Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-495
34 196. országos Illés 1891. június S-án, szerdán. fejezni azon minden párttekinteten, minden pártszenvedélyen felülállo, valóban államférfiúi és teljesen correct álláspontért, melyet tisztelt képviselőtársam egy rá nézve sok tekintetben nehéz helyzetben elfoglalt, és azo i férfias nyíltságáért, melylyel ezen álláspontnak összes consequentiáira minden irányhan rámutatott. (Élénk mozgás a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: No most már megvan ! Agyonütik szegényt. (Derültség a szélső baloldalon.) Tisza István : Nem fukarkodhatom az elismeréssel, t. ház, ott, a hol azt látom, hogy politikai ellenfeleim azt kiérdemelték. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) Sokkal nagyobb fogalmam van nekem azon hivatásról, mely e kis nemzet előtt áll és azon feladatok és veszélyek nagyságáról, a melyekkel meg kell birkóznunk, semhogy őszintén ne örüljek annak, hogyha politikai ellenfeleimet becsülésemben emelkedni látom. Polónyi Géza: Kár, hogy ezt nem Tisza Kálmán mondja. (Tetszés a szélső baloldalon. Felkiáltások jobbról: Halljuk! Halljuk!) Tisza István: Ezért igen kellemetlen ma reám nézve, hogy bizonyos polemicus hangot kell használnom t. képviselőtársammal szemben, mert tudom, hogy félremagyarázásoknak, esetlégrágalmazásoknak teszem ki magamat; mert tudom, hogy lesznek, kik ezt oly kicdnyes szempontoknak fogják tulajdonítani, a melyek soha sem állottak és nem is állhattak tőlem távolabb, mint mai felszólalásomnál. (Halljuk! Halljuk!) De, t, ház, e subjectiv szempontok s a feladatnak rám nézve tagadhatatlanul odiosus volta nem menthet fel azon kötelesség alól, hogy t. képviselőtársam előadását ott, a hol az, elismerem, teljes bona fides-sel a tényállást nem egészen helyes világításban tünteti fel, helyreigazítsam, és hogy azon kérdésekre nézve, melyekben t. képviselőtársammal egyet nem értek, álláspontjának helytelenségét bebizonyítani igyekezzem ; (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Mert habár t. ház, a szavazás az általános kérdés, az elv felett fog megtörténni, az eszmék tisztázása a vitatkozás terén az elvi kérdés eldőlt már, eldőlt már nemcsak e házban, de a házon kivííi is, (Ellenmondás a szélső baloldalon. Igaz! Úgy van! jobb felöl.) és a, t. képviselő urak azt leg jobban tudhatják, hogy a nemzet nag}^ többségének érett közvéleménye ma már az államosítást kívánja. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás és nyugtalanság a szélsőbalon Eyy liang: Miért nem mondták ezt a véderö-vitcinál is?) A vitatkozásnak, felfogások tisztázásának feladata ma már nézetem szerint inkább azon igen fontos elvi kérdésekre szorítkozik, melyek a részleteknél merülnek fel. Ezeknél kell minden alkalommal iparkodnunk, ha lehet, egymást s ha egymást nem lehetne, az ország közcéleményét meggyőzni s azt hiszem, t. ház, hogy ez a párt mindig kész lesz a csatára, de azon reményben s azon vágy által vezéreltetve, hogy e harcz az érveknek objectiv s egymás kölcsönös tiszteletétől áthatott harcza. (Helyeslés jobb felöl.) T. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy ő, a mint a szerinte hiányos javaslatot látta, tisztában volt feladatával, t. i. azzal, hogy kötelessége törekedni arra, hogy e javaslatnak azon hiányai, melyek miatt azt el nem fogadhatná, javíttassanak és hogy azok a biztosítékok, melyek a megkezdett reform egész képéből hiányoznak, megs^ereztessenek. T. kép viselőtársam, mint mondja, »elvbarátaival hozzáfogott e munkához s e munkának eredménye most a ház előtt fekszik: a közigazgatási bizottságnak némi tekintetben átdolgozott javaslata, továbbá a kormánynyilatkozatok képében.« Azután előadja t. képviselőtársam egész sorozatát rzon eredményeknek, melyek e munkának kifolyásai voltak g azzal végzi, hogy felállítja az éléit vívmányok és a fenmaradt hiányok közti differentiát, szembe állítja a követelmények közül azokat, a melyeket elért, azokkal, a melyeket még eddig el nem ért és akkor aztán levonja a^on eonsequentiát, hogy a törvényjavaslatot teljesen kielégítőnek nem találja ugyan, de annyival inkább elfogadja, mert visszautasítása által nem remélheti egy álláspontjához közelebb álló törvényjavaslatnak megalkotását. T. ház! A mi magát az álláspontot illeti, ez az egyedüli valóban correct álláspont, melyre egy hivatását kellően felfogó s annak betöltésére képes parlamenti ellenzék helyezkedhetik s én csak kívánom, hogy ez állásponton az ellenzéket mennél gyakrabban lássuk. (Élénk helyeslés jobb felöl.) De, t. ház — és ezzel kénytelen vagyok az igazság érdekében foglalkozni — a helyzetnek, a történt változtatásoknak, az adott nyilatkozatoknak képét tisztelt képviselőtársam sok tekintetben vagy tévesen, vagy legalább úgy állítja oda és ágy színezi ki, hogy abból téves következtetések vonhatók le. Vonatkozik ez, t. ház, első sorban arra, hogy az eredeti szöveg és a bizottság által megállapított szöveg közti eltérések korántsem oly nagyok, mint a minőknek t. képviselőtársam feltüntette. Erre kénytelen vagyok egy pár speciális példát felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Fölemlítette t. képviselőtársam a hivatalból! beavatkozás tetemes megszorítását. T. ház! Ezen elv, bár megengedem, nem oly mértékben kifejtve, mint a végleges szövegben van, megvolt az eredeti javaslat 141. §-ában. És épen a