Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-481
481. országos Illés 1891, április 22-én, szerdán. talomnak a pártkormányzaton nyugvó és a többségi rendszernek kitett orgánuma. Semmi kétség nincs az iránt, hogy míg egyrészt a törvény a bírótól qualificatiot követel meg: addig, úgy, mint a főispántól, az igazságiigyministertől sem követeli a törvény a qualificatiot. Qualifieáltabb lehet ugyan tényleg az igazságügyminister, mint magok a bírák; de a törvény ma lehetővé teszi azt, hogy bírói qualificatio nélkül is lehessen valaki igazságügyi minister. Midőn ily lehetőségekkel kell, t. képviselőház, számolnunk; midőn a pártkormányzat esélyei máról-holnapra azt is lehetővé teszik — talán nem tartják önök örökre kizártnak — hogy mi is ültethetünk oda valamikor igazságügy' ministert: az önök szempontjából talán mégis mélió lesz megfigyelés tárgyává tenni, vájjon helyes-e a pártkonuányzat és a korteskedés czéljának kitett igazságügyininistert oly jogkörrel felruházni, a melyben minden kétséget kizárólag a törvényre támaszkodva belenyúlhat a bírói függetlenségbe, iigy, hogy őt működésében magaviselete szempontjából reoensio alá vehesse. Én ezt megengedhetőnek nem tartom: és ezért, de másrészt, mert feleslegesnek tartom, hogy a magyar törvényhozás többsége előtt elvi szempontból ezen bármennyire fontos kérdést bővebben Altassam, utalok azokra, a miket Veszter Imre t. képviselőtársam elmondott és a melyekhez teljes mértékben hozzájárulok. Hozzájárulok annyival is inkább, mert kétség nem lehet az iránt, hogy ha egy törvényjavaslatban az áll, hogy »a felügyeleti jog köréhez tartoznak különösen* : a magyar etymologia szabályai szerint, oda ezeken kivül még mást is kell érteni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalról: Sok dolog tartozik a felügyeleti joghoz!) Méltóztassanak azokat felsorolni. Én mindjárt ki fogom mutatni Körösi Sándor t. barátomnak, hogy bevettek ide oly dolgot is, a mi felesleges, és a mi a fegyelmi törvényben van szabályozva: bevették a bíró magaviselete feletti intézkedést, sőt utalnak is az 1871 : Vili. törvényczikk 20. §-ára; bevették a megtorlási intézkedéseket; bevették a felügyeleti hatáskörbe az elnöknek azon discretionaritis jogát, hogy meginthet valakit, holott ez irányban a fegyelmi törvény intézkedik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a törvényjavaslat 64. §-ában hatályon kivül helyeztetnék az 1871: VIII. törvényezikknek ide vonatkozó rendelkezése: akkor érteném ezt; de ez nem történik. Tehát megmarad az 1871 : VIII. törvényczikknek azon rendelkezése, hogy az elnök valakit a fegyelmi jogkörben meginthet; de csodálatos módon ugyanezt beigtatják a felügyeleti jog körébe is, már pedig mindkettőhöz ez nem tartozhatik. (Helyeslés a széhő baloldalon.) Azokon kivííl, a miket Veszter Imre t. képviselőtársam felhozott és a mikre nézve az ő módosítását elfogadom, még egy pár megjegyezésem van. (Halljuk!) A mi engem aggaszt, az az, hogy a felügyeleti jog köréhez az alkalmazottaknak hivatalos működésére való őrködésen kivííl oda soroztatik az őrködés arra is, hogy »magaviseletük hivatali állásuknak megfelelő legyen«. Semmi véleményeltérés nem lehet köztünk az iránt, hogy a bírónak úgy privát, mint hivatalos ténykedés körében tanúsított magaviseletének olyannak kell lennie, mely állásának megfelel és a mely nemcsak tisztességes, hanem tiszteletet parancsoló és példaadó. A mi köztem és a t. többség közt esetleg véleményeltérés tárgya lehet, az az, hogy én a bíró magaviseletét az ő hivatalán kivííl semmi igazságügyrendőri intézkedésnek ki tenni nem akarom és ki tenni nem akarhatom, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert ha a bíró tisztességtelenül viseli magát a hivatalon kivííl, az a fegyelmi hatóság alá tartozik; ha pedig azon tisztességtelen magaviselet a fegyelmi vétségnél súlyosabb, akkor a büntető törvény szigora alá esik, esik a nagyközönség és a közvád controllja alá. De én nem engedhetném meg bármely törvényszéki elnöknek, bármely királyi táblai elnöknek, vagy bármely igazságügy luinisternek, hogy egy bíró családi életének szentélyét kutathassa. (As igazságügyminister tagadólag int.) Ezen szöveg szerint igen, mert a distinctio nincs megtéve. Szívesen veszem tudomásul, hogy az igazságügyminister úrnak nem ezek az intentioi; de kegyeskedjék megengedni, e pontok oly szerencsétlenül vannak szövegezve, hogy a ki magyarul ért, az minden kétség nélkül belátja, hogy a szövegbe ezek belemagyarázhatok. Ha teljesen tisztában vagyunk az iránt, hogy a felügyeleti jogkör a legjobb esetben sem terjedhet tovább, mint a bírónak hivatalában tanúsított magaviseletére: akkor számítok arra, hogy r a t. többség ezen distinctio megtételéhez hozzájárul; mert nem akarom azt, hogy kétség tárgyává tegyük az elnöknek felügyeleti jogát a bíró magaviseletére mikor az hivatalában van; e jogát nem kívánom restringálni, sőt magam is fentartandónak vélem; hanem ki akarom zárni annak lehetőségét, hogy a bíró hivatalán kivííl tanúsított magaviselete miatt, különösen a fegyelmi és bűnvádi jogkört illetőleg bármiféle secaturának kitétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem szabad ezt a dolgot azon ideális magaslatról megítélnünk, a mint mi itt a törvényhozás termében azt tárgyaljuk. Meg kell ezt a kérdést bírálnunk úgy, a hogy az az életben jelentkezik. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy könnyen megtörténhetik egyes vidéki
