Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-495

495. országos ülés 1891. jiiníus 3-án, szerdán. 34 J menti szokások szótárának azt a példányát, a melyben e kifejezés megírva van, nem használjuk, legalább engedje meg, hogy én ne használjam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Vannak dolgok, a miket az ember nem hall meg, ennek folytán azokra válaszolni nem szokás. (Hosszan tartó zajos mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!jobb felől.) De kötelességem igenis válaszolni azon, bocsásson meg nekem gr. Apponyi t. képviselőtársam, reám nézve valóban meglepő érzékenységgel előadott panaszaira, melyeket iménti felszólalásában kifejezett. (Nagy mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Én, t. ház, most minden sallang nélkül mindössze egy pár megjegyzésre kívánok szorítkozni: először pedig arra, hogy a »kicsikart nyilatkozat« szavakat nem idézésképen használtam, hanem használtam azért, mert ha valaki vívmányok elérésével dicsekszik, az azt jelenti, hogy azt ellenállással szemben csikarta ki. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Meg vagyok nyugtatva az iránt, hogy tisztelt képviselőtársam nem tartja kiesikartnak s én e »kicsikart« szót ezennel ünnepélyesen visszavonom. (Derültség és zaj a szélső baloldalon.) De tisztelt képviselőtársam mégis vívmányoknak tartja, olyanoknak, a melyeket ő capacitatio útján ért el. Engedje meg, t. képviselő úr, én sajnálom e kellemes illusiójától megfosztani; de azon módosításoknál, a melyek keresztül mentek, nem mondom kivétel nélkül, de a legtöbbnél és a legfontosabbaknál olyanra kapacitált bennünket, a mi már sokkal régebben meggyőződésünk volt. (Hosszantartó zajos derültség és élénk mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Erre sokkal könnyebb inarticulálatlan hangokat adni, mint tényeket megczáfolni. De hivatkozhatom a t. ministerelnök úrra, a ki megmondhatja, hogy a párt egyik-másik tagja már a bizottsági ülések megkezdése előtt és mindjárt azok legelején, több ízben beszélvén vele e kérdésről, ebből azon meggyőződést lehetett meríteni, hogy a többséghez tartozó bizottsági tagok azon módosításokat, a melyek tétettek, legnagyobb részben maguk kívánták. (Élénk mozgás és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Ebben tehát, t. képviselőtársam, (Halljuk! Halljuk!) egy szép iílusioban élt és nagyon sajnálom, hogy második felszólalása kényszerít reá, hogy ez illuiso fátylát szétoszlassam. A támogatás kérdésére nézve (Halljuk! Halljuk!) egy szóval sem mondottam azt, hogy nekem vagy bárkinek e pártban közönyös, meglehet, hogy elfeledtem mondani s hiba volt, ha elfeledtem, (Zaj a szélső baloldalon) hogy mi igenis bármely oldalról jövő támogatást szívesen veszünk. De azt hiszem, beszédem egész tenorja igazolja azon felfogást, hogy igenis örültünk és én is örültem, hogy a fontosabb elvi kérdésekre nézve egy véleményben vagyunk s beszédem egész tenorjában azt a szempontot, mintha én visszautasító lettem volna a t. képviselő urak által felajánlott támogatással szemben, annyiban, a mennyiben felajánltatott, — nem lehet kivenni. De t. képviselőtársam azt mondja és ez a legsúlyosabb és igen alaptalan vád, melylyel bennünket illet.... (Zaj és nyugtalanság a szélsőbalon. Felkiáltások: Ki az a bennünket ?!) Mindjárt meg fogom mondani. (Zaj a szélsőbalon. Felkiáltások: Mint párt beszél? Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Az a legsúlyosabb vád, mely bennünket illet, (Zaj bal felől. Felkáltások: Kit?) hogy a pactum létezését tagadó nyilatkozatnak előbb kellett volna történnie Valamint nyíltan kimondtam beszédemben azt, hogy pactum létrejöttét tagadom: úgy azt is, hogy a bizottsági szöveget, mert magam is helyesnek tartom, megváltoztatni nem kívánom. Hát, t. ház én csak azt mondtam és kérem azt is beszédem értelmének ismétléséül elfogadni, hogy a tett nyilatkozatok kötelezők a kormányra és pártra nézve, mint minden nyilatkozat, a melyet az tesz; de nem mint egy pactum, egy külön szerződés a t. képviselő úrral, a melyért viszonszolgálatképen megszavazzák nekünk a törvényjavaslatot. Ezt mondottam én, sem többet, sem kevesebbet. És, t- ház, miért nem mondtam ezt előbb ? Egyszerűen azért, mert csak most került rám a szólási jog; de egy nálamnál sokkal illetékesebb tényező kijelentette volt, hogy ez a javaslat a párt műve, a melyet magáénak tekint s maga visz keresztül; kijelentette, mielőtt a t. képviselő úr és elvbarátai végleges álláspontjukat elfoglalták volna; történt ez a szabadelvű párt vezére részéről és tudomására jött a t. képviselő uraknak is. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ellenünk tehát az incorreetség és illoyalitas vádját emelui merően lehetetlen, mert ezt hallották és tudták, midőn a t. képviselő urak megállapodtak maguktartását illetőleg, melyre nézve a bizottságban szabad kezet tartottak fenn maguknak. A t. képviselő urak helyesen, correcte és hazafiasán jártak el. midőn ez által nem engedték magukat eltéríttetni; de szemrehányást intézni ellenünk abból a szempontból, hogy mi a nyilatkozat későn tétele által a t. képviselő urakat tévútra tereltük, csak a vita hevében elhamarkodott nyilatkozat volt, melyről alig hiszem, hogy azt fentartani kívánják. Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem magáról a törvényjavaslatról, sem annak részleteiről nem