Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-493

19S. országos ülés 1891. június 1-én, hétfőn. 295 meg minden áldását, a mely következteti volna, annak nem a magyar megye, nem a magyar nemzet az oka. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A t. ministerelnök úr tehát nem fogja Tagadni, hogy a terület fogalmától 1848-ig az én tételem áll, hogy t. i. fejlődés maga következett be és fokról fokra magasabbra hágott. A mellett benn van annak a megyének a fogalmában az, hogy a frictiókat lehetetlenné teszi. Ha valaki még ezután is tagadja ezt, akkor én még egy közelebb fekvő bizonyítékra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni: és ez az átgördülés a, Bach-rendszerről az újabb alkotmányos rendszerbe. (Helyeslés a szélsőbalon.) Méltóztassék elgondolni, hogy ha ez az átalakulás magyar kinevezési rendszer mellett következett volna be: akkor az átgördülésnek okvetlenül véresnek kellett volna lennie. Azonban mikor a Bachrendszer és a provisorium letűnt, vájjon mit csinált Magyarország? A kinevezési rendszer elsöprésével helyére állította a közbizalmat, kijelölte azokat a funetionariusokat és nemzeti erőket, a melyeket a közélet vezetés éreképeseknek tartott, megválasztotta és az apparátus minden zökkenés és minden frictio nélkül működni kezdett és működött úgy, hogy valósággal békés fejlődés következett be az egész vonalon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a megye értelme! Ezzel szemben, t. ház, mit vitatkozzam én a túlsó oldallal, a mely még most is, a midőn már rég be van bizonyítva, hogy Európa összes előhaladt, civilisált államai az önkormányzat felé törekednek, rámutat a centrálisait, kinevezett tisztviselőkkel rendelkező államokra? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Nincs mit velők vitatkozni !) T. ház! A ki a franczia társadalom és állam fejlődését úgy tanulmányozta, mint a hogy én magam tanulmányozni bírtam — meglehet, hogy kritikám éle nem elégséges hozzá, de én azt v.mtam ki belőle, mint tanúságot, hogy az ott előfordult és egymást követő frictiok tényezője örökösen és minduntalan a kinevezési rendszer volt. T. ház! Ily körülmények közt hogyan nyugodhatnám én bele abba, hogy szavazatommal az úgynevezett reformhoz járuljak, mely a nemzetet elüti természetes, szabad fejlődésének legfőbb tényezőjétől: attól a szabad tértől, mely nélkűl fejlődés egyáltalán nem képzelhető? T. ház! én azt kénytelen vagyok megtagadni ; de midőn megtagadom, nem zárkózhatom el az elől, hogy beismerjem, hogy a mostani administratio teljesen tarthatatlan, azon változtatnunk kell és szükséges. Midőn én ezt kimondom, egyszersmind rá kívánok mutatni arra is, hogy a letűnt 15 évi irányzat, az újabb politikai kiegyezéstől fogva i.nnak legbensőbb lényénél fogva, a űepravatio volt, a mely a nemzet testének elbetegesedéséhez vezetett és itt kell keresnünk bajainknak okát és kútforrását. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Egyeztessék össze gróf Szapáry ministerelnök és mindazok, kik a törvényjavaslatot csinálták, lelkiismeretükkel, hogy valóságom irradiatio útján nagyra nevelték a fiatalabb generatioban azon felfogást, hogy »ki lesztek nevezve, kaptok hívatalt«. Az öntevékenység, a törekvés, a buzgóság, a rászolgálás, mely mindenkor újra és újra megtartotta hivatalban Magyarországban az érdemes és becses erőt, az ma esak a hatalom; és a fiatalabb nemzedék azt mondja: még családot sem alapítok addig, a míg ki nem leszek nevezve, s a míg jövőm így nem lesz biztosítva. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. képviselőház! Joga van mindenkinek, mielőtt családot alapít, létének biztosítékait keresni, de csak igazi törekvés, igazi munka, becsületes szolgálat árán. (Tetszés a szélsőbalon.) De hol vannak a garantiák arra nézve, hogy a kinevezésre már most is éhes elem, a mely annyiszor kimutatta készségét, hogy nieggyődést cserél, hogy odadob elvet és mindent, csakhogy a hivatal által nyújtott kenyérhez hozzájusson, de a kötelességektől mentől messzebbre maradjon, hol a biztosíték, hogy majd ez az elem fogja megcsinálni a társadalom felújúlását? Azt mondják, t. ház, hogy a biztosíték a qualifieatioban lesz; ezentúl más, mint qualificált elemek nem vesznek részt a közélet vezetésében. Hát, t. ház, vaksággal vert embernek kell lenni, hogy valaki ne lássa meg azt a rendkívüli nagy elfajulást és hypokrisist, a mely ebben a szóban rejlik: qualificatio. (Halljuk! Halljuk!) Vájjon mikor az egyetemen behozták a doctorátust, mint köteles qualificatiot: mi következett belőle? Talán a társadalom szellemi, tudományos niveaujának emelkedése ? (Derültség a szélsőbalon.) Bekövetkezett az, hogy annyi doctor lett Magyarországon, hogy már el se bírjuk. (Élénk derültség és tetszés.) Talán a tudományos qualificatio ína2'Aslatára emelkedett az föl? Nem, egvszerűen bizonyos föltételeknek felelt meg (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a melyek egynéhány vizsgából állnak; de az, hogy az illető arra a szakmára hívatottsággal bír, hogy képes, mint functionarius azon a téren megállani és ott csakugyan hatással, áldásosán működni, az lényegesen más kérdés. (Iga;! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Mikor önök meghozták azt a qualificationalis törvényt, hozzákötötték a legegyszerűbb, kis helységek administrationalis