Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-479

479. orsíágos ülés 1891. április 20.än, hétfőn. 37 költségek. Ezeknek a mennyisége iránt még átlagos számítást sem tehetünk, mert a királyi táblák deeentralisatioja csak most lép életbe, s az iránt, hogy ott milyenek lesznek ezen költségek, eddig nem is állhat semmi adat rendelkezésemre. Ezt tehát kiszámítani egyáltalán még csak hozzávetőleg sem vagyok képes. Ez az első positio, a melyre nézve a költségvetési fedezet kell s a melyet a zárszámadásban a t. minister úr el is fog iszáinolni, a melynek mennyisége iránt azonban tájékozva nem vagyunk. Itt van már most a második positiv tétel. A t. minister úr ugyanis a Budapesten elhelyezett mind a három törvényszék elnökének curiai bírói rangot ad. Itt megjegyzem, hogy a pestvidéki törvényszéki elnökségnek erre a rangra való emelését teljesen elhibázottnak, feleslegesnek és az ezzel egybekötött költségeket felesleges kiadásnak tartom, mert annak a törvényszéknek hebyes igazságszolgáltatási administratio és helyes bírói szervezet mellett előbb-utóbb más rendeltetése nem lehet, mint az, hogy beleolvasztassék a budapesti törvényszékbe, mert az a különálló pestvidéki törvényszék így magában nem állhat fenn helyesen, legalább nézetem szerint; hozzáteszem még azt is, hogy azon törvényszék elnökének, mint különben is vidéki törvényszék elnökének, sem rangfokozat! jellege, sem működési köre — méltóztassék azt nekem elhinni — nem indokolja azt, hogy ilyen kitüntetésben és egyáltalán fizetés-javításban részesüljön. Ezen a czímen 500 forintot tesz ki az első positiv összeg, a melyet ki lehet számítani. Most jön a 26. szakasz, a mely szerint 10 elnöknek euriai bíróvá való kinevezése válik lehetségessé. Tudom én, hogy a t. minister úr hozzá tette már a pénzügyi bizottságban azt, hogy ő fokozatosan kívánja ezt életbeléptéim, de én bírálom a javaslatot a szerint, a milyen jogosultságot a ministernek adunk. A t. minister úrnak joga van a törvényjavaslat szerint nem több, mint tíz, de addig terjedőleg igen, tehát tíz elnököt euriai bírói ranggal és czímmel kinevezni. Ez kitesz, t. képviselőház, az eddigi fizetés-különbözetet számítva, egyenkint 1.100 forint és összesen 11.000 forint költségtöbbletet. Most jön, t. képviselőház, az a bizonyos 107 nagyságos úr, vagyis a kik eddig járásbírák, vagy törvényszéki bírák voltak, azok ezentúl — majd megmondom, hogy nézetem szerint, mennyire végrehajthatatlan és czélttévesztett ezen része a törvényjavaslatnak — azok ezentúl az összlétszámnak megfelelőleg táblai bírákká, vagy főügyészi helyettesekké s a többivé lesznek. És itt is csak approsimativ számításra vagyok utalva, nevezetesen utalva vagyok arra, hogy egy átlagot vegyek; mert nem tudom, hány lesz kinevezve nagyságos úrnak a vidéki járásbírák közül, hány lesz budapesti járásbíróból táblai bíró, hány lesz esetleg ügyészekből főügyészi helyettessé; ez mind különböző fizetési fokozat lévén, nem lehet biztos számítást tenni, csak approximative veszem fel és építeni számadásaimat a 2.800 és 1.700 frtnyi fizetések különbözetére, tudniillik a vidéki törvényszéki bíró és a másodosztályú táblai bíró fizetése közti különbözetre, a mi 107-szer sokszorozva kitenne 110 ezer forintot. Itt azonban, miután időközben az illetők pótlékaikat, a melyeket netán élveztek, személyes, vagy működési pótlékukat elvesztik, a mennyiben ilyenek is lennének kinevezve, ezt le kell vonnom a 110 ezer forintból és így fog maradni ezen a czímen átlagúi százezer forintnyi kiadási többlet évenkint. Most jön a további kiadási többlet, a mely ismét problematicus és ki nem számítható még átlagösszegben sem és ez nevezetesen az, hogy az így rnegnagyságosított tekintetes urak a jövőre nézve, ha 10 év alatt és illetőleg 15 és 20 év alatt elő nem léptetik őket, akkor ők nem az előbbi fizetésükhöz, hanem igen természetesen most már a másodosztályú táblabírói fizetésükhöz mérten fogják kapni a tiz esztendős tíz százalékot és az öt esztendős öt százalékos pótlékokat, vagyis az a táblabíróvá tett járásbíró, ha időközben elő nem léptetik, minden tíz év múlva tíz százalékkal többet kap az eddigi fizetéséhez képest, öt év múlva pedig öt százalékkal kap többet. Itt én egy igen csekély összeget veszek fel, mert fel nem tehetem, hogy azon emberek, a kik ilyen kitüntetésben részestílnek, tehát mint legqualificáltabb emberek, törvényszéki és járásbírák, előléptetésben ne részestíljenek: azért én 10% pótlék czímen 5.000 forintot, az 5% pótlék czímen 3.000 forintot veszek számításba. És itt méltóztassék megengedni, hogy rövid időre megállapodjam és a t. minister úrtól felvilágosítást kérjek egy pontra. Azt mondja a minister úr, hogy az ő czélja, hogy azok a kiváló törvényszéki elnökök és járásbírák azon helyen megőriztessenek, a melyen hasznos szolgálatokat tehetnek. Azért ad azoknak magas czímet és jelleget. Hát én azt kérdem, vájjon el fogja-e a t. minister úr ezen czélt érni? Az én szerény véleményem szerint nem; és pedig azért nem, mert az így kinevezett másodosztályú táblabíró, törvényszéki elnök, ha curiai bíró lett, az ügyészből lett főügyészi helyettes, ha megmarad azon állásában, a hol ezen kitüntetést kapta, akkor nem mehet feljebb és belőle soha többé sem