Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-479
479. országos ülés 1891. április 20-án, hétfőn. 43 maradt sokáig a szónál, hanem csakhamar áttért a cselekvés terére és benyújtotta a királyi táblák szétosztásáról szóló törvényjavaslatot, mely azután, mint 1890: XXV. törvényczikk törvényerőre is emelkedett és most azon a ponton állunk, hogy ezen decentralisalt királyi táblák már néhány nap múlva meg is kezdik működésüket. Én, azt hiszem, t. ház, hogy az említett törvényjavaslat benyújtásával azt akarta jelezni a t. minister úr, hogy ő Magyarország igazságügyi reformját úgy véli keresztűlvihetőnek, ha a hiányzó törvények megalkotása előtt bírói és ügyészi szervezetünket kiépítjük. Rossi, a híres franczia jogtudós, a bírói szervezetet nyugvó géphez hasonlította, melyet a perrendtartások hoznak mozgásba. Ha tehát jó igazságszolgáltatást akarunk, akkor előbb a bírói szervezetet kell megalkotnunk és csak azután a perrendtartásokat, melyek ezt a bírói szervezetet majd mozgásba hozzák. A napirenden lévő törvényjavaslat igazságszolgáltatásunknak ezt a gépét a bírói és ügyészi szervezetet akarja megalkotni, mert csak ez által véli megvalósíthatónak azt a rég hangoztatott ezélt, hogy a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló perrendtartás hazánkban behozható legyen. Bordeaux, a franczia ismert jogi iró. azt mondja, hogy a bírói szervezet körűi előjöhető kérdéseket többfélekép lehet megoldani, de ezen kérdések a szerint oldandók meg: milyenek valamely nemzetnek a társadalma, ösztönei, szokásai és politikája. Tehát nekünk, magyaroknak is, fel kell ugyan használnunk más előrehaladottabb népek tapasztalatait és törvényeit, de nem szabad azokat vakon utánoznunk. A napirenden lévő törvényjavaslat se nem angol, se nem franczia, se nem német, hanem magyar törvényjavaslat és így, mint ilyent kell azt megvizsgálnunk. Meg kell vizsgálnunk először abból a szempontból, hogy vájjon ez az előrehaladottabb nemzetek törvényeiben és a tudományban helyesekfí! elfogadott alapelveken nyugszik-e az és hogy intézkedései megfelelnek-e a mi társadalmi és politikai viszonyainknak. Már most, ha én a törvényjavaslatot e szempontokból vizsgálom és azt keresem, hogy vájjon e törvényjavaslat a nélkül, hogy az 1869 : IV. törvényczikkben elfogadott bírói függetlenséget és elmozdíthatlanságot sértené, teremt-e bíróságaink közt összhangzatos rendet; ha én ezen szempontból vizsgálom ezen törvényjavaslatot : meg kell vallanom, hogy azt minden tekintetben kielégítőnek találom. A bíróságok feletti felügyeleti jogot ez a javaslat igen helyesen szabályozta, mert a bírónak ítélkezési szabad jogát — a mint már imént is említettem — nem érinti, nem sérti, hanem csak azt kívánja, hogy a bíró is megtartsa az igazságszolgáltatás körében megkívánt rendet. Az 1871. évi VHi. tcz. 5. §-a intézkedett ugyan a felügyeleti jogról, a mennyiben azt mondotta ki ezen törvényszakasz, hogy ő Felségének legfőbb felügyeleti joga, mely jogot az igazságügyi minister által gyakorolja, érintetlen marad. A törvény tehát már 1871-ben fentartotta és létezőnek ismerte el ő Felsége legfőbb felügyeleti jogát, a melyet az alkotmány szerint természetesen az igazságügyminister által gyakorol. De,ezen törvényszakasz nem rendelkezett azon szervekről, a mely szervek által az igazságügyminister ezen felügyeletet gyakorolja. A napirenden levő törvényjavaslat felállítja ezen szerveket és pedig nagyon helyesen nem a bíróságokban, mint testületekben, hanem a bíróságok és ügyészségek elnökei és vezetői személyében. Ily szervek hiányában az igazságügy ministernek eddig létezett központi felügyeleti joga hatálytalannak és sikertelennnek bizonyult be. Kellett tehát most már szervekről gondoskodni ; ezen szervek ezen törvényjavaslatban föl vannak sorolva. Remélni lehet, hogy ezen felügyeleti szervek által azon czélt, melyet már az 1871-iki törvény is elérni akart, sikeresebben lehet elérni, Nemcsak a felügyelet tekintetében, de egyéb tekintetben is sok helyes intézkedést tartalmaz a törvényjavaslat, nevezetesen pl. abban, hogy ezután az eisőfolyamodású bíróságokhoz nem kezdő, fiatal, tapasztalatlan bírákat kíván bírákúl alkalmazni, hanem a törvényben már jártas és tapasztalt bírákat; és hogy az alsóbb bíróságoknál létező kiválóbb bírák helyükön megmaradva, nagyobb fizetésben fognak részesülhetni. Kifogást emeltek a táloldalról az ellen is — s talán van is valami abban, a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam mondott, — hogy az alsóbb bíróságok bíráit, a járásbírákat királyi táblai bírói ranggal, a vidéki törvényszéki elnököket curiai bírói ranggal felruházni, az alsóbb bírákat czímmel felruházni talán nem helyes; de az én nézetem szerint, ha már csakugyan helyükön megtartatnak ezek a bírák: akkor igazságtalanság követtetnék el ellenük, ha legalább fizetésük nem javíttatnék. De ha már egyszer magasabb fizetésben részesülnek, nincs valami valami nagy nehézség abban, hogy az azzal járó czímet is megadják nekik, annyival inkább, mivel tulajdonképen nem is üres czímet fognak nyerni, hanem oly 6*
