Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-494

312 4M. orsssftgos Illés 1891 . jnnins 30-án, kedden. az állami mindenhatóság — és az alkotmányos szabadság; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) még rövidebben: az absolutismus és a szabadság. (Igaz! Úgy van! a szélső halóidalon.) Tudom, el voltam rá készülve, hogy ezt az állítást sokan kétségbe fogják vonni; hogy sokan iizt fogják mondani, hogy ez túlzás, hogy íme magam ellen állítottam ki bizonyítványt; hogy ez nagymérvű elfogultság. A mi az elfogultságot illeti, meglehet, t. ház, hogy én a szabadságot szeretem az elfogultságig ; hanem engedjék meg, lehetnek, a kik viszont az állami mindenhatóságot becsülik egészen az elfogultságig. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát quod uni justum, alteri aequum: nem én állítottam ezt fel, én csak alkalmaztam; és az alkalmazásban a méltányosság határát talán nem léptem túl; egyébként, ha igen: állok elébe. Lesz elég idő, lesz elég alkalom bőven foglalkoznunk mindezekkel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon,) Már most, t. ház, azt kell még megjegyeznem, hogy az absolutismus az állam mindenhatósága alatt nem értem én azt, hogy egy kényúr egyéni czéljai számára legyen lefoglalva az egész társadalom. Nem. S talán azért védekeznek oly sokan, ha azt mondom én, hogy ők absolutisták : mert azt hiszik, hogy az absolutismusban csak ez rejlik. Nem. Az absolutisrausnak egyik felfogása az, hogy az emberiség, mint tömeg, saját j'avának előmozdítására önmagában véve képtelen: az egy nyers massa, a melyet saját czéljaira, saját érdekében egy felsőbb intelligentiának kell kormányozni, kell vezetni. Ez a felfogása az absolutismusnak az, a melyre én czélozok, a mit így is fejeznek ki: »mindent a népért, semmit a nép ált il«. A mihez ismét azt mondom én, ebben nagy túlzás van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sem mindent a nép által, de azt sem — Isten mentsen tőle — semmit a nép ált 11. (Helyeslés a szélső baloldalon) Én így állítom fel a tételt: mindent a népért és minél többet a nép által is.« (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez az alkotmányosság. Önkényt oda jutok: mindent a népért és minél többet a nép által is. Ebbíd deducálható, sőt Szerintem önkényt folyik az alkotmányosságnak oly fogalmi meghatározása, melyben a valódi önkormányzat eo ipso benne van. Szerintem nem alkotmányosság az, ha bizonyos állami functiok számára szűkköríí testűletek — legyenek azok akár választott, akár kinevezett testületek —- léteznek. Alkotmányosság az, ha a nemzetnek a maga egészében saját sorsának intézésére döntő befolyása van. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) És hogy ez a döntő befolyás meglegyen: szükséges, hogy kiterjedjen I a befolyás az állami életnek minden ágazatára. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem minden ágazatra egyenlő mértékben, de minden ágazatra; (Helyeslés a szélső baloldalon.) kell, hogy kiterjedjen a törvényhozásra; kell, hogy kiterjedjen a közigazgatásra, a törvények végrehajtására, alkalmazására; kell, hogy kiterjedjen az igazságszolgáltatásra is. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Itt a formát megtalálnunk, az illető országok múltja, fejlődése, a társadalmi állapotok, a közgazdasági állapotok — e kettő a legszorosabb összefüggésben áll egymással, egyike a másikat feltételezi — ezen szempontok figyelemmel tartásával megtalálni a kellő határt : ez a gyakorlati feladat. Mivel itt a határokat megvonni oly nehéz és mivel a határok megvonása veszedelemmel járhat, nem törődni a határok ezen kijelölésével, vagy lehetőleg kevés ágazatában az állami életnek vonni meg a határt és minden egyebet confiscálni a kormány számára: ez sokkal könnyebb. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) *És így fejlődik az absolutizmus; nem mindig mint öntudatosan előre kitűzött czél, hanem csak úgy, mint egy lejtőn legurított kő, mely magáyal több és több törmeléket visz; (Úgy van! a szélső biloldalon.) csak úgy, mint a lavina, mely kezdetben talán egy hópehely, de idővel elpusztít virágzó telepeket. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem is akarom azt állítani, habár gyanúm van, de nem akarom e szót »gyanú« rossz értelemben venni, hanem azt mondom: talán nem jogosulatlan azon föltevésem, hogy ily szándék bizonyos mértékig mégis fenforog; nem akarom azt mondani, hogy most kitűzött czél volna már Magyarország alkotmányosságának megsemmisítése. Nem, ezzel a föltevéssel sem pártot, sem egyes férfiakat illetni nem akarok; hanem meggyőződésem, hogy az initiált irány, ha meg nem akadályoztatik, szükségkép oda fog vezetni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha igaz az, hogy a kis magnak csak idő és kedvező időjárás kell — mint egy nagy magyar mondotta — hogy abból terebélyes fa nőjjön: okvetetlen igaz, hogy ha a legjobb mag közé belevegyül a konkoly, azt megrontja. És ezen törvényjavaslatban az egyes búzaszemek közt több a konkoly; oly sok, hogy ezt kirostálni nem érdemes. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ki lehetne rostálni és megtartani a jó magot, akkor azt mondanám: fogjunk hozzá e nagy munkához; hanem úgy sokkal jobb azt mondanunk, hogy ezzel nem is érdemes foglalkoznunk, szerezzünk új magot, vagy vessünk inkább abból a régiből. (Tetszés a szélső baloldalon.) Sokan azt fogják találni, hogy nagyon messze kezdtem fejtegetéseimet és nem foglal-