Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

370 196. országos iil<% 1891. jnnius 4-én, csiitörtStttin, tisztán párturalmi érdekek, azt az eljárás bizonyítja legjobban, a melyet önök épen most a t. szomszédokkal szemben követnek, (Halljuk! Halljuk!) Mi történt? Azt tapasztaltam eddig más parlamentben, hogy minden kormány a világon, ha valami fontos javaslatot terjeszt elő, minél fontosí.bb az a javaslat, minél nagyobb súlyt helyez rá országos szempontból, annál inkább örül, ha e javaslat körűi minél nagyobb tömeg csoportosul, ha a támogatóknak minél nagyobb számára képes szert tenni. (Helyeslés a szélső haloldalon. Úgy van! a jobboldalon.) És mi történik nálunk? Mindjárt a szabadelvű kör első értekezletén, a melyben e javaslat tárgyaltatott, maga a kormányelnök, utána egy másik képviselő, vagy hogy egészen praecise beszéljek: a pártnak új generálisa és a pártnak legújabb közkatonája felszólaltak és mindketten nagy ünnepélyességgel kinyilatkoztatták, hogy e javaslatot maga a szabadelvű párt viszi keresztül, az az ő sajátja, az ő tulajdona, ha valaki támogatni akarja, ám támogassa, ha nem támogatja, az nem baj. Ugyanazt ismételte itt tegnap, nem tudom, megbízásból vagy a nélkül, a gárdának egy tisztje. Mit jelent ez? Nem jelenti-e azt, hogy önök nagyobb súlyt helyeznek arra, liogy ez az Önök pártjának a műve legyen ; mint arra, hogy általa az országnak basznáínak-e, vagy nem? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ha az ország érdeke feküdnék az önök szívén, akkor örülniök kellene, ha a javaslatot minél többen támogatják. (Felkiáltások jobb felől: Őrülünk is! Derültség a szélső baloldalon.) Mondom, még soha sem lett oly kézzelfogliatólag bebizonyítva, mint most, hogy önök a párturalom érdekeire fektetik a fősúlyt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az, a mi a t. kormánypártot illeti és most áttérek gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam magatartására. (Halljuk! Halljuk!) Távolról sem akarok neki szemrehányást tenni azért, hogy ő e törvényjavaslatot támogatja, illetőleg, hogy az alapeszemét, a mely abban nyilvánul t. i. a közigazgatás államosítását, a magáévá teszi. Ez igen természetes, hiszen ez az ő gyermeke, a kit mások elkereszteltek. Gróf Károlyi Gábor: Körűimetéltek! (Elénk derültég a szélső baloldalon. Mozgás.) Helfy Ignácz És ha a t. képviselő úr ott, azokról a székekről terjesztette volna be a maga által concipiált javaslatot mindazon körtílírásokkal, melyeket 8 contemplált; én akkor is ellene szavaznék: de érteném és tisztelettel hajolnék meg az ő meggyőződése előtt. De mikor az nem úgy terjesztetik elő, a mint ő óhajtotta; a mikor nincsenek meg azok a garamiak, a melyekhez ő kötötte az államosítás eszméjét ; mikor azok saját beismerése szerint még akkor sem ütnék meg azon mértéket, a melyet ő szükségesnek tart, ha nemcsak mint ígéretek, hanem mint tények volnának előttünk: akkor, megvallom, nem látok okot arra, hogy miért kell t. képviselőtársamnak úgyszólván megalázkodnia, (Ellemnondások jobb- és bal felől) és az ismételt viszszaútasítás daczára a t. kormánynak és pártjának segítségét felajánlania. (Felkiáltások a jobb és baloldalon. Nem áll!) Engedelmet .kérek, hallottuk a tegnapi beszédet, (Úgy van! Úgy van! szélső haloldalon.) hozzáteszem, hallottuk a t. ministerelnök úr felszólalását is, a melyre nagyon figyeltem; de megvallom, hogy azt, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam várt a t. ministerelnök úrtól, és a mit az egész ház supponált is, ezt a t. ministerelnök úr nem mondta. A t. ministerelnök úr beszélt arról, a mit úgy is tudunk mindnyájan, a mi a dolog természetében fekszik : ismételten kijelentette, hogy ragaszkodik a bizottság szövegezéséhez. Az igen természetes, hogy ragaszkodik ahhoz; hiszen hozzájárult. Ezt tudjuk. De nem ez volt a kérdés, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam felvetett. A kérdés az volt, hogy vájjon számíthat-e azon ígéretekre, a melyeket a ministerelnök űr a bizottságban tett, igen, vagy nem. (Úgy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások jobb felől: Megmondta!) Nagyon jól át fogják látni, hogy directe engem, mint pártembert ez a kérdés közvetlenül nem érdekel, de az igazság mindig érdekel és a a parlamenti vitatkozásbau a fődolog, hogy a helyzet mindig tiszta legyen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A helyzet pedig tegnap még inkább elhomályosodott, mint azelőtt; annál is inkább, mert a t. ministerelnök úr előtt felállott másodízben Tisza István képviselő úr és azzal zárta be szavait, hogy a mi a szabadság-biztosítékokat illeti, szók benne vannak a törvényben. Ez azt jelenti, hogy ezentúl semmi más biztosítékok kilátásban nincsenek. És mindennek daczára gr. Apponyi Albert t. képviselő úr lovagias kötelességének tartja támogatni a kormányt és a kormánypártot. (Mozgás a jobb- és baloldalon.) T. képviselőtársam beszéde folyamán azt mondta, midőn erről az oldalról némi kellemetlen meglepetést jelző zúgás volt, azt vetette közbe, hogy tizenöt esztendő óta foglalkozott e tárgygyal és arra az eredményre jutott, a merre jutott; hozzátette, hogy nála sokkal nagyobb férfiak is, habár más kiindulási pontból, ugyanezen eredményre jutottak. Megvallom, kivánesi volnék arra, hogy kik azok a nagyobb férfiak, mert én t. képviselőtársamat hazám nagyjai közé számítom, nála sokkal nagyobbakat nem igen ismerek. De ha már t. képviselőtársam megem-