom kitörésének egyik közvetlen szülőoka az volt, hogy Francziaországban a kinevezett tisztviselői állás nem a diplomán, nem a qualification múlt, hanem azon, kogy ki ad többet érte? A protectio, a mit az önkormányzatnál nagyobb hullámokat vető család, rokonság gyakorol, hát ez nem hárúl-e át a kinevezési rendszerre ? Hát annak a ministernek, a ki azt a. tisztviselőt kinevezi s annak az államtitkárnak és főispánnak, a ki azt szintén kinevezi, nincsen atyafisága? (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: De mennyi van!) Nincsen rokonsága? Nincsen sógorsága ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Van. Csakhogy azzal a különbséggel, t. képviselőház, hogy addig, inig az önkorraányz ;t terén a családot és a pro.ectiot az egész vármegyében, itt csak a mágnás-casinóban fog kelleni keresni. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) De t. képviselőház, hát nem alaphibája-e a kinevezési rendszernek az, hogy minden kinevezett tisztviselőnél, úgy, mint nálunk ma a bíróságnál van, kaszt keletkezik a szó legszorosabb értelmében, a mely elzárkózik a társadalomtól? Azt mondják: pajtáskodás! Igaz, a kinevezett tisztviselő nem lesz pajtása, nem lesz barátja annak a népnek, a melynek életszükségleteit nem is ismeri, hanem először szolgája lesz a kormányhatalomnak és másodszor parancsoló ura akar lenni magának a közönségnek. (Igaz! Úgy van! n szélsőbalon.) De a ki felismeri a közigazgatásnak azon alapelvét, hogy az igazságszolgáltatásnak a jogszolgáltatás s a közigazgatásnak a szükség és I czélszerűség az alapfogalma: vájjon ád-e előnyt a közigazgatás azon rendszerének, midőn mint azt gr. Apponyi képviselő úr beszédében mondta, a kinevezés rendszerének egy előnyét abban látja, hogy ezentúl azon nemzetiségek, melyeknek tagjai az ő területi s faji, valamint rokonsági összeköttetéseiknél fogva ott nem megbízhatók az állam számára és ott nem tölthetik be helyesen feladataikat, hogy azon tisztviselők, kik a nemzetiségek részeihez tartoznak, később a magyar vidékeken hűségesen fogják feladataikat teljesíteni. Vájjon az az áthelyezhető tisztviselő, az a Reissig Ede főispán, a kit Vasmegyéből Békésraegyébe küldenek, alkalmasabb-e arra, hogy a helyi szükségleteket s azok czélszerűségi viszonyait jobban megítélhesse, mint az, ki együtt nőtt fel azokkal, a kik szükségleteinek kielégítéséről van szó. Nos, Apponyi t. képviselőtársam, ez az argumentum, ha röviden akarnám összegezni, annyit jelent, hogy az államosítás egyúttal jelszó: hivatalt a nemzetiségeknek ! Megengedem, hogy a t. képviselő úr nem megy tovább, minthogy természetes is, hogy a kik az állammal szemben megbízhatóságukat nem igazolták, tisztviselők ne lehessenek. Mert természetes, hogy Doda Trajánból vagy Axentiebő] nem akar Debreczenben polgármestert csinálni De t. képviselőtársam elmélete szerint Zay Adolf t. képviselőtársunkból már igen jó polgármester lesz Budapest fővárosában, mert államjogi szempontokból őt megbízhatónak tartja; a szász kerületben, otthon nem alkalmas állami functiok végrehajtására, de Félegyházán vagy Fülöpszállásou nagyon hasznos tagja lesz a közigazgatásnak, (Derültség a szélsőbalon) De számoljunk le általában ezen nemzetiségi kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor halljuk, t. ház, ezt a nemzetiségi érvet a vitába belevonni, mondhatnám, valahányszor egy-egy alapvető alkotmányos intézményünket meg akarták csorbítani, mindig a nemzetiségi érvre hivatkoztak. (Igaz! Űgy van! a szélsőbalon.) Hát nézzünk a. szemébe ennek a nemzetiségi kérdésnek. (Halljuk! Halljuk!) Azt állítják önök, hogy az államosítással önök a nemzetiségeket meg fogják magyarosítani. Szeretném, ha ezt a tételt önök közül valaki megerősítené, (Mozgás jobb felöl.) mert mit érthetnek mást önök az alatt, mint hogy az államosítás hasznos fegyver lesz