Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-496

496. országos ülés 1891. juiiins 4-én, cstttörlBkBn. 355 elhangzott, egyenkint megadnom a választ. (Halljuk! jobb felöl.) Először is arra, hogy azt mondják, hogy ez a javaslat koczkára teszi állami önállóságunkat (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Természetesen kötelességem a jóhiszeműséget minden oldalról föltenni. De nézzünk szemébe mindez erőteljes nagy állításoknak. Vegyük szemügyre először is azon baljóslatokat, a melyekkel e javaslat ellenzői a magyar állam önállóságára bekövetkezhető veszélyekre kívánják figyelmeztetni a tervezett reform híveit. Hát én azt liiszem, uraim, hogyba önök kissé tüzetesebben belemennének azon katastropbák bekövetkezése mikéntjeinek fejtegetésébe, a melyeket némelyek a falra festenek: ez esetben önök maguk is csakhamar észrevennék, hogy ez egy nagyon erőltetett éryelgetés. Ha majd egyszer valamikor, már tudniillik majd akkor, a mikor be találna csakugyan következni egy, vagy más oldalról az a, végzetterhes elhatározás, rendszabályokhoz nyúlni, a magyar állam souverainitásának megsemmisítésére, vagy csak megsértésére: ez, talán önök is meg fogják engedni, csak két módon következhetnék be: vagy egy csapással, melyet a nyílt erőszak merészelne rámérni a m;;gyar államiságra, vagy pedig kerülő utakon, a törvényszerűség leple alatt, a mi természetesen csakis huzamosb idő alatt fogna czélhoz vezethetni. Hát ha ez utóbbi az eset, vájjon hiszi-e azt komolyan valaki, hogy nem is manapság, de talán majd egyszer valamikor évtizedek múlva, a midőn egy ily furfangos actio bizonyos oldalról megkezdetnék, sem Magyarország parlamentje, mely minden évben tartandó, sem a szabad sajtó, mely őrködik a nyilvános élet minden legkisebb mozzanata fölött, sem maga az egész magyar nemzet választóközönsége, mely minden pillanatban fölhasználhatja a gyülekezési és kérvényezési jogot, hogy mondom, sem az országgyűlés, sem a sajtó, sem a választó-közönség nem fogná ezt a furfangos actiot mindjárt annak első stádiumában észrevenni és nem lenne képes, még ha észre is fogta volna venni, föltéve, hogy akadnának valaha oly hazafi; tlan magyar ministerek, a kik egy ily furfangos actio keresztülvitelére vállalkoznának, mondom, hiszi-e komolyan valaki, hogy az országgyűlés, a szabadsajtó, a gyülekezési és kérvényezési jog, hozzáteszem a megyéknek ezentúl is épségben maradandóit politikai jogköre : mindez elégtelen leendett ama furfangos actio ímeggátlására ? (Igás! Úgy van! jobb felől) Én azt hiszem, hogyha egy ily furfangos actioval szemben az országgyűlés meg a választóközönség, meg a megyegyűléíek, no azután meg a szabadsajtó sem elégséges, hanem mindezeken kivűl szükség van országszerte még az összes közigazgatási személyzet közreműködésére is az alispántól lefelé: no hát akkor én azt hiszem, hogy talán mégis csak fognak garantiát nyújt.ni azon kinevezett tisztviselők, a kik az előttünk fekvő javaslat 12ik §-a értelmében esküt fognak tenni az alkotmány iránti hűségre. (Egy hang a szélsőbalon: És meg fogják tartani? Mozgás jobb felől. Felkiáltások. Halljuk! Halljuk!) Schvarcz Gyula: Ha önöknek alkotmányos garantia a honvédek esküje, ha az önök felfogása szerint a bírák esküje hivatalos garantia, akkor épen a tisztviselők azon sok ezernyi nagy seregére, a kik a magyar értelmiségnek oly nagy, művelt rétegét képezik, vaktában ráfogni, hogy azok az esküt nem fogják megt rtani, nemcsak czélszerűtlen érvelés velünk és a hazafias felfogással szemben, de oly állítás, mely talán nem is volt komolyabban meggondolva. (Zajos helyeslés a jobboldalon ) Ha tehát az állami közigazgatási tisztviselő a magyar alkotmányra fel lesz esketve, ha csak minden áron nem akarjuk azt feltenni, akkor ily furfangos lappangó actio sikeréről szó sem lehet. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Avagy talán nyilt erőszakra gondolnak, mely nem ma, hanem emberöltők múlva szintén bekövetkezhetik és a mely váratlanul sújt le, mint villám a derűit égből V Hjah! Uraim, ha ily erőszakról van szó, a melynek nem állhat ellent egy egész országgyűlés, nem az ennek felelős kormány a rendelkezése alatt álló összes eszközökkel: akkor fölösleges ez irányban minden további okoskodás; az ily erőszakot a választott tisztviselők sem győzhetik le; csak egy tényező van, a mi azt legyőzheti az idők folyásának jobbra fordultával, a haza nem kevésbé felvilágosult, mint lángoló szeretete az egész nemzet részéről. Erről tehát e törvényjavaslat mejíalkotásánál tüzetesebben szólani felesleges, (IIeIjeslés jobb felöl.) Ámde azt mondják, a javaslat alá fogja ásni a politikai szabadságot, értvén alatta, hogy e javaslat, ha törvényerőre emelkedik, el fogja lankasztani a közéletet, szolgalelkűséghez fogja szoktatni az állampolgárokat és meg fog bénítani minden tényezőt, a mely különben meggátolhatná azt, hogy alkotmányos áleza alatt, sőt parlamentaris formákban valódi önkényuralom űzhesse egész háborítlanúl a maga üzelmeit ebben az országban. (Halljuk ! Halljuk.') Ez a politikai szabadság olyan tág fogalom, hogy különösen azokkal, kik nem foglalkoznak tüzetesebben a magyar állainjoggal, meg sem is érthetnők egymást, ha ki nem jelenteném, hogy én, midőn itt politikai szabadságról beszélek, szavaimat csak arra vonatkoztatom, a mit önök rémlátományúí festenek a falra, arra t. i., mintha ezen törvényjavaslat