Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-479
4T9. orsafigoK ülés 1891 hogy a bírói függetlenség minden tekintetben teljesen meg van óva. __ Az elv, mely a javaslat ezen intézkedéseiben kifejezésre jut, nemcsak összhangzásban áll azon elvekkel, melyek a bíró felelősségét szabályozzák, hanem különösen azon jogokkal is, a melyeket ítélő tanácsokra ily vagy hasonnemű esetekben bízni lehet. Hogy a javaslat ez irányban a már előterjesztetteken kivűl teljes összhangzásban van az 1871 : VIII. tezikkel, ennek beigazolása czéljából legyen szabad a hivatkozott törvényczikk következő intézkedésére a figvelmet felhívni. Az 1871 : VIII. tczikk 66. §-a a felsőbíróságnak a perorvoslat felett hozott határozatában jogot ad arra nézve, hogy a bírót vagy bírósági hivatalnokot, a mennyiben az a perorvoslatra nyilvánvaló vétkessége által okot szolgáltatott, a fél kérelmére a felmerült költségekben elmarasztalja. A marasztalás nem tételezi föl az illető bíró meghallgatását, összeg tekintetében korlátozva nincs s mint az ítélkezési functio folyománya jelentkezik. Ha már mosi ezzel szembeállítjuk a javaslat 13. §-ában foglalt rendelkezést, ágy a bírói függetlenség szempontjából a biztosítékok sokkal nagyobbak, mint azok, a melyek az 1871 : VIII. tczikk 66. §-ában foglaltatnak. De az elv mindkét intézkedésben egy és ugyanaz: a conerét ügy elbírálásából fölyólag az ítélkezési functióhoz kötni mindazt, a mi azzal természetszerűleg összefügg és csak a conerét ügyet elbíráló ítélő közeg által nyerhet biztos és alapos megállapítást. Ha immár ezek után a felügyeleti jognak a javaslatban foglalt szabályozását egész teljében magunk elé állítjuk, úgy azt találjuk, hogy az alkotmányunk azon tételén alapszik, a melyet törvényeink is minden kétséget kizárólag kifejeznek, hogy a koronás királyt megillető végrehajtó hatalomnak folyományát képezi a főfelügyeleti jog, mely az igazgatás minden terére s így az igazságügy igazgatására is kiterjed. A felügyeleti jog szabályozásánál azonban mindentől tartózkodni kell, a mi az ítélkezési teendőre kihathat s azt befolyásolhatja. A határvonalat e tekintetben élesen meg kell húzni, a mint ezt a javaslat meg Is teszi. De a felügyeleti jognak szabályozásánál még egy másik döntő szempont is van s ez az, hogy az érintett alapelv fentartása mellett a bíróságok és bírák felett való felügyelettel lehetőleg maguk a bíróságok és bírák bízassanak meg, hogy a bírói Szervezetnek fokozatos felépítése egyúttal a felügyeleti hatóságok fokozatos szervezetének alapjáól is szolgáljon. A javaslat ezen elvet következetesen keresz. április 20-án, hétfon. 27 ttílviszi. Nem az a tendentia uralja, hogy a központi hatalom szerveit a felügyelet szempontjából a bíróságokkal szemben mint egyedüli közeget szerepeltesse, hanem törvényes hatalmát bírákra és bíróságokra ruházza át, a felügyeleti jog részesévé teszi őket s ez által nemcsak biztosítja azt, hogy az igazságügy igazgatása javuljon s tökéletesebb legyen, hanem eleget tett azon alkotmányjogi követelménynek is, hogy a felügyeleti jognak szabályozása, a bírói függetlenség teljes épségben tartásával eszközlendő. De elérte ez által a javaslat azt is, hogy a bíróságoknak eddigelé tisztán formális egymás fölé helyezése helyett egy valódi materialis kapocs létesíttetik, biztosítva lesz a vezetés és felügyelet egyöntetűsége s így az ítélkezési szabadsága mellett a jogszolgáltatás amaz egyöntetűsége is, a melyet, a bírói függetlenség örve alatt lehetetlenné tenni annyit jelent, mint a bírót, ki a törvény orgánuma, nem a törvény mellé és alá, hanem a törvény fölé helyezni. A javaslat megítélése szempontjából s különösen annak II. és III. fejezetében foglalt, a bírói képesítés általános s a felsőbb ítélő bírói képesítés különös kellékeiről szóló, úgy nemkülönben a bírói és ügyészi szervezet kiegészítését tárgyazó intézkedések helyességének megállapításánál kiinduló pontúi véve a tételes alapot — mert hisz annak kibővítése és módosítása forog szóban — oly általános mértéket kell keresni, a melynek alkalmazásba vétele, az ezen fejezetben foglalt egyes intézkedések helyességének biztos meghatározására vezet. Szervezet és eljárás kétségtelenül szoros összefüggésben állanak egymással. Új eljárási elvek egy létező szervezetre módosítólag hathatnak. A bíróságok hatáskörének változásával a iájuk ruházott teendők miként való megoldásában szervezeti elemek rejlenek. De mindezektől eltekintve s bármely polgári vagy bűnvádi eljárást tartva szem előtt, a bírói képesítési kellékek helyes meghatározása ettől függetlenül jelentkezik. A másik tétel az, hogy a bíróságok összealakításánál, különösen a mi az elsőfokú bíróságokat illeti — eltekintve az eljárásokban nyújtott vagy nyújtandó jogorvoslati rendszerek tol — az állandóságra kell törekedni. A fen forgó esetben azonban az oly igazságügyi politikát, mely a szervezeti változtatásoknál csak az érvényben levő eljárásokat tartaná szem előtt, helyeselni nem lehetne. Mert igazságügyi politikánkat az eljárási reformok terén azon eszme uralja, hogy úgy a polgári, mint a büntető jogszolgáltatás az eddigi elvektől eltérő alapokra fektetendő. i*
