Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-496
366 496 * ****** Mé» 18M melyről mondatott; a másikkal azért, mert hiába, bármit mondjon Tisza István t. képviselőtársam, tény az, hogy gr. Apponyi Albert e javaslatnál kettős, mondhatnám hármas minőségben kiváló nagy fontosságú szerepet visz. Fontos az ő szerepe azért, mert mondhat bárki, a mit akar, de a ki régóta tagja e háznak, az tényképen tudja, hogy igazi kezdeményezője e javaslatnak — bár szerintem bizony nem nagy érdeme, de tényekről beszélek — igazi kezdeményezője e javaslatnak a mérsékelt ellenzék és első sorban gr. Apponyi Albert. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Fel kellene említenem mellette volt vezértársát, a jelenlegi igazságügyminister urat; de miután úgy látom, hogy az ő kívánsága az, hogy magát ebből a vitából szép csendesen kivonja, (Derültség a szélső baloldalon) én őt bántani nem akarom; foglalkozom azzal, a ki szerepel, a ki ténykedik e téren. (Halljuk! Halljuk!) Tény az, hogy ha gr. Apponyi Albert, ndnt a mérsékelt ellenzék vezére, a maga zászlójára nem tűzi ezt a jelszót, illetőleg ezt a javaslatot, ma és még nagyon sok ideig azzal itt nem foglalkoznánk. Nyílt titok, hogy igazi oka annak, hogy ez a javaslat a magyar törvényhozás elé került, nem az, a mit senki sem állíthat, mintha ez egy általánosan érzett szükségből vagy a közvélemény követeléséből származott volna; nem, hanem tisztán ezpolitikai taktika, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) azon czélból, hogy kivegyék gr. Apponyi kezéből azt az egyetlen fegyvert, melyet önök ellen használt, mely őt önöktől megkülönböztette. (Egy hang a baloldalon: Nem az egyetlen! Van inas is!) Fontos az a szerep, melyet gr. Apponyi e kérdésben játszik, az eredményre nézve is, mert nem szenved kétséget — és ezt őszinte sajnálattal constatálom — hogy az a körülmény, hogy ez a javaslat az eddigi ellenzék padjairól, azon oldalról (a baloldalra mutat.) támogattatik, mindenesetre sokkal többet használ öniiknek, mint azon összes beszédek, melyek ama padokról (a jobboldalra mutat.) elmondattak, vagy még elmondatni fognak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) S most áttérek beszédem tulaj donképeni tárgyára. T. ház! Mikor valaki egy új és kissé nehéz tárgynak tanulmányozásához akar fogni, az első, a mit tennie kell, az, hogy tisztába jöjjön a terminológiával, a melyet azomtárgy körül használnak, hogy tisztán tudjon magának számot adni azon fogalomról, a melyet bizonyos kifejezéseknek tulajdonítanak és azon fogalomról, melylyel az igazán bír. Én úgy veszem észre, hogy úgy magában a javaslatban, mint különösen az indokolásokhaii és az eddig hallott túloldali beszédekben bizonyos, eonfusio uraljunins 4-én, egütärtökim. kodik egyes kifejezésekre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen, hogy mindjárt az elsőn kezdjem, a közigazgatás államosítása. Nézzük, mit jelent ez a szó. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy ez tősgyökeres német szó, vagyis »die Verstaatlichung« annyira német Szó, hogy azt sem franeziára, sem olaszra, sem angolra, sem spanyolra lefordítani nem lehet s tisztán a magyar nyelv simúlékonyságának és a magyar nemzet engedékenységének köszönhető, hogy megtalálták rá a szót és hogy azt alkalmazni is akarják. Valamit államosítani, a mit idegen nyelvre csak úgy lehet lefordítani, hogy az állam kezébe átadni vagy áttenni, csak magánosokkal szemben szokás; ha például az állam meg akar venni egy birtokot, egy vasútat, mely azután az illető magántársulat tulajdonából átmegy az állam kezébe. Ezt jelenti az államosítás. De hogy e szót alkalmazni lehessen az államnak egy részére, hogy egy tartományt, egy megyét, egy falut államosítani lehessen, az önmagában képtelenség, épúgy, a mint képtelenség volna azt mondani, hogy testesíteni akarom a karomat, a fejemet, vagy testem bármely részét. (Igaz! Úgy vau! a szélső baloldalon.) Hiszen a megye az államnak ép oly szerve, mint maga a kormány és a mikor a megyei önkormányzatról és functiókról beszélnek, az az államnak egy functiója, a magyar állam megbízásából és törvényei nevében. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épúgy vagyunk az önkormányzat szóval. Önkormányzat alatt az egész világon tulajdonképen azt a szabadságot értjük, mely önkormányzat czímén minden alkotmánynyal bíró nemzetnek biztosítva van. A ki önkormányzatot mond, az alkotmányt mond. A ki alkotmányt mond, az önkormányzatot mond. Lehet beszélni helyi önkormányzatról, ennek van speciális értelme. Ilyen szavak és kifejezések továbbá: kormányhatalom, államhatalom. Ezeket felváltva úgy használják, mintha synonim kifejezések volnának; pedig én a kormányt nem tartom ugyanazonosnak az állammal. A kormány és az állam két nagyon különböző fogalom: annyira, hogy az állam — és azért nevezzük, jól magyarul államnak, mert önmagában áll — önálló szervezet és ennek egyik közege a kormány. Tudok ideiglenesen képzelni egy perezre vagy néhány napra egy államot szervezett kormány nélkül; de kormányt állam nélkül képzelni nem lehet. A mikor tehát, mint önök többen tették, azt mondják, hogy feladatunk a kormányhatalmat erősíteni: megvallom őszintén, hogy ilyen eszméért lelkesedni nem tudnék. A törvényhozásnak nem az a feladata, hogy a kormányhatalmat erősítse, hanem hogy a nemzet hatal-
