Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-495

49S. országos ülés 1891. junii'g 8-án, szerdán. 337 szerint köztünk lényeges differentiák, lényeges eltérések nem lesznek. A harmadik az önkormányzat kérdése. Már az önkormányzatra nézve, t. ház, teljesen egyetértek t. képviselőtársammal abban, hogy az önkormányzat az előttem lebegő két veszély mindenikével, úgy az egyoldalit bureaucratia érvényre emelkedésével, mint a ministeri túlkapásokkal szemben legerősebb, leghatékonyabb fegyvert képez s én eze.; önkormányzatnak e téren is súlypontját találom — és nem tehetek róla, de Vadnay Andor t képviselőtársammal nem értek ebben egyet — nemcsak az intézkedési jogkörben való eljárásban, illetőleg az illető jogkörrel biró testületnek határozathozatalnál való részvételében; de találom a tisztviselői kar feletti hatékony felügyeletben és a fegyelmi joggyakorlásban. (Helyeslés jobb felől.) Épen azért, t. ház, az önkormányzat súlypontját viszonyaink közt nem a megyei közgyűlésben, hanem a közigazgatási bizottságban keresem, a mely bizottság legképesebb hatékony felügyelet gyakorlására, a mely bizottság döntő befolyást gyakorol a fegyelmi ügyek elintézésére és mely végííl intézkedési joggal bir az administratio majdnem egész terén. Épen azért —- itt is bocsásson meg t. képviselő úr — talán nem egészen helyes dolog úgy tüntetni fel magát és elvbarátait, mint az önkormányzatnak egyedül hatékony védőit. Gr. Apponyi Albert: Soha sem mondt iin! (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Tisza István: Először is nagyon közel járt ehhez, a mit mondott t. képviselőtársam; (Derültség a baloldalon) másodszor igen szívesen vette, ha ezt mások mondták. Minden egyébtől eltekintve, csak arra vagyok bátor utalni, hogy ép a közigazgatási bizottságot illetőleg felemlíti t. képviselőtársam, hogy ott a számarány megváltozott, de nem oly mértékig, mint ő szerette volna. Ez így Van; de ha már ennyit mond t. képviselőtársam, hozzá kellett volna tennie azt is, hogy kívánalma eredetileg az volt, hogy a közigazgatási bizottságból a tisztviselői elem teljesen kiküszöböltessék - de hogy azután ezen bizottság hatáskörének legfontosabb része, a mely az alispántál fölebbezett ügyekre vonatkozik, attól elvétessék. Hogy az önkormányzat követelményeinek melyik megoldás felel meg jobban : minden elfogulatlan embernek bírálatára bízom. (Tetszés jobb felől.) Negyedik csoportja az u. n. közszabadsági biztosítékoknak a fegyelmi kérdés. Igaza van t. képviselőtársamnak, hogy ennél a kérdésnél a legmélyebb ellentét látszik köztünk. Látszik és van is ellentét; de nem azért, mintha mi ebben a tekintetben egyáltalán semmi biztosítékot nem akarnánk— mert hisz annyira egyértelmű kivánKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIIL KÖTET. sága volt pártkülönbség nélkül az egész háznak, hogy ezért nem került felszínre vitatkozás közben — de nagy vívmány e téren az, hogy a közigazgatási tisztviselőre kimondjuk, hogy csak fegyelmi úton bocsátható el. Ne tekintsünk mindig azon államokra, a hol parlamentarizmus nincs, a hol a viszony minister és bureaucratia közt, a ministernek feladata a bureaucratiával szemben egészen más s a ministernek helyzete sokkal könnyebb; de tekintsük a parlamenti államokat és azt fogjuk találni, hogy maga ezen elv kimondása igen lényeges, erős biztosíték a kormány túlkapásaival szemben. A fegyelmi bíróságra nézve csak egy megjegyzést teszek. Én e tekintetben nagy biztosítékot látok egy dologban, a mely ma teljesen keresztűlvíve nines; de a mely, hiszem, hogy ha a kérdést véglegesen rendezzük, keresztül fog vitetni: mondom, nagy biztosítékot látok abban, hogy ha cs (k a ministerium központi tisztviselő karától és egy pár, mondhatnám katonailag szervezett külön branche-tól eltekintünk, az összes többi tisztviselők felett az első vagy másodfokon önkormányzati közegek részvétével gyakoroltatik a fegyelmi jog. Fökellék, hogy az önkormányzati közegeknek legyenjoga a tisztviselőt fegyelmi eljárás alá helyezni és a vizsgálatot személyesen vezetni. Ezt valóban nem lehet kicsinyleni és azt kétségbevonni, hogy midőn ez által a független közönségnek módja van minden egyes fegyelmi ügy érdeméről meggyőződést szerezni, hogy ebben egy igen lényeges koriát foglaltatik a ministeri önkénynyel szemben. Polónyi Géza: Semmi, absolute semmi! Tisza István: Odáig menni, hogy a ministertől vagy ministeri tanácstól —- mert hiszen az mindegy — a fegyelmi jog terén való végleges döntési jog elvétessék és egy, a bureaueratiával közelebb összefüggésben álló független testületre bízassék: odáig menni részemről a legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám. (Egy hang a szélső baloldalon: Ezt is a párt nevében méltóztatik mondani? Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Erre nézve a párt majd fog nyilatkozni akkor, mikor majd az illető törvényjavaslatot tárgyaljuk. Eszem ágában sincs, hogy mindazt, a mit a képviselő úr tesz és mond, az ő pártjának tulajdonítsam. (Tetszés a jobboldalon.) Ismétlem, t. ház, hogy kívánom és óhajtom, hogy a magyar felelős kormánynak kezébe összpontosuljon a fegyelmi jog a végső fórumon, ő bírjon döntő hatalommal a tisztviselői kar feleit. Ismétlem és indokolni fogom; mert. abban az egész irányzatban, a mely támadást intéz e felfogással szemben, nem tehetek róla, de egy sajnos félreértést, egy sajnos illusiót 43