Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

481, országos ülés 1891. április 21-én, kedden. 55 jobban van praecisirozva, mint az 1871 : VIII. tör vény czikkben. E praeeisirozás inkább korlátot képez, nem pedig a hatalom gyarapodását. Örülök a vita meglehetősen objectiv folyamának és épen azért egész nyugodtan akarom vizsgálni, minő jogosultsággal bírnak azok az ellenvetések, melyeket a törvényjavaslat ellen felhoznak. (Halljuk!) Az első ellenvetés abban áll és erre nem ugyan ezen (a baloldalra mutat), hanem a függetlenségi oldalról diadalmasan hivatkoznak, hogy ez az egész törvényjavaslat a codificatio szempontjából el van hibázva, mert összevegyít oly különböző dolgokat, a melyeket együtt szabályozni, egy törvényjavaslatnak némelyben közös, némelyben pedig nem közös elvei alá fogni helyesen nem lehet. így például azt mondják: helytelen az, hogy a bírák és az ügyészek a felügyelet szempontjából együvé foglaltatnak részben közös, részben — a mint a javaslatból világosan kitűnik — nem közös határozatokba. Mondják, helytelen az is, hogy még a bírói végrehajtók is felemlíttetnek e javaslatban. Harmadszor hely telén az, hogy — a mint kifejeztetett — az igazságúgyministerium egész administrativ szervezete bekebeleztetik a bíróságba. Ez ugyan nem történt; de hogy mi történt és pedig helyesen, azt az illető szakasznál meglátjuk. Helytelen az, hogy a szolgálati prag matica némely részei felvétettek; helytelen az, hogy a gyakorlati bírói vizsga itt külön megemlítés, részben szabályozás tárgyát képezi. Mindezek helytelenek. Szóval codificatio szempontjából ez egy teljesen elhibázott javaslat. Ha ez, t. ház, teljesen elhibázott javaslat: akkor mondhatom, hogy ez a javaslat igen jó társaságban jár ezen a hibás úton és nem ismerek országot, a mely a bírói szervezetet codificália s más úton járna, mint ez, és azon másik hibátlannak állított úton haladna. Sőt többet mondok — legalább a mennyiben én tőlem fog függni — nem is nyújthatok kilátást arra, hogy jövőben az igazságügyi kormány más úton fog járni, mint ezen. Miért? Mindenekelőtt nézzük, mi történt nálunk eddig. Horváth Ádám t. képviselőtársam szerint az mégis fonák dolog, hogy felügyelet szempontjából részben közös határozatok vannak, melyek ügyészekre is állanak, bírákra is De mennyivel helytelenebb dolog velna ugyanezen észjárás szerint, ha a felelősség szempontjából is volnának közös határozatok; pedig az a törvény, a melynek elveitől szerinte eltértünk, az 1871. évi VIII. törvényczikk, mely a bírói felelősségről szól, egyik szakaszában azt tartalmazza, hogy a 28-ik szakasz a) pontjában foglalt kivételekkel a bírói felelősségről szóló határozatok az ügyészekre is alkalmaztatnak. Az 1869: IV. törvényczikk, mely alaptörvénye a bíróságoknak, egész seregét tartalmazza a határozatoknak, melyek szempontjából az ügyészekre is kiterjednek. Ha tehát a bírói felelősség körében is vannak határozatok, és pedig igen számosak, a melyek közösen állanak ügyészre és bíróra: akkor abban, a mi felügyelet. a miben tehát az ügyész a bíróhoz mégis közelebb áll, mint a felelősség szempontjából, csak lehetnek határozatok, a melyek közösek és mindkettőre állanak; kivált, ha a törvényjavaslatban ki van tüntetve, mely határozatok állanak csak az egyikre, melyek csak a másikra. De nemcsak azt akarom mondani, hogy eddigi hazai törvényhozásunk úgy intézkedett; hanem méltóztassék megnézni a szomszédban, nyugaton, hol a bírói szervezetet codificálták, példának okáért Belgium, a német birodalom, vagy Olaszország mindazokat a hibákat, a melyeket szememre vetnek, egytől-egyig mind elkövették. Az a bírói szervezeti codex magában foglalja az ügyészekre vonatkozó intézkedéseket a végrehajtókról és greffierekről szóló intézkedéseket ; sőt még a bírói vizsgáról szóló határozatok is találhatók bennök. Mert hiszen ez is a bírói minősítés kellékeihez tartozik. A szolgálati viszony és különösen a pragmatica körébe tartozó intézkedések közül is számos foglaltatik azon codexekben. Szóval épen a teljesség szempontjából mindnyájan azt az utat követték, a melyet ezen törvényjavaslat választott. És ha — a mint remélem, nem nagyon hosszú idő múlva — bekövetkezik a bírói szervezetről szóló határozatok kimerítő, rendszeres törvénybe foglalása: ugyanazon utat fogjuk követni, a melyet a művelt külföld helyesnek tartott, hogy tudniillik nemcsak a szorosan vett bírákat, hanem az ügyészeket és segédhívatalnokokat is bizonyos tekintetben bele fogjuk vonni ezen codex körébe. Ez az egyedüli helyes j eljárás, a mely ha alkalmazható egy egész töri vénynél — mert a különbség törvény és novella | között nem akadályozhatja azt, hogy a bírák és | ügyészek közös határozatok alá ne vonathas, sanak — u<ryan miért ne lehetne őket egy ! novellánál szintén közö« határozatok alá vonni? (Helyeslés jobb felöl.) Abban tehát tökéletesen meg vagyok nyugodva, hogy helyes úton járok s mindaddig, a mig meg nem győződöm arról, hogy másutt, a hol codificálták, mindezeket külön törvénybe foglalták — ilyen államot pedig nem ismerek — megmaradunk azon az úton, a melyen a nyugotí államok is vannak a egészen jól érezzük magunkat azok társaságában. (Helyeslés jobb felől.) A második ellenvetés a költségekre vonatkozólag tétetett, a melyre nézve szintén nyilat-